HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49220

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-02-24

Villanások ...


- Mesélsz nekem arról, milyen otthon?
Lehajtott fejjel ül a hatalmas asztal előtt és bámulja koszos, lukas cipőbe bujtatott lábait. A nadrágja pár mérettel kisebb, pólója tán ugyanannyival nagyobb. Nem néz rám, csak tétován megvonja a vállát. ...
* * *
A tükör előtt kell állnia, büntetésből. Nem néz bele, a földet bámulja. Alig hallhatóan motyog. Mióta? Órák? Napok? Már nem emlékszik, nem is érdekli. Ott áll, kissé megroggyant vigyázzállásban, lehajtott fejjel, a foltos járólapot bámulva. Csukott szemmel is pontosan fel tudja idézni az összes maszatot, leverődést, kopást. Ha akarja. De most nincs kedve.
Az ütés hátulról és váratlanul érte. - Hangosabban! - üvölt rá a bátyja, akinek az volt a dolga, hogy őrt álljon mellette. Felemelte a fejét és egyenesen belenézett a tükörképének a szemébe. Kócos, ragacsos szökésbarna haja kissé belelógott fakókék szemébe, és így eltakarta csálé szemöldökét. Tekintete megakadt a homlokán húzódó rózsaszín, vékony sebhelyen. Vajon mikor szerezte ezt? Tűnődött. Már nem emlékezett, mint ahogy nem tudta felidézni a száját keresztben átszelő halványuló forradás, a szeme alatt húzódó csillag alakú heg keletkezését sem. Nem szerette azt az arcot, ami visszanézett a tükörből. Komor, szürkés, beesett arc, karikás szemek, lila folt az állkapcsán. Ha becsukja a szemét, nem ilyennek látja magát. De az a kép lassan fakul és már alig-alig képes visszaidézni. Már kedve se sok van, hogy megpróbálja.
Az újabb ütés már nem érte váratlanul. Sóhajtott egyet, belenézett a tükörbe, de már nem látta önmagát szemében összegyűlt könnyeitől, csak egy elmosódott képet, és folytatta a mondókát, mintha csak egy mantrát motyogna: Rossz vagyok, rossz vagyok, rossz vagyok...
* * *
A pincébe vezető lépcső alatt ül, felhúzott térdein nyugtatva állát. Karjaival szorosan átöleli magát. Nem csak a hideg elől védekezik ezzel a módszerrel. Így szokta megnyugtatni magát, ha félt, vagy ha nagyon szomorú volt. Mint most is. Bár most inkább csak éhes volt. A csukott ajtón keresztül is hallotta, ahogy a család épp vacsorázik a feje felett. Pont ott van a konyha. Ha behunyja a szemét, pontosan el tudja képzelni, hol ülne ő. Az asztalfőnél, az apja mellett. Másik oldalán a kishúga, mellette meg az édesanyja. A bátyja szigorúan vele szemben. Tőle még így, gondolatban is félt.
Ha erősen koncentrált a leszivárgó illatokra, mindig ki tudta találni, mit vacsoráztak. Ma paprikás csirkét. Tejföllel. Megkordult a gyomra. Olyan erősen és hangosan, hogy kizökkentette a koncentrálásból. A pince hideg, dohos és nagyon sötét volt. Nem szeretett ott gubbasztani. Félt és fázott a sötétben Akárhányszor oda zavarták, könyörgött, sírt, toporzékolt, fohászkodott. Megígért volna mindent. De le kellett mennie a lépcső alá. Mert rossz volt.
* * *
Kint hatalmas pelyhekben hullik a hó. Óriási halomba gyűlik a ház előtt, az utca mentén, az árokban. Az ablakkal szemközti bokor egészen olyan lett, mint egy hatalmas vattacukor. Az ember legszívesebben beleharapna. Ettől egy kicsit elmosolyodik, de aztán eszébe jut, hogy még nem evett aznap semmit, és el is megy a kedve a mosolygástól. Az udvaron gyerekek játszanak, hóembert építenek, szánkóznak. Az ablakból nézi őket. Ő nem mehet ki közéjük. Sose mehet. Orrát odanyomja a hideg, párás ablakhoz. Könnyei fátylán keresztül nézi, ahogy a szomszéd ház ablakában felállított karácsonyfán felgyulladnak a fények. A színesen ragyogó gömbök csillogása elmosódik a párás üvegen. Valaki épp csillagszórót gyújt. A gyerekek beszaladnak a házba, mindegyik izgatott, ideges. Mindjárt itt a Jézuska! - kiabálják. Az ő szíve is megdobban, torka összeszorul. Talán idén végre neki is?
Az anyja ellentmondást nem tűrve bezavarja a szekrénybe. Még egy karácsony magányosan a sötétben. Sírva fakadt, könyörögni akart, de tudja, semmi értelme sincs. A sötét szekrényben nincs vele senki, csak a könnyei, a félelmei és a gondolat, hogy megint rossz volt...
* * *
Megfogom a kezét, amely feltűnően kicsi és koszos. A kisfiú még egy utolsó pillantást vett a szülei felé, szomorú tengerkék szemében zavarodottság és félelem keveredik. Bizonytalanul lépked mellettem, az autó felé, amely talán egy másik életbe repíti.
Az autóban gubbasztva, fejét lehajtva, szipogva kérdi, alig hallhatóan.
- Azért, mert rossz voltam?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-27 08:04:54

válasz Miléna (2011-02-26 22:24:24) üzenetére
Sajnálatosan nem ismerem azt a regényt, de most felkeltetted az érdeklődésemet. Köszönöm. Alex
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-30
Összes értékelés:
451
Időpont: 2011-02-26 22:24:24

A névtelen fiú c. regényre emlékeztet az írásod. Ugyanerről beszél az író is.

Miléna
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-25 18:56:34

válasz Haász Irén (2011-02-25 17:24:37) üzenetére
Kedves Irén. Igazad van, többnyire gyermek, mert szerintem ők a legkiszolgáltatotabbak...meg ahogy mondod az idősek, a nők, az állatok... lehetne fokozni.
Köszönöm, hogy olvastál. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-25 18:54:59

válasz dpanka (2011-02-25 14:33:52) üzenetére
Kedves Panka! Köszönöm, hogy itt időztél nálam. És ha azzal, hogy írok róluk, segíthetek, rajtam igazán nem fog múlni semmi.
Barátsággal Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-25 18:53:28

Kedves Rita, hidd el nekem, én is jobban örültem volna :-) de sajnos, jók a megérzéseid. És remélem megtalálod írásaimban az elégtételt is. Üdv. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-25 18:51:59

válasz Selanne (2011-02-25 10:48:49) üzenetére
selanne, köszönöm hogy elolvastad! Alex
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3355
Időpont: 2011-02-25 17:24:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Remek írás, kedves Alex!
Történeteid alakja többnyire gyermek... nem tudom, valóság-e, amit leírsz, de tudom, hogy sok ilyen van, ... és még ilyenebb. Gyermek, öregember, állat... a kiszolgáltatottság alanyai. Minél több novella születik kemény sorsukról, annál jobb...ébreszteni kell a lekiismereteket!
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5407
Időpont: 2011-02-25 14:33:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Hát igen, ilyen az élet árnyoldala... nem mindig odaszületik az ember ahova kéne...
Jó, hogy írsz az ilyen kegyetlen sorsokról, hisz általában átnéznek rajta... azok, akik éppen segíthetnének. TE nem olyan vagy! :-)
Barátsággal panka!
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2011-02-25 10:48:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia!

Padlóra tett ez az írásod. Szinte lebénultam, elszorul a torkom. Véleményem a történtekről van, csak félek, írnék kemény szavakat.
Ahogyan írsz, remek! Gratulálok!

Szeretettel:Selanne

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-25 10:30:14

válasz Zsefy Zsanett (2011-02-25 08:54:27) üzenetére
Köszönöm Zsanett!
Alkotó
Zsefy Zsanett
Regisztrált:
2010-07-03
Összes értékelés:
482
Időpont: 2011-02-25 08:54:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Megrázó, és felkavaró a történet. Olyan "bicskanyitogatós"...
Nem is tudok most bővebben reagálni..Az írásod remek. A történet pedig biztos, hogy nem egyedi..ami nagyon elkeserítő..:(
Üdv.:Zsanett
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-25 05:35:30

Mistletoe, várom a történeteidet! És köszönöm, hogy állandó vendégnek tudhatlak nálam.
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-25 05:33:54

Kedves Rita!

Nem áll szándékomban megríkatni téged. És vigyázok, bár akkor sem döl össze a világ, ha kiderül az amire gyanakszol...
Az elégtételre meg majd visszatérünk :-)
Köszönöm elismerő szavaidat!
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-25 05:30:18

válasz Valerie (2011-02-24 22:43:58) üzenetére
Kedves Valerie!
Köszönöm soraidat. Sajnos a világban sokkal többen szenvednek saját családjuk "szerető" karjaiban, mint azt gondolná az ember. És nagyon sok ilyen történet sose kerül napvilágra. Köszönöm, hogy elolvastad.
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-25 05:26:06

válasz dreaming (2011-02-24 20:45:10) üzenetére
Köszönöm dreaming, hogy olvastál. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2011-02-24 22:43:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Alex!

Nem tudom, kivel történhetett meg mindez, de szörnyű, ha igaz volt. Egy kicsi gyerek nem élhet, nem élhetett így, ez vérlázító! Kissé ökölbe szorult a kezem. Ezek szülők voltak?:(
Ezek nem neveltek, csak büntettek. Őket kellett volna szekrénybe zárni, megalázni.
Könnyű a gyengébbet eltaposni, büntetni, de adni? - az hol marad?
Szegény gyerek! Erről a nyomorult helyről sem kívánkozott el, mert ő szerette azokat, akik nem nézték, hogy ő még c s a k gyerek, megfosztották a legalapvetőbb érzésektől, a szeretettől és a megértéstől.
Eszméletlen jó ez a lélekdráma.

Gratlálok: Valerie
Alkotó
dreaming
Regisztrált:
2009-02-16
Összes értékelés:
867
Időpont: 2011-02-24 20:45:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Istenem... :((((
Szívszorító sorok... nagyon megérintett...

Szeretettel: Éva

Legutóbb történt

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Emlékszel? című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

történetmesélő alkotást töltött fel A hóember álma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Ennyi volt címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)