HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48400

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2011-03-13

Gömbvillám



Már sokszor említettük a gömbvillámokat, de még egyszer sem merültünk el a részletekben, tulajdonképpen mi ez a jelenség, miért gömb, és miért villám.

Mert a gömbvillám határeset, sokáig azt sem lehetett tudni, tényleg létezik-e, vagy csak afféle városi legenda. Egyesek szerint újabb jelenség, és csak azóta számolhatunk vele, amióta villanyvezetékek húzódnak a földben és a föld felett: elektromos kisülések, mint amilyeneket a zárlatos készülékek produkálnak.

Tény, hogy újabban egyre több szó esik a gömbvillámokról, de vannak régi beszámolók is. Hogy ne menjünk messzire, az 1717-1761 között Törökországban élt Mikes Kelemen is leír egyet. A tipikusan narancssárga tűzgömb formájában megjelenő villám belibbent a nyitott ablakon, kiválasztott egyet az asztal körül ülő hölgyek közül, és alaposan megperzselte a szoknyája alatt. Egyéb kárt nem tett, még a szoknyát sem égette meg. Utólag a hölgy is nevetett azon, hol kereskedett a tűzgolyó; de nem mindenki járt ilyen szerencsésen, aki találkozott a gömbvillámmal.

Mikor említették először ezt a jelenséget?

Nehéz megmondani, mert jó ideig az embereknek sejtelmük sem volt arról, hogy a gömbvillámot eszik-e vagy isszák; mindenféle misztikus magyarázattal próbálkoztak. Lehet, hogy több csodálatos eseményt is a gömbvillám számlájára lehet írni, pl. amikor a hamisan esküvő bűnös hirtelen lángra lobbant és elégett - az egyidejűség talán csak a kegyes legenda toldaléka. Az egyik gömbvillám orosz tűzgolyó néven vonult be a történelembe, és hitelesen hangzik. Röviden, 1663. augusztus 15-én Robozero térségben vihar volt, a mennydörgést azonban nem a szokásos villámlás követte. Óriási tűzgolyó jelent meg az égen, vastag fénycsóvával, mint egy üstökös. A tűzgömb megrémítette az templom előtt gyülekező embereket, de gyorsan elvonult, és eltűnt. Másnap azonban visszatért, és halálra perzselt néhány halászt, akik egy csónakban ültek a tavon; a víz felforrósodott, a halak rémülten menekültek a part felé. 1577-ből való egy másik beszámoló. A kelet-angliai Bungay faluban szintén nagy vihar volt, amikor a templom nyitva felejtett ajtaján berontott egy nagy, fekete kutya. Két embernek "elroppantotta a nyakát," egy másiknak a hátát égette meg, alaposan összekarmolta a kőpadlót, és eltűnt.

Persze Angliában sok helyen hitték, hogy az erdőben vagy a temető körül egy nagy fekete kutya garázdálkodik, aki vagy kísértet, vagy Owd Shuck, az ördög személyesen.

És a fekete kutya azért maradt meg a kollektív emlékezetben, mert a gömbvillám akkor még ismeretlen fogalom volt. II. Miklós, az utolsó orosz cár is látott egy szép példányt, még gyerekkorában. Nagyapjával, II. Sándor cárral együtt vett részt egy éjszakai szertartáson. Hatalmas vihar volt, egy szélroham kioltotta a gyertyákat, és a hirtelen támadt sötétségben megjelent egy tüzes golyó. Elvonult az ikonosztászisz előtt, aztán egyenesen a cár feje felé tartott. Aztán mintha meggondolta volna magát, pörgött egyet a padlón, és kirepült a templomból.

Nagy konsternáció lehetett.

A cár megőrizte az önuralmát, ami kétségkívül a leghelyesebb volt, amit tehetett. Miklós pedig azt írta a visszaemlékezéseiben, hogy azóta nem félt a vihartól.

És végül mégis egy nagy vihar sodorta el.

Egy egészen másféle vihar.

Vagyis a gömbvillám független attól, van-e felsővezeték, hány km kábelt fektettünk le, mennyi elektromosságot vezettek le a földbe a villámhárítók, mennyit használjuk az elektromos készülékeinket - egyszerű légköri jelenség, egy ritkábban előforduló villámfajta.

Részben, de akad itt még egy-két megmagyarázatlan dolog. Pl. nagyon furcsa pályán halad, és a legtöbb szemtanú azt mondja, az volt a benyomása, mintha a gömbvillám "gondolkodna." A mozgása annyira szabálytalan, hogy néha szél ellenében halad. És míg tény, hogy a legtöbbször zivataros időben látni, pl. Kelet-Afrikában ezrével jelenik meg az esős évszak kezdetén, más példányok látszólag teljesen függetlenek az időjárástól. Sőt arra sincs szükségük, hogy elektromos vezetékek legyenek a közelükben. Régi megfigyelés, hogy a hátsó-indiai Mekong folyó vizéből időnként kb. tojásnyi tűzlabdák emelkednek ki, egy-egy éjszaka akár tízezer darab, és ezek is különösen októberben, az ottani esős évszak kezdetén. Az emberek azt hiszik, hogy egy mitikus kígyó, a Phaja Naga él a vízben; de nem világos, hogy mi céllal produkálja a fényjelenségeket.

Gondolom, a "kígyó" nem más, mint a folyó erjedésben levő üledéke, amely bizonyos légköri viszonyok esetén belobbanó gázokat bocsát ki.

Szegény kígyó. Még szerencse, hogy eddig nem vizsgálták meg alaposan a folyó iszapját. A tudomány csak lerombolja az illúziókat, viszont semmit sem ad értük cserébe.

Már hogyne adna. Az igazság értékesebb az illúziónál.

Jól hangzik, de ha mindössze egy anyagi illúziót állítasz szembe egy ugyancsak anyagi, tehát bármikor megváltoztatható, visszavonható, felülírható igazsággal, akkor nincs se nyereség, se veszteség. Vagy inkább veszteség van, esztétikai értelemben, mert egy szép illúzióval lettünk szegényebbek, ami esetleg értelmes tartalmat adott sok ezer éven át az embereknek. Arról az apróságról nem is beszélve, mi van, ha valóban él egy hatalmas kígyó a Mekong folyóban.

Valószínűleg azt is kifogásolod, ha egyszerűen légköri jelenségeknek, elektromos kisüléseknek nevezzük a színes tűzgolyókat, amelyek Castor és Pollux feje körül játszadoztak, mikor is?

Az Argo hajón utaztak, és hatalmas tengeri viharba kerültek.

Nem egészen; ha vihar idején jelent meg két tűzgolyó, tudták, hogy az ég hamarosan kitisztul; ha viszont derült időben láttak egyet, az a közeledő vihart jelentette be.

És Tyndareus fiai csak azért nem élhettek meg a meteorológiából, mert akkoriban nem volt ilyen foglalkozás. Egyébként nemcsak a görög mitológiában fordulnak elő a gömbvillámok, többé-kevésbé azonosítható formában. Az indiai, védikus irodalom számtalanszor említ olyan bölcseket vagy jógikat, akik tetszésük szerint manipulálták a tüzet. Tűzgolyókat "varázsoltak elő," azokkal gyújtották meg az áldozati máglyát. Japánban a mennydörgés istene, Raiyin haragját látták a tüzekben, amelyeket ma gömbvillámoknak nevezünk; a baszkok úgy tudták, ilyenkor egy Mari vagy Szugár nevű istenség utazik a hegyek között.

Jó, hogy említetted a varázslást. Manapság már akár házilag is előállíthatunk gömbvillámokat. Nem kell hozzá más, mint egy mikrohullámú sütő. Igaz, hogy a készülék tönkremegy, de legalább megtapasztalhatjuk, hogy nem az égi istenek haragszanak vagy ijesztgetnek minket. Elég, ha egy meggyújtott vagy még parázsló gyufát dobunk a mikrosütő belső terébe. Úgynevezett plazmagolyók keletkeznek, amelyek általában ragyogó kékek, sziszegve, sercegve emelkednek fel a kamra tetejéig. A kamra fala be fog nyomódni vagy meggörbül, a legjobb esetben tele lesz égési nyomokkal. Mondják, hogy az égő gyufát le kell borítani egy befőttes üveggel...

... viszont ebben az esetben nem történik semmi...

... állítólag ilyenkor is keletkeznek plazmagolyók, de bent maradnak a befőttes üvegben, és a mikrohullámú sütő is épen marad.

Kipróbáltad?

Nem... de nem is biztos, hogy ez a jelenség ugyanaz, mint a szabadban, természetes módon keletkezett gömbvillámok.

Általában a villámcsapást tartják a gömbvillám kiindulási pontjának. A villámon kívül még szilíciumot tartalmazó anyagra, vagyis homokra van szükség. A szilícium megolvad és elpárolog, de közben a keletkező részecskék láncokká vagy gömbökké állhatnak össze, amelyet a szél magával sodor. A részecskék reakcióba lépnek a levegő oxigénjével, és égés közben jellemzően narancssárga fényt bocsátanak ki. A fény színét a homok ásványtartalma befolyásolja, a vas fehére, a réz zöldre, a kalciumbikarbonát vörösesre festi. Jéki László írja, idézem: "A levegőben a nanorészecskék lassan oxidálódnak, ehhez a kialakulásukkor magukba zárt kémiai energiát hő és fény formájában kisugározzák. Nem világítanak azonnal, csak életük második szakaszában, és ezért látszik úgy, mintha a semmiből tűnnének elő. Zárt helyiségbe azokon a réseken jutnak be, ahol a léghuzat. A légmozgással sodródó puha gömb a repedésen való áthaladáskor összelapul, teljesen összenyomódik, majd az akadályon áthatolva újra gömb alakot vesz fel."

Ez éppen annyira ellentmond a fizikai törvényszerűségeknek, mint a Mekong folyóban élő szent kígyó. Egyrészt a villámcsapások többnyire a homokban kötnek ki, viszont csak elenyésző részük produkál gömbvillámokat. Egy ilyen tűzgolyó élettartama nem lehet több, mint néhány másodperc, a jobb gömbvillámok viszont percekig, sőt akár félóráig is kóborolnak a levegőben. Vulkánok közelében sokszor látni hasonló jelenségeket, pedig se közelről, se távolról nem jeleznek zivatart. A 2. világháború idején tengeralattjárók zárt belső terében riogatták a legénységet, főleg amikor az áramfejlesztőket vagy az indukciós motorokat be- vagy kikapcsolták. És mivel magyarázza Jéki a rendkívül szabálytalan mozgásukat?

Semmivel. Leír néhány laboratóriumi kísérletet. Az egyikben vékony szilícium szeleteket helyeztek egy két elektróda között létrehozott mesterséges villám útjába. "Ekkor világító labdák jelentek meg, színük alapján legalább 1700 Co-ra becsülték a hőmérsékletüket... A kék-fehér és narancs-fehér gömbök kb. 8 mp elteltével tűntek el a megfigyelők szeme elől." Az orosz Jegorov és Sabadov vízzel teli edényben állítottak elő világító plazmagömböt, amely azonban csak ½ mp-ig élt. Német kutatók fejlesztették tovább a módszereiket, erős fényű, de teljesen hideg gömbjeik azonban köszönő viszonyban sincsenek a gömbvillámokkal.

Valamire csak jó lesz ez a sok kísérlet. Talán felfedeznek egy új fény- vagy energiaforrást.

Talán. De a dolog egyáltalán nem veszélytelen.

Gyakori a halálos baleset?

Ahogy vesszük. Egy kutatóval legfeljebb egyszer fordul elő. Georg Richmann volt az első áldozat, még 1753-ban. Ez a szentpétervári professzor éppen a tudományos akadémia ülésén vett részt, amikor kitört a vihar. Nagyon megörült, hogy végre kipróbálhatja az új készülékét. Hazasietett, és fényképezőgép híján rajzolót is vitt magával, aki az eseményeket az utókor számára megörökíti. Javában folyt a kísérletezés, hogy pontosan micsoda, azt nem tudom, forrásom szerint a professzor valami sárkányeregető készüléket fejlesztett ki, Benjamin Franklin modellje nyomán, amikor felbukkant a nagy semmiből egy gömbvillám, Richmann fejének ütközött, és egy piros foltot hagyott maga után. A professzor nem élte túl a találkozást. Ruhája megperzselődött, cipője leesett, a rajzoló elájult, a szoba ajtaja kifordult a sarkából.

Vagyis nem a szabad ég alatt folyt a kísérlet.

Nem bizony, és ezért találom rejtélyesebbnek, mint magát a gömbvillámot. Mint Jéki mondja, "a puha gömb a repedésen való áthaladáskor teljesen összelapul, aztán megint gömb lesz belőle..." - de szerencsére vannak más elméletek is. Mivel többen számoltak be arról, hogy a gömbvillám jelenséget jellemző szag kíséri, talán kémiai folyamat játszódik le: NO + O3  NO2 + O2. A látható fényt a NO2 bocsátja ki, miközben visszatér az alacsonyabb energiaszintre. Népszerű feltételezés az öngenerált mágneses mezők között megjelenő, magasan ionizált plazma; egész pontosan, vagy még pontatlanabbul, a plazma egy újszerű formája, amely nem elektronokból és pozitív ionokból, hanem negatív és pozitív ionokból áll. Más ötletek: lassan felszabaduló kémiai energia, egyfajta indukciós jelenség; sőt a légkörben állítólag felfedezett vagy felfedezni vélt sok millió, nagyon apró "fekete lyuk" tevékenységének eredménye.

Fekete lyukak a légkörben? Ki mondja ezt?

Nem tudom, de ennek nincs is semmi jelentősége, tekintettel arra, hogy a légkörben nincsenek fekete lyukak. Ellenkező esetben már régen beszívtak volna minket.

Igen. Nem tudhatjuk. Lehet, hogy egy nagyon apró, mikroszkopikus fekete lyuk mélyén élünk. Sokszor van ilyen benyomásom a metróban, amikor az utasok sűrűsége meghaladja a 10 fő/m2-t.

A tendencia azt mutatja, hogy már nem sokáig utazunk ilyen kényelmesen.

Addig is mit tehetünk? Robbantsuk fel a mikrohullámú sütőt, vagy elégedjünk meg a spontán megfigyeléssel?

A spontán megfigyelés sem veszélytelen. És a tapasztalat azt bizonyítja, hogy különösen a templomokat kell messze elkerülni. 1638 októberében meg egy devoni templomot látogatott meg a gömbvillám. Négyen meghaltak, vagy hatvanan megsérültek. 1877 április 30-án az amritszári Aranytemplomban tett villámlátogatást, de csak dologi károkat okozott, mielőtt kiröppent egy oldalajtón. 1994-ben egy uppsalai (Svédország) templomba ment be, a bezárt ablakon keresztül, és egy 5 cm  lyukat hagyott maga után.

Persze. Ha nincs villámvédelem a templomtornyokon.

Elfogadható villámvédelemnek tartasz egy fűzfagallyakból összekötözött seprűt?

Hogy érted ezt?

1937-ben viharos időjárás volt, egy vidéki konyha régimódi, öntöttvas tűzhelye mellett bukkant föl egy jól megtermett, narancssárga példány. A háziasszony nem ijedt meg, fűzfaseprűvel kergette ki az udvarra.

Városi legenda.

Lehet. Tény viszont, hogy a jelenség nagyon fotogén, és újabban szívesen fényképezik. Láttam néhány felvételt. 1988 július 30-án Szentpétervár mellett fényképeztek le egy szép nagy narancssárgát, de ez szerencsére nem pusztított el semmit. 1961 egyik augusztusi éjszakáján a yorkshire-i Castlefordban egyszerre 3 akadt horogra, akarom mondani, mobiltelefonra: két piros és egy nagyobb narancssárga folyó. Ezek sem ártottak senkinek, bár az egyik közeli ház tulajdonosa úgy emlékszik, azon az éjszakán hallott egy nagy csattanást.

Városi legenda. El sem tudod képzelni, milyen egyszerű 3 színes golyóval kiegészíteni egy meglevő felvételt.

Jéki László cikkét (2007) is kíséri egy fényképfelvétel: "Szergej Sztyepanov a víz felett lebegő plazmagömb töltését méri." A plazmagömb nagyobb, mint a kecskeszakállas tudós feje, és türelmesen viseli a fémeszköz érintését, pedig minden logika szerint fel kellene robbannia.

Nem mindegyik gömbvillám robban fel. Némelyik csak halkan hápog, mint a kacsa... a hírlapi kacsa.

Nyilvánvaló, hogy nem egységes jelenség az, amit ma gömbvillám néven foglalunk össze. Eredetükben, összetételükben és tulajdonságaikban egyaránt különböznek egymástól. És talán azok a legérdekesebbek, amelyek spontán, az emberi testen belül keletkeznek. Már amennyiben a spontán emberi égést valóban a gömbvillámokkal lehet magyarázni.

Spontaneous Human Combustion... az SHC nem létezik. Én is tudom, hogy nagyon sok furcsa esetről számolnak be, de ha jobban utánanézünk, mindig ott volt a közelben egy kandalló, egy meggyújtott pipa vagy cigaretta. És hogy-hogynem, az áldozatok is mindig gyanús személyek: csavargók, alkoholisták, állandó gondozásra szorulók. Akikről a cinikusok azt mondják, hogy nem kár értük.

Érdekes módon befolyásolja a közvéleményt az irodalom. Egy időben kifejezetten divatos volt a SHC, mint az isteni igazságszolgáltatás eszköze. Dickens és Gogol áldozatai gonosz alkoholisták, akikben, ahogy a népnyelv mondja, "meggyulladt az ital."

De az ital nem gyullad meg spontán az emberi testen belül. Mitől gyulladna meg?

Az egyik elmélet szerint az emberi testben felhalmozódhat annyi statikus elektromosság, ami meggyújthatja a ruházatot. Egy new yorki gyárban egymást érték a rejtélyes tűzesetek. Egy Robin Beach nevű professzor megvizsgálta az alkalmazottakat, és egy hölgynél 30,000 V statikus elektromosságot és 500,000 Ohm feszültséget mért. A tűzesetek megszűntek, amikor a hölgyet áthelyezték egy másik osztályra, ahol nem került gyúlékony anyagok közelébe.

Városi legenda. Én is olvastam néhány SHC történetet. Az egyik kedvencem a 60 év feletti Thaurs kisasszony, aki 1782-ben három üveg bort és egy üveg konyakot nyakalt be. Éjszaka égett el, de nem akárhol, hanem a kandalló előtt, amelynek tüzéből mindig kipattan egy-két szikra. El sem tudom képzelni, hogyan kerül a gömbvillám a képbe.

Nagyon egyszerűen, SFC-ra akkor gyanakszanak, amikor csak maga a test pusztul el, a közvetlen környezetében alig, vagy egyáltalán nyoma sincs a tűznek. Sokszor még a szék is épen marad, amelyen az áldozat üldögélt. És az sem igaz, hogy csak az alkoholistákat éri utol Isten büntetése. Az olasz Bertholi apát 1789-ben, Filetto városban egy imádságos könyvet olvasott. A jajkiáltására érkezők azt látták, hogy a földön fekszik, és alig látszik ki a kékes lángok közül. Bertholi mindig a vezeklők zsákruháját viselte a szerzetesi köntös alatt. A köntös elégett, a zsákruha azonban épen maradt meg az elszenesedett testén. A kék lángok közvetlenül a testéből csaptak elő. Volt egy hasonló eset, igaz, hogy ez a Robert Francis Bailey ivott, mint a kefekötő. Amikor megtalálták, gyomortája 4 ujjnyi szélességben megnyílt; teste a kék lángokban belülről kifelé égett.

Mondom, hogy én is tanulmányoztam a SHC irodalmat, dr. Bentley-től kezdve, aki a fürdőszobájában égett halálra, egészen George I. Mott-ig, aki tűzoltóként harcolt a tűz ellen, míg le nem győzte az alkohol. És csak egyetlen esetben olvastam azt hogy egy megégett nő teste fölött egy "tűzlabda" lebegett - csak ennyit írtak, név vagy azonosító adatok nélkül. Ezért ami az emberi testben keletkező, belülről kifelé gyújtogató gömbvillámokat illeti, nem mondhatok mást: Hiszi a piszi.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2011-03-16 07:49:21

válasz Jega (2011-03-15 21:20:36) üzenetére
Nagyon érdekes! A seprű általában elkergeti a boszorkányokat (szóval nemcsak lovagolnak rajta), és még a farkassá változó emberek ellen is nagyon hatásos. seprű a kinyitott ajtó mögé rejtve, a hívatlan vendéget üldözi el.
porszívóval nem lehet, sajnos.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2011-03-16 07:46:50

válasz T. Pandur Judit (2011-03-15 19:45:51) üzenetére
Egely, Titokzatos erők tudománya, ez is nagyon jó. Szerintem méltatlanul bánnak ezzel a kutatóval. Csak mert nem mainstream.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-15 21:20:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Müszélia gyermekkoromban egy viharos nap délutánján találkoztam a gömbvillámmal a házunk nyitott gangján(ma terasznak hívjuk) Nem voltam egyedül , a kisebb testvéreim és anyánk is ott néztük az égzengést. Egyszer csak a semmiből egy kis tűzgömb lengedezett a nyitott folyosón, mi pedig megszeppenve bámultuk . Anyánk seprőt ragadott, és némán, nagyon óvatosan kísérve a seprűvel kiterelgette a szabadba, ahol úgy eltűnt, mintha sose lett volna. A Mama azt mondta rá, hogy ez egy alattomos ménkű, mert ha bemegy a házba, arrébb rakhatja a falakat is, ha úri kedve úgy kívánja. Jobb ha finoman kiterelgetjük a szabadba. Jega Ibolya
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2011-03-15 19:45:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2011-03-15 09:04:20) üzenetére
Kedves Laci!
Sajnos le kell buktatnom magamat! :(
Csak a "napszél" ötlet az enyém. ;)
Egely György: Gömbvillám! A kulcs a negyedik dimenzióban? című könyvéből van a másik ötlet...
1992-ben jelent meg, sajnos már nem kapható, pedig nagyon izgalmas és érdekes, mint a "Tiltott találmányok", vagy a "Borotva élen" című könyvei is!
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2011-03-15 15:33:15

válasz Bödön (2011-03-15 09:04:20) üzenetére
irigylésreméltó tapasztalat! nekem még kimaradt az életemből, biztosan azért, mert nincs nyári konyhám.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2011-03-15 15:32:15

válasz T. Pandur Judit (2011-03-14 18:53:49) üzenetére
"matató mánkű", ez jó, nem tudtam.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2011-03-15 15:31:50

válasz Zágonyi Mónika (2011-03-14 18:24:36) üzenetére
köszi a csillagokat
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2011-03-15 09:04:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz T. Pandur Judit (2011-03-14 18:53:49) üzenetére
A negyedik dimenzió az idő! (Hosszúság. szélesség, magasság. idő) A gömbvillámról szóló írás nagyon érdekes, sok mindent megtudtam róla. Egyszer a mi hétvégi konyhánkban is megjelent egy, körbeszaladt a fal mentén, megdermedve néztük, -aztán elment. Üdv: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2011-03-14 18:53:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Müszélia!
Remek írás a "matató ménkű"-ről / a gömbvillám magyaros neve :) /. Élvezetes olvasmány volt!
Egyéni meggyőződésem /tudományosan teljesen megalapozatlan, csak felelőtlenül és viccesen használatos/, hogy a gömbvillámok a napszél elbitangolt darabkái, amik a negyedik dimenzión keresztül jönnek-mennek intézkednek! :D

Judit
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2011-03-14 18:24:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon érdekelnek a természeti jelenségek; olykor erősek, olykor félelmetesek és rombolnak, de ezzel együtt... nagyon sok közülük csodálatos is.
Nagyon tetszik az esszéd... tetszik a tudományos oldal, érdeklődéssel olvastam a legendákat, és külön öröm volt számomra az, hogy egyben szellemes is az írásod!
Örülök, hogy olvashattam, élmény volt számomra!
Szeretettel: barackvirág

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Búcsúzás Te Kedves című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Édesanya Májusa című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hogy mi maradt...? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ó, apám! című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Miért írok megtörtént eseményeket? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)