"Úgy vélem, csakis egyszer élhetjük meg az életet. Ha tehát akad bennem jóság, amit kimutathatok, vagy akad olyan jó cselekedet, amivel megkönnyíthetem bármely embertársam életét, most kell megtennem, nem késlekedhetem vagy feledkezhetem meg erről, hiszen soha többé nem fogok erre járni."
(William Penn)

Hamarosan megszületik a negyedik unokám, ez örömmel tölt el, de ha elgondolkodom azon a jövőn, amit rájuk hagyok, elszomorodom. Már majdnem felnőtt unokáim emlékezetében én már örökre össze leszek kapcsolva a sajtos pogival, a meggyes rétessel, a karácsonyi gyümölcskenyerekkel, a zserbóval, a máglyarakással, a hóbolabolával, a lecsóval, a csirkeszárnyas paprikáskrumplival, a zsebükbe dugott forintokkal, és még ki tudja mivel.
De milyen világot hagyok rájuk? Globalizált, intelligens mobiltelefonos, virtuális, fejlett technikával rendelkező világot, laboratóriumban előállított ízekkel ínycsiklandozó műételeket. Ha eperjoghurtot kanalaznak, akkor fűrészport falnak, ha a teájukat bolti kész citromlével ízesítik, akkor a penészgombák váladékát isszák. Rájuk hagyom a titkos aromák, műkaják világhatalommá szerveződött maffia íziparát. Akik mézédes hazugságokkal etetnek bennünket, de a "szuperegészséges" joghurt veszélyes édesítőszerrel mérgezi őket. Rájuk hagyom a gyorséttermek hizlaló hamburgereit, a hamburgeradóval együtt. Hitelkártyás, számítógép uralta pénzvilágot, agyat zsongító információ áradattal. Szmogban, zsúfoltságban fuldokló városokat. Egyre gyérülő növény és állatfajokat, savas esőktől pusztuló erdőket. Egy forrongó világot, ahol milliók éheznek, és soha nem isznak tiszta vizet.
Rájuk hagyom a kizsigerelt bolygónkat, az elpazarolt erőforrásainkat, a szennyezett vizeinket, és a szennyezett földjeinket. Hagyok rájuk millió tonnányi szemetet, közöttük rengeteg veszélyeset, és bármerre járnak a világban, mindenhol megtalálják a milliárd számban gyártott nejlontáskáinkat.
Rájuk hagyom a felélt jövőt, adósságot, munkanélküliséget, és a bizonytalan öregséget. Megöröklik a veszélyes atomreaktorokat, és a létbizonytalanságot.
Szabadságot szerettem volna örökül hagyni, de helyette szabadosságot, erkölcsi romlást, bűnözést, kábítószereket, és egy értéke vesztett világot kapnak.
Egy "elkurt" világot hagytam rájuk! Mégis reménykedek, hogy tanulnak a hibáinkból. Örökül hagytam nekik a változtatáshoz szükséges kreatív szellemet, a gondolkodás szabadságát, és a hitet a szebb jövőben, és a reményt, amellyel képesek lesznek helyrepofozni ezt a világot, okulva őseik hibáiból.
Amíg még élek arra nevelem őket, hogy harcoljanak az igazságtalanság, a fajgyűlölet, a primitívség, az elnyomás, az önzés, a pénz uralma, az emberi hülyeség ellen. Hagyjanak fel a pazarló életvitellel, védve szeressék a környezetüket, éljenek csendes szeretetben, és egész életükben műveljék magukat.