HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 650

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-02-23

Az utolsó este


A hold sápadt fénye bevilágított a gyerekotthon rácsos ablakán. A szobában már minden gyerek az igazak álmát aludta. Rajta kívül. A kisfiú nyitott szemmel feküdt az ablak melletti ágyban és elgondolkozva bámult ki az éjszakába. Szíve vadul kalapált, fejében kérdések ezrei kavarogtak. Ez volt az utolsó estéje a gyerekotthon falai között. Másnap reggel elkezdi új életét, az új szüleivel.
Sokat álmodott erről a napról, most mégis nagyon meg volt rémülve. Félelme megmagyarázhatatlan és ijesztő volt számára. Kedvelte az új szüleit, mégis szomorú volt. Mindig azt képzelte, hogy az édesanyja egy szép napon beállít és haza viszi. Volt idő, amikor még maga elé tudta idézni az arcát, ha erősen koncentrált. És az illatát. Arra emlékezett a legjobban. Olyan édes, bársonyos illata volt. Mindig azt érezte, amikor emlékeiben fölé hajolt, és dúdolt egy régi dalt. Azt sosem fogja elfelejteni. Ha szomorú vagy magányos volt, sokszor idézte fel magában a régi dalt. De az évek múlásával megkopott ez az emlékkép. Igyekezett, mindent elkövetett, hogy életben tartsa, de nem ment. Mostanra már csak az illat és a dal maradt. A napok összefolytak, az éjszakák hosszúak és magányosak lettek. Nem szerettet az otthonban lenni. Nem érezte jól magát a többi gyerek között. Sokat bántották, bolondnak tartották. Igyekezett távol maradni tőlük, amennyire csak tudott. Álmodozásba menekült magánya elől.
Arról ábrándozott, hogy édesanyja eljön érte. Ezért rémült meg, amikor kiválasztották. Szeretett volna elmenni arról a helyről, de hogy mehetne? Az anyukája keresni fogja. Mit fog neki mondani? Hogy néhány álomkép miatt nem várt rá? Hogy csak azért, mert nem érezte ott jól magát, elment? Hiszen megígérte neki, hogy visszajön érte. Ezt mondta. Emlékszik rá. Nem teheti meg, hogy elfelejti. Hogy elfelejti, milyen a hangja? A szeme? Az arca? Azt nem.
De mi van, ha soha nem fog érte jönni? Itt mindenki azt mondta neki, hogy felejtse el a szüleit. Felejtse el őket örökre, mert nem fognak érte jönni. A többi fiú kinevette, amikor ellenkezett velük, de mi van, ha igazuk van? Mi van, ha téved? Ha ő téved? Mi van, ha az anyja becsapta?
Összezavarodott. Szerette volna, ha valaki végre megmondja neki, miért is van ő ott. Miért nem kellett az igazi szüleinek? Hiszen ő igyekszik. Jól tanul, nem szemtelen, nem verekszik. Sok olyan fiúval van körülvéve, akik sokkal rosszabbak nála, és őket mégis látogatják, szeretik. Hozzá meg nem jön senki. Ő nem hiányzik senkinek. Miért?
Egy könnycsepp csordult végig az arcán. Harag lobbant a szívébe. Ha nem szeretik, miért ne mehetne el? Miért kéne akkor arra várnia, hogy visszajöjjenek érte? Hiszen mindvégig egyértelmű volt, hogy nem fognak. Hogy senki nem jön érte. Hány éve is? Már nem is emlékszik. Már nem is számolja.
Évek óta, minden éjszaka azt képzeli, hogy végre kikerül onnan. Hogy végre megtudja milyen, ha a saját szobájában alszik, a saját ágyában. Hogy milyen, amikor együtt reggelizik a szüleivel. Milyen lehet összebújva tévét nézni? Milyen lehet hármasban vacsorázni? Parkban sétálni? Esti mesével elaludni? Jó éjt puszit kapni? Vajon milyen lehet, családban élni?
A nap első sugarával beragyogta a szobát. A kisfiú bőröndjébe összepakolta kevéske holmiját, aztán leült az ágy szélére, hogy még egyszer, utoljára körülnézzen a szobában. Teljesen egyedül volt, mint oly sokszor a hosszú évek alatt. Senki nem volt körülötte, senki nem fogta a kezét, senki nem nyugtatta meg. Csak ő volt, az emlékei és összezavarodott gondolatai.
Amikor az ajtó kinyílt, a szíve zakatolni kezdett. Egy fiatal nő lépett be a terembe, mosolyogva. Leült mellé az ágyra, átölelte és megpuszilta. A kisfiú belélegezte új anyukájának édes, bársonyos illatát. Furcsán megnyugtató érzés kerítette hatalmába. Már nem félt, nem rettegett. Nem voltak zavarodott, kusza érzései. Az autóban a nő ölébe hajtotta fejét, becsukta a szemét, és egy régi, majdnem elfeledett dalt dúdolt magában, mialatt az autó örökre maga mögött hagyta a gyerekotthon épületét.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-02 07:29:40

Köszönöm Tibor, erre nem is nagyon tudok mit válaszolni...
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-26 21:27:30

válasz Zsóka Eliza Wolfbetta (2011-02-26 20:21:31) üzenetére
Köszönöm Zsóka. Örülök, hogy egy olyan történetet írhattam le, amelynek bizton állíthatom nagyon szép vége lett.
Örülök, hogy olvastad. Alex
Szenior tag
Zsóka Eliza Wolfbetta
Regisztrált:
2010-07-26
Összes értékelés:
1888
Időpont: 2011-02-26 20:21:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Nagyon mély érzéseket közvetítettél felénk. Élethűen írtad le a kisfiú szomorú történetét, vívódását. Mindig elszorul a szívem, ha olyan gyermekről hallok, vagy olvasok, aki gyermekotthonban nevelkedik.
Gratulálok írásodhoz!
Üdvözlettel: Zsóka
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-25 18:57:20

válasz dpanka (2011-02-25 15:00:38) üzenetére
Köszönöm Panka!
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2011-02-25 15:00:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Hát igen, sajnos van ilyen. Szomorú szépen megírt történet, a gyermek érzésvilágát hihetően és átélhetően közvetítetted. Mint mindig.
Barátsággal panka!
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-25 05:24:57

Köszönöm Mistletoe kitartásodat az olvasásban. Az érzésedre a válasz pedig csak annyi, hogy is-is.
Üdvözlettel: Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-24 15:43:33

válasz Selanne (2011-02-24 13:38:03) üzenetére
Selanne, köszönöm, hogy olvastad!
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2011-02-24 13:38:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szépen közvetíted, egy kisgyermek belső vívódását!

Szeretettel:Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-24 05:28:12

Kedves Rita!

Örülök, hogy olvastad, és nagyon köszönöm a hozzászólásodat.
Alex

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Vágómadarak vitája című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel J. W. von Goethe: Karácsony címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A budafoki Dunaparton című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)