Barátomként többször is jogosan kérted,
szóljon Rólad vers, mindegy a méret.
Néhány év után sikerült megnyerned,
Nem így terveztem, de íme a versed:


Mostanság fájdalmas emlékként
lebegsz bennem valahol mélyen,
magamtól lopva kérdezem éppen,
vajon barátom lenni, akarsz-e még?
Emlékeim közt matatok sebesen,
találok sok őrültet és szépet,
hogy tudjam, nem csak emlék ez,
magamhoz rántanám a remény hírnökét.

Kilométerekben mérhető csupán,
a távolság mi kettőnk közt feszül,
mostanában mégis oly távolinak látlak,
oda már a madár sem repül.
Hiába tudom, hogy így van ez rendjén,
ha ordítok, sem lehet ez máshogy,
de nehéz lenne elfogadni,
hogy elveszítek egy legjobb barátot.

Az eszem tudja, máshol van most dolgod,
és örülnék, ha látnám is, mennyire vagy boldog!
Szeretnék egy kicsit a jövőbe is látni,
tudunk-e egyszer még barátokká válni?


Barátomként többször is jogosan kérted,
szóljon egy versem tehozzád, tenéked!
Nem így terveztem, de nem szánom-bánom
e versemet Tamás, most Neked ajánlom!