HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1896

Írás összesen: 49472

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-03-05

Cím nélkül



A világ hirtelen annyira kicsi lett, hogy alig fért el benne. Úgy érezte, hogy minden oldalról kilóg és ami a világon kívülre esik az rettenetesen hideg. Szinte már zsibbasztóan, fájdalmasan hideg. Szerette volna összehúzni magát annyira, hogy ne érezze. Ne érezze a testét mardosó jeges karmok szorítását. Csak meleg, lágy ölelést szeretett volna. Emlékezett rá nagyon régről, hogy milyen is az, de most, ebben a végtelen sötét éjszakában csak félelmet érzett. És a félelem hatalmassá növelte őt, olyan nagy lett, hogy szinte kidagadt belőle. Nagyon utált ilyen hatalmasnak lenni. Nagyon utálta, hogy hozzá képest, minden egészen apróra zsugorodott össze. A párna, a takaró, a szoba. A meleg. A meleg volt a legkisebb az egészben. Szeretett volna felébredni. Felébredni, hogy végre minden normális nagyságú legyen. Olyan, amibe simán belefér, ahol nem kell összehúznia magát, csak hogy ne lógjon ki belőle. Amiben a félelem eltörpül és nyoma sem marad.
A reggel komoran és szürkén terítette szét nedves takaróját. Az ólomsúlyú hajnalban óvatosan nyitotta ki a szemét. Mielőtt felébredt, meg akart győződni arról, hogy már nem óriási, hogy minden olyan méretű, amilyennek lennie kell. Hogy a félelem visszamászott a csigaházába és nem les rá, támadásra készen. De ahogy az álom lassan elhagyja, és ahogy a világ fokozatosan növekedni kezd, érzi, hogy valami nem olyan amilyennek lennie kellene. Hogy nem minden úgy alakul, ahogy szeretné. Hogy a világ elvesztette normális arányait és az egész kicsiből óriásivá duzzadt egyetlen éjszaka alatt. Mintha ő hirtelen összement volna benne, és ez a félelmetes, ismeretlen új nap egyszerűen bekebelezte volna.
Lukas, vékonyka kis takaróját védekezőn a szeme elé emelte. Nem akart elveszni ebben a hatalmas semmiben, amely hirtelen körülvette. Mintha az egész a hasa tájékáról indult volna, mintha belőle dagadt volna óriási méretűre. Mintha az egész űr, amely szétterült minden felé, tulajdonképpen ő maga lenne. Az üresség érzése betöltötte a szobát, a teret, az egész várost. Semmi sem állta útját, semmi sem gátolta és semmi nem volt képes visszafordítani.
Az egész éjszaka zsibbasztó hidege és félelme is feloldódott ebben az új, ismeretlenül is ismerős ürességben. A mély és erőteljes robajlás is kívülről hallatszott. Mint egy vulkán, mielőtt kitörni készül. Mintha arra várna, mikor emészti el a végtelen. És ebben az óriási világban ő csak egy egészen aprócska ponttá zsugorodott, épp csak akkorává, hogy látható legyen. Az új érzések, amelyek ellepték lezsibbasztották. A hasa egy kőszikla súlyával nehezedett rá, és mintha minden más része semmivé foszlott volna a reggelben. És ez a kőszikla csak dagadt és erősödött, mialatt rettenetes, ijesztő fájdalommal adta tudtára jelenlétét.
Remegő, érzéketlen kezével kotorászni kezdett a táskájában. Tudta, hogy kell lennie benne valaminek, ami némiképp csökkenthetné a hatalmas és egyre félelmetesebb ürességet maga körül. A feje tompán lüktetett csak, a szeme képtelen volt meglátni a körülötte elterülő világot. Aztán apró ujjai megmarkolták, amit keresett. Pár szem törött keksz morzsája mennyei lakomaként jelent meg szemei előtt. Elmosolyodott. Az édes és zamatos kekszdarabkák bátor katonaként szálltak szembe a hatalmassá dagadt világgal, amely az utolsó morzsával együtt visszaváltozott olyanná, amilyennek mindig is lenni kellene. Olyanná, amiben nem érezte sem óriásnak, sem egészen aprónak magát, ami nem fogta el félelemmel és mindent bekebelező üres éhséggel. Olyanná, amiről a legtöbbször csak álmodott.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-07 07:35:11

válasz Haász Irén (2011-03-06 17:08:09) üzenetére
Köszönöm Irén!
Alex
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3366
Időpont: 2011-03-06 17:08:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó írás ez is, nagyon tetszett az éhező szomorú öröme a néhány kekszmorzsa fölött...
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-06 13:54:33

Igen örülök ennek Mistletoe...ha néhányakban képes vagyok meginditani valamit, már megérte papírra vetni a történeteimet. Köszönöm, hogy olvasol. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-06 13:51:01

válasz dpanka (2011-03-05 22:53:24) üzenetére
Ez így van Panka...aki nem élte át milyen álmodni csak az ételről, az nem értheti meg soha...de azért miért ne probálhatná meg? Köszönöm, hogy itt jártál. Alex
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5411
Időpont: 2011-03-05 22:53:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tudod Alex, aki nem éhezett, az most megéhezik ha ezt olvassa, bár fogalma akkor sem lesz róla mi az mikor nincs mit ennie, hiszen nem csak testi de lelki fájdalommal is jár. amit te itt nagyon is jól ábrázoltál. megint csak gratulálni tudok.
Barátsággal panka!

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja (5) című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja (4.) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel utam címmel

alberth alkotást töltött fel Futóbolond lettem én, vagy mégsem? címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja (4.) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/1 című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja (4.) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Tavaszváró 5 sorban című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Saskó Éva alkotást töltött fel Rózsás hajnalon címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Tavaszváró 5 sorban címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Van mit /a dolgozónő dala/ című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)