HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 32

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49454

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-03-06

Éjjelente


Amikor a szoba teljesen besötétedett a fiú összehúzta magát a kemény ágyon. Mire az ajtó résnyire kinyílt már egész testében remegett a félelemtől. A folyosóról hirtelen beáradó vakító fény elkápráztatta a szemét. Nem látta a belépőt, de nem is volt rá szükség, anélkül is pontosan tudta, hogy ki lépett be az apró, sötét, hideg szobába.
Összehúzta magát az ágyon, amely a biztonságérzet leghalványabb jelével sem kápráztatta, és igyekezett annyira beleolvadni a sötétségbe, amennyire ez lehetségesnek bizonyult. A magas, izmos, sötét alak egyre közelített felé, és ő érezte a torkában a szíve vad kalapálását, az orrában pedig a félelem már jól ismert édes-keserű illatát. Abban a pillanatban szeretett volna semmivé foszlani, eltűnni a világból, amely sohasem szerette, amely gyötörte és kivetette magából. Szeretett volna meghalni. Nem is tűnt annyira elképzelhetetlennek, annyira hiábavalónak. És mégis, annyira távoli volt, hogy a mellkasát szorító érzés, éles nyilallássá változott.
Szorosan lehunyta a szemét, amikor az erős férfimarkok megragadták a ruhájánál fogva, és a padlóra rántották. Összezárta ajkát és néma imát mormolt. De vajon kinek? Hiszen nyilvánvaló volt számára, hogy isten nem létezik, vagy ha mégis, elfordult tőle. De vajon miért? Mit tett, hogy isten nem segít rajta, hogy tétlenül tűri, hogy mindez megtörténjen vele. Miért hagyta őt magára az a valaki, akinek támaszt, reményt kellene nyújtania? Miért nincs most mellette senki? Miért csak a félelem, a rettegés, a reménytelenség lett a társa minden egyes éjszakán?
A padló hideg és kemény, mégis valamelyest megnyugvással tölti el. Talán mert valóságos. Mert az egész képzeletét képes betölteni a fertőtlenítőszagot magába szívó, mégis reménytelenül mocskosnak ható mozaikkő. A repedések, a kopások szinte kitörölhetetlenül, örökre beleégtek az agyába. A hideg ugyan tompította a fájdalmat, zsibbasztotta a fejében kavargó gondolatokat, a testét lebénító érzéseket, de nem szüntette meg a kétségeit, nem söpörte el félelmeit.
Az erős kezek leszorították, szinte gúzsba kötötték. Minden erejére szüksége volt, hogy ne vegyen tudomást a férfiról a szobájában. Szorosra hunyta a szemét, összeszorította a száját. Csak meg akart halni. Másra sem vágyott. A halált is elviselhetőbbnek érezte a szégyennél, amely átfutott rajta, miközben a férfi vaskos tenyere érintette csupasz bőrét. Bármit megadott volna azért, hogy abban a pillanatban meghalhasson. Bármit megadott volna azért, ha soha többé nem kelljen ezt eltűrnie. Ha soha többé nem kéne átélnie.
Nem érdekelte a feje mellett ziháló férfi alkohol bűzös lehelete, az izzadságszag, amely belőle áradt, a nyaka köré tekeredett kulcstartó, a bőrébe vágó éles körmök. Nem érdekelte a körülötte zajló világ. Nem érdekelte a fájdalom, amely beterítette az egész szobát. Már nem érdekelte ez az egész. Csak túl akart lenni rajta. Minél hamarabb, hogy aztán átadhassa magát a mindent elemésztő szégyennek és keserűségnek.
A teste elernyedt a férfi karjainak a szorítása alatt. Fejét beletemette a takaróba, és hagyta könnyeit folyni, amelyeket épp oly könyörtelenül nyelt el a durva pokróc, mint az éjszaka történteket.
De a reggel nem mindig hoz megnyugvást. Csak egy újabb sötét éjszaka lehetőségét...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-10 18:46:40

Köszönöm Tibor!
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-09 15:20:55

Köszönöm Rita...
Örülök, hogy azért értő "fülekre" találnak írásaim. És megigérem, nem hagyom annyiba az agressziót, hacsak így, de szót emelek ellene.
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-08 07:10:00

Jó, de az utolsó mondat az azért csúsztatás. Hiszen a remény mindig benne van. Mindennek egyszer vége szakad, vagy így, vagy úgy - ebben ez esetben azért a jobbik varriáció történt, bár a bűnös sose kap akkora büntetést, mint amennyit megérdemelne...
Köszönöm, hogy olvastad.
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-07 07:38:18

válasz dpanka (2011-03-06 19:25:28) üzenetére
Nem is kell Panka...nem is kell.
Örültem neked!
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-07 07:37:36

válasz matyi (2011-03-06 17:29:46) üzenetére
Köszönöm Matyi. Igazad van, tényleg olyanok...ennek is meg van az oka. Ha máshogy nem is tudom, de így igyekszem felemelni a szavam az emberi kegyetlenkedések ellen...
Köszönöm, hogy olvasol.
Alex
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5409
Időpont: 2011-03-06 19:25:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szomorú... szomorú... szomorú...
most nem is tudok mást irni.
Barátsággal Panka!
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2011-03-06 17:29:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tetszenek az írásaid. Annak ellenére, - vagy éppen azért, - hogy sötétek, súlyosak, kicsit lélekterhelők. Olyanok, mint a segélykiáltás. Gratulálok és köszönöm, hogy olvashattam. matyi

Legutóbb történt

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Párhuzamosok címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Dal a nagyihoz - Nagyi játssz velem! című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szép jó estét címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Rojtos-Mesék című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Rojtos-Mesék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Plagizáció II című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Plagizáció című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Emlékvers Finta Katához című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Átütnek a régi színek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hét főbűn IV. (ira) harag című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel Hiányzol címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)