HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Haász IrénFeltöltés dátuma: 2011-03-03

Jancsi...

A rendőrautó csendesen duruzsolt a város főutcáján. A főhadnagynak dolga akadt a postán, addig a törzsőrmester kint várakozott a kocsiban. Míg járatta a motort, legutóbbi esetükön gondolkodott, melynek felgöngyölítése már hosszabb ideje tartott, s felettesének, a főhadnagynak számtalan kínos órát és fejtörést okozott. Apró kis stiklinek tűnt először, de az állampolgári bejelentésen elindulva egy banki alkalmazott sikkasztásából, ahogy belebonyolódtak az ügybe, hétről hétre újabb szálak fejtődtek fel, újabb emberek keveredtek bele, újabb gyanúsítások történtek. A kisváros több prominens embere sározódott be az ügyben, nem egy közülük szoros kapcsolatban állt a helyi rendőrséggel, s a hadnagynak úgy kellett nyomozni, mintha tojásokon lépkednének. Hangulata is ehhez mérten volt ideges; egy szavukért leteremtette beosztottait, holott egyébként kenyérre kenhették; s időnként bezárkózott a szobájába, és órákig töprengett.
Ma éppen a Takarékszövetkezet vezetőjét szándékozott kihallgatni, de mert hivatalosan még nem volt birtokában a vádemeléshez szükséges összes bizonyíték, csak nagyon szőrmentén bánhatott vele, s ez mérhetetlenül bosszantotta a vérmes, könnyen hevülő főhadnagyot, aki már biztos volt a bűnösségben, s akihez a fiatal, kezdő rendőr ilyenkor szólni sem mert, csak vezette némán a szolgálati kocsit.
A főhadnagy most kirobogott a postáról, nyomában nagyot csattant a bejárati ajtó, s beszuszakolódott az első ülésre.
-Na, indíts, fiam... a Takarékhoz!
-Igenis, főhadnagy úr!
Langyosan sütött a nap, a lekotort részeken már olvadozott a hó, némelyik megtisztított járda már teljesen száraz volt. Míg a parancsnok komoran előre bámulva latolgatta magában a kihallgatás módját, és töprengett felteendő kérdésein, a fiatal őrmester csendben élvezte a résnyire leeresztett ablakon beosonó friss levegőt, a benne áramló sejtelmet... hogy vége lassan a fagynak, hidegnek, nemszeretem utaknak... vége a tél némaságának, zsendül újra az élet, kezdenek csivogni a madárkák...jön a tavasz. S mintha csak a bizonyosság tanújelét akarná adni, egy-egy gerlét, rigót, verebet látott mentében szemet csipegetni a járdákon... szegénykék, hogy kiéhezhettek a télen...!
Már majdnem a Takaréknál voltak, amikor megszólalt az URH.
A központ jelentette, rablás történt a Várárok utcában, s a főhadnagy éktelen szitkozódásba kezdett, ahogy felírta a címet.
-Hogy a ménkű csapna bele! Pont most, amikor két napra Pestre kellett küldenem továbbképzésre Pistát, és Jóskát... Nincs mese, neked kell, fiam, kinyomozni az esetet...!
-Még nem kaptam önálló ügyet, parancsnok úr... - tétovázott a fiú.
-Nahát, itt az alkalom! Én nem mehetek... amúgy is leköti minden időmet ez a rohadt pénzügyi zűrzavar... Te csak vedd fel a jegyzőkönyvet, szaglássz körül, és rögzítsd a nyomokat. Kevés az emberünk, fene egye... de ilyentájt nem is szokott nagyobb bűncselekmény előfordulni... piti lopások, rablások...
-Hosszú, hideg tél volt... - vélte az őrmester.
-Az, az... Az elkövetők nagy részét meg se találjuk, le kell zárni az ügyet eredménytelenül...!
Közben odaértek a Takarékhoz. A főnök megveregette beosztottja karját.
-Úgyhogy, László, ha nem találod meg a tettest, akkor sem dől össze a világ... Bár, ha Pistáék visszajönnek Pestről, majd besegítenek neked, értettem?
-Igenis!
-Na, menj... Délután jelentést kérek...
A megadott címhez közeledve a fiatalember itt is, ott is látta a madarakat, de most nem lehetett mélázgatni, s az első önálló esethez illő buzgalommal fogott az ügy feltérképezéséhez. Idős házaspár lakott a címen. Ők vették észre reggel, amikor a kis melléképületben elhelyezett tyúkjaikat etették volna, hogy a lakat leverve, eltűnt a bicikli, egy zsák tűzifa, egy zsák kukorica, és a tyúkok felének is lába kelt. Piti lopás, de nagy kár a kisöregeknek - sajnálkozott a fiú. Hamar kiderítette, hogy ujjlenyomatok nincsenek, az illető kesztyűben dolgozott, s nem használhatta az oldalsó és hátsó kerítést, mert nem bírta volna átemelni a biciklit. Maradt tehát a kertkapu, de ujjlenyomat ezen sem volt. Még lábnyom sem segített - a lelkiismeretes pár előző nap letakarította a havat a melléképülethez vezető betonról, akárcsak bejáróról és a járdáról, s most fejüket fogták, miért is voltak olyan szorgalmasak...!
Az őrmester állt a kapuban, és fejét vakarta. Nincs nyom... hogyan tovább? Elnézett a szomszéd házak felé, s míg jobbra egy darabot se, balra ismét meglátta a járdán csipegető madarakat... végig az utca bal oldalán... csak a bal oldalon...
A fiú kocsiba pattant, s lassan, az utat figyelve balra indult.
Három óra múlva már ismét az őrsön feszített, s fülig érő szájjal jelentette az elgyötörten beeső parancsnoknak.
-Jelentem, az ügyet megoldottam... az elkövető előzetesben, a jelentést most írom...
-Hát ezt hogy csinálta? - mondta elképedten a főhadnagy. - Valaki segített...
-Az ég madarai, parancsnok úr...
-Az kevés...
-Hát... a kukoricás zsák is lyukas volt... !

2011.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3342
Időpont: 2011-03-08 18:06:31

válasz Person (2011-03-07 18:07:49) üzenetére
Kedves Person, gondoltam, hogy valaki majd megkérdezi... Kire gondolsz, ha a történetet végigolvastad, a leszóródott szemeket, a madarak csipegetését, és Jancsi a cím, három ponttal utána...?
(Jancsi ... és ...Juliska...csak itt nem volt szükség a lánykára...)
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-12
Összes értékelés:
47
Időpont: 2011-03-07 18:07:49

Jó, jó a történet, de ki a címadó Jancsi?
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3342
Időpont: 2011-03-06 15:22:36

válasz Futóinda (2011-03-06 00:36:41) üzenetére
Kedves Inda,
azért nem részleteztem a nyomkövetést és rajtakapást, mert az olyan ... érdektelen lett volna. (Nem mintha a többi annyira szokatlan lenne). Már annyi ilyet olvastunk, hogy számomra ebben az egyszerű, de a napokban megtörtént esetben az a pillanat a mulatságos, vagy érdekes, amikor az őrmester felismeri a váratlanul ölébe hullott megoldást. A többi szokványos...
A madarakat én képzeltem, de az összes többi megtörtént...
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3342
Időpont: 2011-03-06 15:15:44

válasz T. Pandur Judit (2011-03-05 23:53:50) üzenetére
Juditkám, biztosan igazad van. Őszintén szólva, a verebeket szinte öntudatlanul írtam, annyira ott vannak mindenhol. Meg aztán, akkor is odamennek, ha csoportosul a többi madár.
Kertben lakom. Télen mindig vegyes magot vásárolunk a madáretetőbe, és válogatás nélkül ott eszik az összes. Láttam már kukoricán csipegető verebet, szotyolát nyitogató rigót, véres húson lakmározó legyeket, tóban a lábamat csipegető halakat. Csuda tudja, hogy változik a világ rendje, mintha kissé felborult volna minden...
De ismereteink mai állásához viszonyítva biztosan igazad van, ezért javítani is fogom, és szeretettel várom máskor is, ha megjegyzést teszel a fellelt hibákra.
Köszönöm szépen most is! :))))
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3342
Időpont: 2011-03-06 15:09:17

Kedves Istefan!
Szeretem az egyszerűséget, versben, írásban erre törekszem, néha viaskodva is magamban, ne bonyolítsam-e meg egy kicsit. Fene tudja... hol így, hol úgy érzem jobbnak.
Köszönöm, hogy hozzászóltál!
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3342
Időpont: 2011-03-06 15:07:42

Kedves Mistletoe!
Köszönöm, hogy olvastad. Örülök, hogyha elszórakoztatott... ez volt a cél.
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
774
Időpont: 2011-03-06 00:36:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Irén!

Igazat kell adjak Pandur Juditnak s nem is részletezem.

Ami föltűnt az, amivel nem folytatódott az őrmester balra indulása, a megállás, a leguggoláskor történő elmélázó fölismerés, a csöndes, de örömre húzódó mosolya és főleg az elkövetők rajtakapásakor elhangzó védekezés.

Kicsit úgy érzem, hogy kíméletesen s gyorsan fejezted be ezt a nagyon jónak indult történetet.
Bár az is igaz, hogy az olvasó magában folytassa tovább a történet elmaradt részét.

Odafigyelő szeretettel, Inda.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4955
Időpont: 2011-03-05 23:53:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Irén!
Nagyon tetszett a novellád! Jó hangulatú, ötletes, szellemes. :)
Csak a kukoricát cserélném le a történetben, mert a szemes /darálatlan/ kukoricát csak a nagyobb testű madarak tudják megenni. Az utcán elszóródott kukoricának csak a galambok örülnek. A verebek nem tudják megenni, a rigók pedig nem magevők! Ők bogarakat, lárvákat, gilisztákat, gyümölcsöt esznek.
Ha napraforgó, vagy köles lenne az ellopott zsákban, akkor tényleg nagy tülekedés lenne a járdákon, de a rigó akkor sem lenne ott. Zöldikék, tengelicek, verebek, /köles/ cinkék /napraforgó/ viszont igen!
Judit
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1656
Időpont: 2011-03-05 04:22:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nekem mindig tetszettek a bűnügyi történetek. A megoldás tetszett a legjobban, mivel magam is az egyszerű megoldások embere vagyok. Gratulálok!
Szeretettel: Istefan

Legutóbb történt

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)