HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49232

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-02-26

Szoba mélyén

A takaró alatt gubbasztott, mint már hónapok óta minden éjjel. Minden porcikájában reszketett. Annyira félt, hogy az már fizikai fájdalmat okozott neki. A gyomra fölkavarodott, a feje megfájdult, szédült és hányingere volt. Kezei, lábai elzsibbadtak, ujjaival tehetetlenül markolászta a takarót, miközben igyekezett könnyeit visszatartani. Akkor sem sír. Ezt már hetekkel ezelőtt eldöntötte. Amikor az anyja nem hitt neki. Akkor úgy döntött, többet nem fog neki könyörögni. Mert, mi értelme lenne. Hiszen semmi sem változott utána. Csak az anyja néz rá olyan furcsán, gyanakvó szemekkel. Így aztán csak rosszabb lett. Minden.
Kipislantott a takaró alól az óra világító számlapjára. Már csak negyed óra. Aztán tizenegy lesz. Menetrendszerűen minden este ilyenkor, kinyílik az ajtó és Ő belép rajta.
Az édesapja halála óta nagyon magányos volt. Nem tetszett neki, hogy az anyja összeszedte ezt az új pasit, de aztán beletörődött. Végül még örült is neki, hogy meglátogatta esténként. Sokat beszélgettek. Néha, mintegy véletlenül a férfi megérintette, de úgy gondolta, nincs abban semmi rossz. Bár régen volt, azért még emlékezett rá, hogy az édesapja is gyakran megsimogatta. De aztán valami megváltozott. Egyre durvábban, egyre erőszakosabban, egyre furább helyeken érintette meg. Elmondta ezt az anyjának, de azt csak annyit mondott, beképzeli. Eleinte hitte is, nem is. Próbálta nem észrevenni, nem ara figyelni, de egyre jobban zavarta, egyre kellemetlenebb volt kettesben maradni vele. Egyre inkább azt érezte, hogy nincs ez így rendjén. Már nem örült az éjszakai látogatásoknak. Kérte, könyörgött, hogy ne jöjjön a szobájába többet. Mind hiába.
Aztán egy nap, amikor az édesanyja nem volt otthon, Ő megint bejött hozzá. Alkohol szaga volt. Megijedt tőle, mondta neki, hogy menjen ki, de csak röhögött és nem engedte. Keményen megragadta, nekilökte az ágynak, leszorította, és megtette.
Addigra már tudott ezt, azt a férfiakról, a szexről. Mennyit beszélgettek a barátnőivel az iskolában. Már alig várták az első szerelmet, az első együttlétet. Nem ilyennek képzelte. Fájdalomtól, megaláztatástól terhesen, könnyek, imák és könyörgés közepette. Undortól felfordult gyomorral, éles, már-már elviselhetetlen fájdalommal a hasában. Még az emlékétől is hányni tudott volna. És azóta? Még rosszabb lett. Egyre gyakrabban, egyre többször tette meg, egyre kevésbé törődve azzal, hogy valaki észreveszi.
Az első után nagyon megijedt, hogy vérzik. Szégyellte magát és félt. Próbálta elmondta az anyjának, aki nem nagyon figyelt rá. Csak annyit jegyzet meg, hogy Végre nagylány lett belőle. Csak hogy ő, egyáltalán nem akart az lenni. Nem ilyen áron. Nem így. Nem akkor. De az anyja nem foglalkozott vele. Ő pedig feladta, hogy minden reggel panaszkodjon. Inkább megtartotta magának. Ő is ezt várta tőle. Minden este elmondta, hogy tartsa a száját, és ő tartotta. Nem nagyon tudott mást csinálni. Pedig sokszor álmodozott róla, hogy végre, valahogy megszabadul tőle. De amint közeledett az este, a karjai lezsibbadtak, a feje megfájdult és a rettegés teljesen lebénította.
Egyedül érezte magát a hányingerével. Furcsa mód már nem csak éjszaka érezte az émelygést, hanem reggel, sőt ma már egész délutánig is eltartott. Az iskolaorvos haza is küldte. Az anyja másnapra kapott időpontot a rendelőben. Már alig várta, hogy ott legyen. Hogy végre reggel legyen. Hogy túl legyen ezen az egész átkozott éjszakán.
Ismét rápillantott az órára, amely kíméletlenül mulatta az időt. Már csak pár perc. Milyen rohadt lassan telik az idő - gondolta, amikor végre feltárult az ajtó...

... összeszorult a torka, ahogy kifelé jöttek az orvostól. Látta az anyján, hogy majd felrobban dühében, de nem értette miért olyan ideges. Igazából fel sem fogta az orvos szavait. Nem is nagyon hallotta a hülye émelygéstől. Mintha kicsúszott volna a talaj a lába alól. Csak arra tudott koncentrálni, hogy ne essen össze. A vizsgálattól meg szabályosan rosszul volt. Fura volt felfeküdni arra a bonyolult asztalra, lábaival az ég felé. Mit keres ő itt? Hiszen még csak tizenkét éves. Neki még a barátnőivel kéne játszania, fiúkról álmodoznia, bolondoznia. Nem itt lennie. Nincs ez így rendjén.

Az anyja megragadta a karját és a kocsinak lökte. Arca eltorzult az undortól, dühtől, miközben fogai között alig hallhatóan préselte ki a szavakat:
- Hogy lehetsz terhes, te kis k.rva?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-27 21:22:02

Sajnos olyanok vagyunk, hogy a saját lelki békén érdekében inkább szemet hunyunk, ahelyett hogy azt néznénk hol segíthetünk. Pedig kicsi is elég lenne...
Örülök, hogy itt időztél!
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-27 21:19:21

válasz T. Pandur Judit (2011-02-27 15:50:22) üzenetére
Sajnos a gyerekek a legsebbezhetőbbek a családon belül, könnyű öket kihasználni és ugyan ki hinné el egy gyerek szavát?...Köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet.
Alex
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2011-02-27 15:53:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
/folyt./

Olga mondja a novellámban:
"nem tudtam elmondani. Azzal kezdtem, hogy olyan ideges vagyok. Ezt a felnőttektől hallottam. Ha valami bajuk volt, mindig azt mondták, hogy olyan idegesek, mert... Aztán elmondták, hogy miért. Én is ezt utánoztam. Amikor azt mondtam, hogy olyan ideges vagyok, a nagynénikém, akiben megbíztam annyira, hogy elmondtam volna neki, rögtön letorkolt, azt mondta: "Vannak is neked még idegeid...!" Aztán már nem tudtam elmondani, egyszerűen nem voltak hozzá szavaim. "
Judit

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2011-02-27 15:50:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Ezt a sajnos "örökzöld" témát én is megírtam a "Beavatás" című novellámban.
Most is csak azt tudom mondani erről, amit akkor és ott, hogy a kislányok és nagylányok védtelenek a családban történő szexuális bántalmazással szemben.
Az a szomorú igazság, hogy ha a fiatal lány összeszedi a bátorságát és bevádolja a családnál a bántalmazóját, nem talál támogatásra. Ha még gyerek, akkor vagy belefojtják a szót, vagy azt mondják csak kitalálta az egészet. Ha már nagyobbacska, akkor meg egyenesen megvádolják, hogy a viselkedésével ő provokálta ki a szeméremsértő viselkedését a családtagnak. /folyt./
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-27 12:00:26

válasz Jega (2011-02-27 10:29:26) üzenetére
Igen, ez sajnos nagyon is így van...de talán ha az emberek csak kicsit jobban odafigyelnének másokra...nem lenne ennyi szörnyűség - lehet csak túl naiv vagyok.
Köszönöm, hogy olvastad!
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-27 11:57:20

Néha a szülők, anyák csak fáradságból, figyelmetlenségből hagyják figyelmen kivül gyermekük szenvedéseit - ők azok akik külső segítséggel, de képesek még kijavítani a hibákat...a rosszabbak azok, akik még erre sem veszik a fáradságot...és van egy ennél is rosszabb kategória. Persze külső szemlélőként könnyű okosnak lenni, és szerencsések azok az emberek, akik soha nem tapasztalnak, hallanak hasonló eseteket...
Köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalataidat!
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-27 11:32:28

válasz Rozán Eszter (2011-02-27 09:50:42) üzenetére
Sajnos, így van, a gyerekek nagyon könnyen képesek hibáztatni magukat, ha a szüleik nem szeretik őket, így ahogy az kellene...sajnos, ezekben az esetekben nagyon nehéz segíteni, mert a legtöbbször rejtve maradnak ezek az esetek.
Köszönöm, hogy olvastad.
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-02-27 10:29:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex tényleg mélységesen szomorú és szörnyű, amiről írsz,de a baj az, hogy ez nem ritka eset. Bizony a gyerekek magukat érzik bűnösnek, és szégyellik, ráadásul többnyire megfélemlítettek. Az ilyen anyának nevezett nőszemély sem ritka, így a gyerek teljesen magára marad. Jó írás, kár, hogy nem egyedi esetről szól. Üdv. Jega Ibolya
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2011-02-27 09:50:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!

Ha valakinek már a saját anyja sem hisz, és egyáltalán nem fogja fel ezt a helyzetet, ott kezdődik az igaz tragédia. Ha az anyánkban nem bízhatunk, mit várhatunk másoktól?

Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-27 08:29:23

válasz antonius (2011-02-27 07:35:47) üzenetére
Tudod, Antonius, én is lázadó szellemű ember vagyok, bárkiért tűzbe mentem volna, saját magamat kivéve. Megjártam az élet nagyon nagy mélységeit, miközben a napos oldalból nekem csak az utóbbi évek jutottak. Sose bántam, bár azt hiszem épp ennek köszönhetem, hogy mélyebben és tisztábban érzékelem ezt a részét a világnak. Hogy beletörödött lennék? nem gondolnám. Tárgyilagosan probálom megmutatni, amit munkám és életem során tapasztaltam, de koránt sem vagyok beletörödött. Már csak munkámból kifolyólag sem tudok az lenne, de elfogadom, hogy vannak dolgok, amiken nem nagyon lehet változtatni, és az ha a homokbaa dugnám a fejem, pláne nem segitene. nincs különösebb szándékom ezekkel a történetekkel, bár nem vitatom, hogy ha csak egy embernek is felnyitottama szemét ezeknek a látására, már megérte leirnom.
Köszönöm, hogy öszintén válaszoltál a kérdésemre.
Üdvözlettel:
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-27 08:17:06

Azt hiszem, nem is nagyon tudnék vidám dolgokról írni - ennek rengeteg oka van, de nem az hogy nem látom a jó, szép dolgokat...csak egyszerűen, így alakult.
Köszönöm, hogy olvasol!
Alex
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2588
Időpont: 2011-02-27 07:35:47

F: (Amikor az edzője csak a néki kidolgozott "specális izomlazító masszázsra" akarta rávenni, a gyerek azonnal elmondta nekünk.´)
Később kiderült, hogy az ország egy másik városából ilyen okok miatt űzték el az "urat". A lányom nem keresett másik edzőt, hanem abbahagyta a versenyszerű sportolást.
Lehet "irigykedni a világra" és lehet alakítani a világot. Én az utóbbira szavazok.
Azt hiszem az a "bajom" Veled, hogy jól írsz, nem jót. Ha az ember olyan "műveket" olvas, amiknek ötven mondatából negyven sántít valamiért és teljesen nyilvánvaló, hogy a szerzőjének soha nem volt a kezében egy Krúdy kötet, vagy egy Németh László, egy Márai, akkor egyszerűen tovább lapoz, mert ők nem veszélyesek.
Minek magyarázok, hiszen értened kell...
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2588
Időpont: 2011-02-27 07:30:46

F: Talán az ingerel, hogy rezignált belenyugvással mutatod be az extrém-okádék szituációkat, mintegy sugallva: ilyen a világ, nincs mit tenni.
"Antonius, mindig irigykedve gondolok arra a világra, amelyikben te élsz." A világ kedves Alex olyan, amilyenné alakítjuk. A körülményeink olyanok, amilyennek tanulással, rengeteg munkával mi magunk megteremtjük. A gyerekeink olyanok, amilyenné neveljük őket. Fiam is, két lányom is sportoló volt. Az egyiknek tizenöt-tizenhat évesen minden esélye meg volt arra, hogy élsportoló legyen. Sportágában, a korosztályos országos rendezvényeken, rendszerint dobogón volt. (A népstadionban is többször állt dobogón és Bécsben is.)Először a fiam fejezte ki a rosszallását az edző felé, egy zsúfolt buszmegállóban két rendes pofonnal, aztán, amikor hozzám jött magyarázkodni, panaszkodni, nekem sem támadt jobb ötletem.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2588
Időpont: 2011-02-27 07:25:54

válasz Alex (2011-02-26 21:35:00) üzenetére
"Csak egy kérdés: te kiteregetnéd bárkinek is a legmélyebb titkod, amellyet még saját magad előtt is szégyellsz?"
Nem tudom Alex. Lehet, hogy igen. De ki tud már ilyen vénen egy gyerek fejével gondolkodni. Azt tudom, hogy mindig ostoba lázadó voltam, s ha úgy éreztem, hogy a jót, vagy a viszonylagosan jobbat képviselem, akkor rendszerint kitörtem a kórusból. Azt is bevallom, hogy ez akkor működött, ha mások védelméről volt szó. Ha a magaméról, akkor nem igazán.
Azt is tudom nyilván, hogy nagy számban történnek ilyen esetek, (ezzel ellent is mondok magamnak) valamiért mégsem tudom elfogadni, és belenyugodni, hogy az ember ilyen. Kint járunk az űrben, több tízmillárd fényév távolságaiba kémlelünk be és közben álatok módjára élünk? Tudom, hogy van ilyen "ember", de tudom, tudjuk azt is, hogy nem ez a tipikus. Ezért rendre az, az érzésem Téged olvasván, hogy nemes anyagból, nagy szakértelemmel, szépen építkezel, csak éppen mozgó, löszös talajra.
Alkotó
dreaming
Regisztrált:
2009-02-16
Összes értékelés:
867
Időpont: 2011-02-26 22:13:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ismét megrázó történetet hoztál, kedves Alex!

...és a legszomorúbb, hogy sajnos ilyen nagyon sok van (az én gimnáziumi osztálytásnőmmel is megesett :S )
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-26 21:37:42

válasz dpanka (2011-02-26 18:53:01) üzenetére
Köszönöm kitartó olvasásod Panka!
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-26 21:36:49

válasz Selanne (2011-02-26 16:42:10) üzenetére
Selanne, sajnos ez így van...lehetne ellene tenni, de az emberi természet már csak ilyen.
örülök, hogy olvastál!
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-26 21:35:00

válasz antonius (2011-02-26 16:27:57) üzenetére
Antonius, mindig irigykedve gondolok arra a világra, amelyikben te élsz. Nem vagyok benne biztos hogy szeretném úgy látni a világot, de elfogadom, hogy te a napos oldalon jársz. Csak egy kérdés: te kiteregetnéd bárkinek is a legmélyebb titkod, amellyet még saját magad előtt is szégyellsz? Tudod milyen ha az bántalmaz, akinek védelmeznie kéne? Próbálj belegondolni, hogy Te kihez fodulnál, ha abban sem bizhatsz, akinek az lenne a dolga, hogy melletted legyen. Egy vadidegenben??? Nem hiszem...
Köszönöm a véleményedet!
Alex
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5407
Időpont: 2011-02-26 18:53:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Mikor ilyenről olvas az ember, eszébe jutnak azok az emberek akikről hasonlót tud. Most egy kissé könnyezek, hisz eszembe jut egy szeretett asszony. Akinek első gyermeke egy kissé fogyatékos volt. S csak az asszony halála után tudtam meg a félteve őrzött családi tragédiát, mely szerint a fia, a saját apjától volt. Aztán itt egy most nem rég kitudódott másik szörnyű eset amit máig nem tudok megbocsátani annak a mostoha apának aki ezt művelte nevelt lányával. Olyan megmagyarázatlan tettek ezek amiket soha de soha megérteni nem lehet, és az áldozatokra a gyermekekre örök életre kihat. Egy anyának minden esetben ilyenre és figyelnie kell, mert az ördög nem alszik...
Megrázóan írtad le. Tisztelem, hogy olyan dolgokról írsz, amire úgy hiszem ez által is felhívod a figyelmünket.
Barátsággal panka!
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2011-02-26 16:42:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

A gyermek szexuális zaklatása statisztikát most olvastam , igen jelenség sajnos ma. Írásod tükrözi az érzelmileg fenyegetett gyermek napjait, rettegéseit. Borzasztó, és a legtöbb esetben akkor derül ki,amikor egy akkora baj történik a baj mellett, mint egy terhesség! Persze, ha titokban marad, akkor kivetítődik a felnőtt korra is, ez a trachuma, melyet valószínű sosem hever ki.

Szeretettel:Selanne
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2588
Időpont: 2011-02-26 16:27:57

Itt megint egy idióta anyát látok, egy bugyuta kislányt és egy beteg, gonosztevő, minden társadalomi réteg, még a bűnöző nehézfiúk által is, megvetett emberi selejtet. A kislány, ha nem bugyuta és látja, hogy az anya nem az a személy, akitől segítséget várhat, akkor még fordulhat egy bizalmas szomszédjához, vagy a barátnőjének a szüleihez, vagy uram bocsá' az osztályfőnökéhez.

A többit már tudod. a
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-26 14:21:14

Persze, hogy van Rita, szép emlékekkel is teli vagyok...de valahogy azt jobban meg tudom tartani magamnak. Szóval nem kérsz tőlem könnyű dolgot ám :-) de igyekezni fogok!
Alex

Legutóbb történt

bűvölet bejegyzést írt a(z) Veled című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, VI. - igazán befejező rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Friedrich Logau:Eitelkeit című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Spruchgedicht von Friedrich Logau címmel

sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Kitti címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Emlékek a padláson című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Advent ajándéka című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)