HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 23 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51236 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: ZagyvapartFeltöltés dátuma: 2011-02-25
Barterjárat 10. befejezőrész.Helsinki neve sokunknak sok mindent jelenthet, vélt, vagy valós távoli rokonságot a finnekkel, jelentheti a Helsinki Bizottságot, a VIT-et, de nekem, mint a sportot imádó embernek leginkább az 1952-es Helsinki olimpiát jelenti, ami a magyar sport megismételhetetlen diadala a maga 16 arany, 10 ezüst, és 16 bronz érmével. Nos most ebben a városban tölthetek egy "fehér éjszakát", sétálhatok kollégáimmal hat órát. Mindjárt a kikötő mellett található a halpiac, ami még érkezésünkkor is eleven, sok halpiacon nem jártam az igaz, de ennyi féle rák, kagyló, halféle elképesztett.
Kissé távolabb, de még mindig a kikötő közelében emelkedik a lutheránus katedrális a Suukiro, vele szemben az orosz időkből származó Uszpenszkíj székesegyház, mintha egymást, és a kikötőt figyelnék. A tengerparton tovább sétálva feltűnik a Finn Parlament épülete, amely nem különösebben szép, inkább egyszerűnek mondanám, no igen, aki a Dunaparti Országházhoz hasonlítja más országok parlamentjeit annak mind kissé csúnyácska. Helsinki félmilliós főváros, hatalmas, és nagyszerűen karbantartott parkokkal. Ligetes, szellős, kicsit sem zsúfolt utakon sétálunk a belváros, az üzleti negyed, a sétálóutcák felé. Éjfél elmúlt, szinte nappali világosságban szörnyedünk el azon, hogy mennyi részeg, fiatal fetreng a parkok padjain, de inkább a padok alatt, fiúk lányok vegyesen, így "ünneplik" a fényt, a fehér éjszakákat, mindenesetre megdöbbentő. A belvárosba érve meglepően pezsgő az élet ebben a korai órában (hajnali egy óra van), a boltok nyitva, éttermek kocsmák szintén, igaz szombat van, de azért megállapítjuk, hogy a finnek tudnak élni, és inni. Persze télen, amikor fel sem kel a Nap bizonyára más lehet az élet. Benézünk néhány üzletbe, nagyon szépen, ízlésesen berendezettek, rendkívül nagy az árubőség és a választék, az egyik szupermarketben csak vodkából harminchárom félét számolunk meg, örömmel vesszük észre az egyik polcon a tokaji borokat, egy másikon a fütyülős barackpálinkát. Sétánk következő állomása a Finlandia Palota. A kék és fehér színűre festett épületegyüttes már 1988-ban is történelmi helynek számított, ugyanis itt írta alá 1975-ben 35 európai és észak-amerikai állam az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányát. Sokak szerint ez a dokomentum teremtette meg a későbbi enyhülési folyamat lehetőségét. Ha már eljutottam Helsinkibe mindenképpen meg akartam nézni az Olimpiai Stadiont, ez az ötletem nem aratott osztatlan sikert, így másodmagammal taxiba ültünk és kihajtattunk a stadionba. A taxiból már messziről látszott a képekről,sportkiadványokból jól ismert stadion-torony, amelyen az 1952-es játékokon az olimpialáng égett. Megilletődve jártuk körbe az arénát közben arról beszélgettünk, hogy ezen az olimpián az USA, és a Szovjetunió mögött a harmadik helyen végeztünk az éremtáblázaton, micsoda világraszóló siker volt ez. Itt nyerte első olimpiai aranyérmét a magyar labdarúgás, ebben a stadionban lettek világhírűek Puskásék, és innen datálódik az "Aranycsapat".Szóval ezt látnom és éreznem kellett és jó hogy láthattam. Negyedhatra érünk a kikötőbe, már megkezdődött a beszállás, mi is elfoglaljuk a helyünket, kiadós reggeli vár, az éjszakai járkálás alatt megéheztünk, elfáradtunk, ezért aztán jólesik leülni. Verőfényes sima utunk van visszafelé is, pontosan érkezünk Tallinba. Egyenesen a vásárba megyünk, talán mondanom sem kell, hogy ez lesz a "leghosszabb" műszak de a sok látnivaló megérte. Még néhány nap és bezár a Tallini Vásár, mi pedig jöhetünk haza. A hazafelé vezető repülőút tartogat még egy meglepetést. Ismét charter járattal jövünk, ami egy TU 154-es. A gép kapitánya lehetővé teszi, hogy akit érdekel, az bemehet a parancsnokifülkébe néhány percre. A vége felé kerültem sorra, belépve a következőket láttam: négy ülőhely van a kabinban, az első kettő előre néz, az egyikben a gép kapitánya, a másikban a másodpilóta ül. Hozzájuk képest 90 fokkal elfordulva a navigációs tiszt foglalhelyet, a negyedik hely üres, mert a gépet az előírás szerint három, vagy négy fő vezetheti, esetünkben ugye három. Mindhárom pilóta előtt elképesztően sok műszer kettőjük fülén még fülhallgató is, a kapitány pedig az én kérdéseimre válaszol kiderül, hogy korábban a honvédségnél is pilóta volt, és Szolnokon is szolgált, így, mint mondta félig-meddig földik vagyunk. Ózd térségében lépünk be a magyar légtérbe, lassan le kell ülnöm, mert megkezdjük a leszállást. Mintegy félóra múlva landolunk Ferihegyen, ezzel végetért a tallini kiküldetésünk, végetért a barterjárat, és végetért egy korszak is. -Vége- 2010 december. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Kis Karácsony című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) nyikorog csak padló című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ez vagyok én című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ez vagyok én című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz aLéb bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |