HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49076

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Versek / szerelem
Szerző: AngelfaceFeltöltés dátuma: 2006-10-28

Ahogy történt

Hajamat borzolta a hűvös szél,
Az éjszaka is csak rólunk beszél.
Szívem dobogott újra, és erősen,
Tekintetem nem tudta, merre keressen.
A sötét éjszakában gyengén és elveszetten,
Kerestelek téged eszeveszetten.

Kellett, hogy lássam újra a szemed,
Hogy ott legyek egészen veled,
Hogy megérinthessem a karod, a kezed,
Érezzelek, ahol csak lehet.

A sötét éjszaka fátyolából,
Láttalak, jöttél egészen távol,
Észrevettél, s megindultál felém,
Ismeretlen érzés hasított belém.

Akartam, hogy az út folyvást csak fogyjon,
Hogy ott legyél már, s öleljél folyton.
Űztem a kérdéseteket fejemből tova,
Szavaknak és válaszoknak hosszú sora.

Mert nem kell szó, és gondolat se már,
Hiszen van valaki, aki érez, és vár,
És közeledik, felém tart éppen,
És én is indulok, gyorsítom léptem.

A következő percben előttem álltál,
A távolság eltűnt, nincs többé már,
Akartalak, nagyon, kimondhatatlanul,
De nem szóltam csak álltam szótlanul.

Csak álltam, és féltem oly nagyon,
Ha megszólalnék elcsukló hangomon,
Mi történne akkor, ha szó hagyná el számat,
Kiéreznéd belőle vajon a vágyat?

Tudnád-e hogy mit érzek akkor éppen?
Hogy elindulni feléd mennyire féltem?
Hogy ha lehetne, mindig veled lennék?
Hogy egy ölelésedért bármit megtennék?

Mély és kedves hangon szólaltál meg akkor,
Kellemes reszketés rázott meg attól,
Hogy ott vagy és velem vagy valóban, egészen,
Keresetem szemed pillantását merészen.

Mint szomjazó a vizet, szavaid úgy ittam,
Lelkemmel az eltelt perceket sirattam,
A perceket, amiket együtt töltöttünk,
Erősítve ezzel magányos börtönünk.

Melyből nehéz újra szabadságra lelni,
Találkozni és megint együtt lenni,
Ellopni egymásnak egy szabad órát,
Egymásért kell kiállnunk ezt a próbát.

S nem volt több kérdés, se szó,
Nem kellet válasz, se hasonló,
Fejed az enyémhez közelített,
Kezed érintése finoman melegített.

Még egy utolsó pillantás maradt,
S ajkad puhán enyémre tapadt.
Játszottál velem lassan és kéjesen,
Majd vadul és erélyesen.

Követelve mindent, amit csak lehet,
Vágyat, kéjt, érzelmet, szerelmet.
S én kétségbeesetten kapaszkodtam beléd,
Közel akartam jutni, oda egészen melléd.

Érezni kedves ismerős illatod,
Csókolni mindenhol, szádat és arcod,
Tested rezdüléseit kiismeri,
Vadul, szenvedélyesen csókolni.

Tudni milyen, ha vágy feszíti tested,
Érteni, hogy mi játszódik benned,
Élvezni ajkad puhaságát örökké,
El nem engedni tested többé.

Ahogy még soha úgy érezni téged,
Kielégíteni a vágyat, mely éget,
S mintha megannyi apró tű szúrta volna testemet,
Vágyam fokozva, bizsergett és remegetett.

Csókoltalak ahol csak lehetett,
Szádat, és meleg kezedet.
És csak te láttad lelkemet,
Megannyi érzés eltemet.

S mintha egy cseppnyit halott lennék,
Álmodoznék, de a valóság kell még,
Ahogy mosolyogsz rám,
És odabújsz, hozzám.

S ha szemed becsukod,
Csak szívünket hallhatod,
S én elmondanám azt, amit gondolok,
Hogy most is csak rólad álmodok.

S tudnád, hogy mit érzek,
Hogy szeretlek téged,
De az idő szalad,
Nekünk már csak egy pillanatnyi marad.

Még egyszer összeér a szánk,
A csillagos ég vigyáz majd ránk,
Búcsút kell inteni, még ha fáj is,
Még itt vagy de hiányzol máris.

A lopott óra immár véget ért
Lelkem sírva kérdezi Miért?
Egy ideig újra csak a pillantás marad,
A gondolatok és a kedves szavak.

Érintés percére várni kell újra,
Erőmből már csak lágy mosolyra futja,
Ahogy érkeztél, úgy tűnsz el tova,
Hogy fontos vagy ne feledd soha.

Ha nem látsz is fogom majd kezed,
Láthatatlanul is veled leszek,
S ha bevallani még mindig félek
Tudd, hogy szeretlek, szeretlek téged!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Angelface
Regisztrált:
2006-09-07
Összes értékelés:
589
Időpont: 2007-07-12 22:53:00

Kedves Kriszti!
Meg kell, hogy mondjam... jó néhány hozzászólást kaptam már itt a Napvilágon... de - és ezt a legkomolyabban mondom - a Tied érintett meg a legjobban. Örülök hogy érted/érzed a versem, azt hiszem csak arra lehet ez ilyen hatással, aki valóban átélte ezt, vagy valami hasonlót. Örülök, hogy itt voltál, mert most már tudom... nem vagyok egyedül...és ezt köszönöm Neked!
Szeretettel: Angelface
Alkotó
Nagy Krisztina
Regisztrált:
2007-06-21
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2007-07-12 21:51:59

Kedves Angelface

El kell mondanom! - Le kell írnom a versed számomra nem volt más, mint egy gyönyörű emlékezés.Minden szó amit leírtál, minden őrülten szép érzelem amit lefestettél, életem egy része volt, 25 évesen.Közel immár a 40-felé, azon kaptam magam, hogy könny gördül arcomon, és mit egy dejavu érzés, újra peregtek előttem a megélt történések.
Ezt te adtad vissza nekem.Hatalmas szerelem volt, egy apró szépséghibával.Későn érkeztünk egymás életébe.
Gyönyörű a versed!Beleremegtem, főleg ennél a versszaknál, mert pontosan tudom, mit érez az ember akkor!:

,,Melyből nehéz újra szabadságra lelni,
Találkozni és megint együtt lenni,
Ellopni egymásnak egy szabad órát,
Egymásért kell kiállnunk ezt a próbát."És ilyenkor nem kellenek a szavak, és emmi.Csak egy pillantás, egy érintés....
Boldog vagyok a párommal, ezt az emléket, most a te kulcsoddal, elővettem a ,,dobozkámból"Már nem fáj, inkább gyönyörű emlékeket adtál vissza.Most elteszem, és ha újra átszeretném élni, elolvasom a versed!
Köszönöm neked!
Szeretettel:Kriszti
Szenior tag
Angelface
Regisztrált:
2006-09-07
Összes értékelés:
589
Időpont: 2007-01-08 14:31:22

Szia Kedves Amosis!

Köszönöm, hogy olvasod a verseimet, sokat jelent az elismerésed!
Szeretettel: Angelface
Alkotó
Regisztrált:
2006-11-22
Összes értékelés:
10
Időpont: 2006-11-26 14:53:41

Szia! Nagyon tetszik a versed, ahogy a többi is, csak így tovább.:D

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megkondul a széltől című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Monoton című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel Akarom (5/1) címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Extra zabpehellyel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Megkondul a széltől című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Monoton című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Az aranyszőrű nyulak című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Monoton címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) kétbék szarkazmussal című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)