HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49454

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BeAnFeltöltés dátuma: 2011-03-08

Határtalan képzelet

(mint ébrenlét határán)

A nap alacsonyan sütött, világos narancs színe bejárta a környéket. Az utca nyirkos volt, a kis csupasz fák ágain pedig világító vízcseppek lógtak itt-ott. El se lehetett dönteni, hogy hajnal van, vagy alkonyat, és hogy tavasz van-e, vagy ősz. Épp ezen gondolkodott Adél, aki céltalanul sétált, és nézelődött a kis kopott, kihalt vásárlóutcán. A lehellet meglátszott, főleg a bajuszos boltosé, aki éppen a táblájára írt valamit krétával, és közben egy leégett cigarettát szívott a szája széléből.
Ez a kép volt az, ami Adélnak beugrott a városról, amikor csak rá gondolt. Mintha más nem is lehetne... Ez is eszébe jutott, és ezen is elgondolkodott. Milyen is nyáron...? De ezt a gondolatmenetet nem fejezhette be, mert megcsörrent a mobiltelefonja. Titkos szám. Felveszi.
- Halló? - Szólt bele lágy hangján jókedvűen, hiszen egészen gondtalan volt, és gondolta, hogy a szerelme keresi.
- Adél? - Kérdezte fojtott, szinte suttogó, ideges hanggal egy férfi. - Gyere... Gyere ide, most, mert, mert... - Majd fújt egy nagyot, és hangosabban ezt mondta - Nem. Neeem, nem, nem... NEM!
Az utolsó szót ordítva mondta, Adél pedig azt érezte, leáll a szíve a rémülettől.
- Ádám, mi baj? Mi történt...?
- Csak gye..... Nem... Nem értem. Nem... Nem lehet. Nem, nem lehet, nem...
Ezeket a szavakat ismételte, hullámzó hangerővel, aztán egyszer csak elhallgatott a vonal. A lány pedig csak állt megbénulva, de nem sokáig. Éppen jött egy busz, amire felszállt, és érezte, pont arra ment, amerre kellett. Az elmegyógyintézetbe. Ahogy a buszról leszállt, bement a kapun, gyors léptekkel elhaladt a recepció előtt, és bevetette magát a labirintusszerű épületbe. Céltudatosan ment, és akadálytalanul, mintha a zárt ajtók is megnyíltak volna neki, hamar odaért a fehér terembe, ahol két orvos, és a barátja Ádám ült puha székekben. Ahogy belépett, a Borostás férfi összerezzent, a két dokror pedig feljebb emelte fejét, és úgy fürkészték a további reakcióit.
- Itt van? - Kérdezte a fekete hajú.
- I-igen.
- Rendben van.
- Mondják meg neki is... Amit nekem. - Mondta Ádám, aki utolsó két szavát már nem az az ajtónak, hanem a két férfinak célozta.
- Nem fogjuk. Kérem csak beszélgessen vele.
- De én...
- Csak próbálja meg.
Adél nem bírta tovább szótlanul.
- Miért nem mondanak semmit? - Kérdezte.
Nem kapott választ. Ádám tekintete lassan visszacsúszottaz ajtóra, lassan haladt felfele, és megállt egy ponton. Aztán megszólalt halkan.
- Adél? Adél, azt mondják, hogy... Multiplex személyiségem van... Te... - Hangja már egészen elcsukló volt, szeméből könnyek folytak. - Szerintük te nem... Nem... Nem létezel, de ez hülyeség, ugye? Én mondtam nekik, hogy az nem lehet, hisz, hisz én szeretlek, és... Mondd meg, hogy létezel, hát ott vagy...
A lány, elkezdett hátrálni, arca megfagyott, nem érzett semmit. Tudta... Olyan magától értetődő.
Mielőtt azonban kiért a teremből, Ádám odarohant és elkapta a kezét, a két orvos pedig nyugtalanul felállt.
- Ne menj! Nem tudsz hova, a lakásunk se valós! A lakótársunk se! Igen, a Miki. AKIVEL FÉL ÉVE CSALSZ! Tudok róla... TUDOK!
A férfi közben eszelősen rángatta a kilincs gombját az ajtó üvegére fixált szemekkel, míg az ki nem nyílt, és be nem jött rajta egy csoport nagydarab ápoló, akik lefogták. Elkeseredetten küzdött a valóság ellen. Lekerült a földre, kiabált, hogy kapják el Adélt, miért nem hozzák vissza végre. Miért őt kell lefogni, miért?

Adél a többit már nem hallotta. Futott. Mikivel. Világgá. Új életet kezdeni. Életet kezdeni...
Azóta is együtt vannak valahol... Ha Ádám meg nem halt...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Egy nehéz nap után című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Párhuzamosok címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Dal a nagyihoz - Nagyi játssz velem! című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szép jó estét címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Rojtos-Mesék című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Rojtos-Mesék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Plagizáció II című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Plagizáció című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Emlékvers Finta Katához című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)