HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 644

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-03-14

A dolgozat

Az osztályterem teljesen üres volt, amikor a kisfiú belépett. Ilyenkor szerette egyedül az iskolát. Amikor még minden csendes és kihalt volt, amikor csak ő és a gondolatai voltak a teremben. Amikor nem kellett kívülállónak éreznie magát. Amikor azt tehetett, amit csak akart.
Elhelyezkedett az utolsó padban, elővette füzeteit, könyveit és az iskolapadba gyömöszölte kopott, szakadt hátizsákját, aztán kibámult az ablakon a szemközti bérházak ablakaira. A reggeli napsugarak tompán csillogták vissza az ébredező reggelt. Az ereszcsatornán galambok fürödtek a gyenge napsütésben, melegedtek, fejüket a fény felé fordítva ébredeztek vagy szárnyaik alá rejtve álmodtak. Elgondolkozva nézte a fehér és szürke színbe öltözött madarak reggeli szeánszát, amikor a terem ajtaja hirtelen kivágódott és beözönlöttek a többiek. Rajtakapottnak érezte magát amint a belépők tekintette átsiklott rajta. Már megszokta, hogy osztálytársai rendszerint levegőnek nézték, de ezt egy cseppet sem bánta. Sokkal jobban szeretett láthatatlan lenni, mint céltáblája szurkálódásaiknak.
Igyekezett figyelmét elterelni az osztályban zajló eseményekről, beszélgetésekről, bántó, durva megjegyzésekről és minden erejével a galambokra koncentrált, akiket valami láthatatlan esemény zavart meg és egyik pillanatról a másikra szétrebbentek a tetőről. Elszomorodva követte reptüket az ablak által engedett kis égbolton. Szeretett volna ő is kint lenni, szabadon, mint a galambok, csak eltűnni egyik pillanatról a másikra. A csengő rikácsoló, rekedtes hangja zökkentette vissza az iskola valóságába.
Furcsa, számára is érthetetlen izgalom lett úrrá rajta. Nem szerette az iskolát, retteget a dolgozatoktól, a szóbeli felelés pedig egyenesen rémálom számba ment neki. Most mégis, új érzésként érte a felismerés, hogy alig várja, kiosszák az elmúlt héten írt fogalmazást.
Nem tetszett neki a téma. Nem nagyon tudta mit is írjon a Legszebb nyári emléked c. fogalmazásban. Amikor kiosztották a lapokat pánikba esett. Hiszen vele semmi sem történik. Nincsenek legszebb nyári emlékei. Semmilyen nyári emlékei sincsenek. Az intézet falai között a napok pontosan ugyanúgy telnek, legyen tél vagy nyár. Ezt meg mégsem írhatja le.
Körülnézett. Mindegyik osztálytársa elgondolkozva, lázasan írta a fogalmazást. Kibámult az ablakon és kutatott az emlékeibe. Csak egy apró élményt szeretett volna találni kusza életében, amit leírhat Hogy megint ne üresen adja be a dolgozatot. Hogy végre ne mondják rá, hogy ő buta.
Aztán eszébe jutott egy álom. Egy nagyon szép, színes álom. Azt gondolta leírja. Soha életében nem írt még dolgozatban annyit. A lap mind a két oldalát teleírta legszebb gyöngy betűivel, amire csak képes volt. Igaz a tolla nagyon folyt, el is maszatolódott néhány helyen. Kérte a nevelőit, hogy adjanak egy új tollat, de amíg ez nem fogy ki, nem kap másikat - mondták. Így kénytelen volt ezzel írni. De a szavak maguktól jöttek és csak töltötték a papírt. Könnyen ment. Érezte, hogy ez most nagyon jól sikerült. Hogy végre megmutatta, hogy nem egy ostoba, buta kölyök. Hogy igenis neki is vannak szép gondolatai.
A tanár kivette a táskájából a dolgozatokat. Annyira izgatott lett, hogy szinte a szíve a torkában dobogott. Türelmetlenségében képtelen volt nyugton ülni a padban. Ficánkolt, izgett-mozgott. A tanár mérgesen szólt rá. Ha nem bír viselkedni, kizavarja az osztályból.
Nem akart kimenni. Életében először, ott akart lenni az órán. Mindent megpróbált, de valahogy nem ment. Hintáztatta a széket, hogy elterelje a figyelmét, lekösse türelmetlenségét, aztán egyszer csak... a szék lába kicsúszott és ő ott hevert a földön az osztály röhögésének közepette. A tanár dühöngve, ruhájánál fogva felrángatta és kitessékelte az ajtón. Próbált bocsánatot kérni, megígérte, hogy viselkedni fog, de az ajtó bezárult mögötte és ő egyedül találta magát a kihalt, néma folyosón.
Összezavarodott. Máskor imádott kint kóborolni tanítási idő alatt, nem zavarta, hogy egyedül kellett lennie, sőt kifejezetten élvezte, de nem most. Most a kezébe akarta kapni a dolgozatot, hogy meglássa rajta a jegyet, amire annyira várt. Biztos kapott rá néhány dicsérő szót is. Hiszen annyira jól sikerült.
Az idő csigalassúsággal vánszorgott előre. Izgalma lassan fásultságba, unalomba váltott. Mire a csengő megszólalt, már nyoma sem volt benne az óra előtti türelmetlen várakozásnak. Az ajtón kifelé özönlő osztálytársai tudomást sem véve mentek el mellette. Amikor a terem kiürült, belépett és hátrakullogott a padjához. Az asztala üres volt. Körülnézett. A többiek dolgozatai a padjukon hevert. De vajon hol lehet az övé? Lehajolt és keresgélni kezdett. Végül is megtalálta. Az egyik pad alatt hevert koszosan, gyűrötten, összetaposva.
Remegő kézzel emelte fel a megalázott papírlapot. Szívébe ismét visszatért a várakozással vegyes izgalom, amint megfordította a dolgozatot. Aztán nem hitt a saját szemének. Torka elszorult, szemébe könnyek gyűltek össze. Ez nem lehet! - gondolta tompán. Hirtelen, mélyről jövő haragot érzett magában feltörni. A dolgozatot apró darabokra tépte, amibe minden fájdalmát, keserűségét beleölte. Aztán összepakolta a holmijait és kiviharzott az iskola szürke, komor épületéből, miközben csak az az egy mondat járt a fejében, ami az elégtelen jegy alatt virított piros betűkkel. "Értékelhetetlen fogalmazás!"

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-16 19:57:38

Köszönöm Tibor!
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-15 20:23:46

válasz Amaryllis (2011-03-15 16:30:47) üzenetére
Kedves Amaryllis, köszönöm, hogy olvastad. És teljesen egyetértek veled! Köszönöm. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-15 20:22:44

válasz dpanka (2011-03-15 16:20:32) üzenetére
Azt hiszem az még a szerencsésebb eset, ha a középiskoláig nem érezted amit.. és ami a legnagyobb örömmel tőlt el, hogy hamar leküzdötted ez a különbséget :-)
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-14
Összes értékelés:
121
Időpont: 2011-03-15 16:30:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Nagyszerűen fogalmazol!!A történet szomorú...könnyeket csalt a szemembe...,de sajnos nagyon is valósághű.Viszont tanulságos azon tanárok és diákok számára,akikben nincs egy csepp együttérzés és irgalom se (sajnos mindkét csoportból sok van).
Szeretettel: Amaryllis
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2011-03-15 16:20:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Alex (2011-03-15 16:14:55) üzenetére
Igen Alex, de az általánosban mind egyformák voltunk. Nekem a középiskolában jött elő először, hogy valahogy minden más körülöttem, mint a hétköznapi emberek életében. na de aztán leküzdöttem hamar, :-)))
szeretettel ölel: Panka!
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-15 16:14:55

válasz dpanka (2011-03-15 15:46:21) üzenetére
Tudod Panka, a középiskolában nekem már nem voltak kényszerképzeteim arról, hogy bármit is el akarok mesélni...szerencsére a kutya sem kérdezett :-)
Örülök, hogy itt jártál!
Alex
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2011-03-15 15:46:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Alex!
Most annyi annyi minden eszembe jutott... a középiskola első napja... féltem... utáltam... mikor mindenki mesélt.... a gondolat bennem is ott volt elmesélni azt amit elképzeltem, hogy majd azt mondom... aztán inkább nem mondtam semmit.... talán leírtam volna én is...
A történetedben a pedagógus... no inkább nem minősítem....
Szeretettel ölellek: panka!
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-15 15:31:31

válasz pirospipacs (2011-03-15 14:17:33) üzenetére
kedves Pipacs...az a baja a legtöbb embernek, hogy elképzelni sem tudja, szavai, tettei miként hatnak más emberekre, és nem is hajlandóak belegondolni. Tisztelet a kivételnek persze, de az egészben az a legrosszabb ha olyan ember hagyja ezt figyelmen kívül, akinek, pont az ellenkezője lenne a dolga.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-15 15:29:09

válasz Selanne (2011-03-15 14:09:42) üzenetére
Mariette... úgy tünik a világ mit sem változik. Vannak jó tanárok, akik nem követnek el ekkora szarvashibát...és vannak a nem jó tanárok. remélem az előbbiek vannak többségben.
Köszönöm hogy olvastál!
Alex
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2718
Időpont: 2011-03-15 14:17:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Eszembe jutott, hogy hányszor is tiporják legszebb álmainkat sárba életünk során, s miért is akarunk megfelelni másoknak. A beskatulyázás példázata írásod, hiszen feltehetően el sem olvasta a tanár, csak ránézett.
Világok dőlnek össze emberekben azért, mert nem értékejük egymást. Most sem bántam meg, hogy olvastalak, nagyon érdekes, életírta történet ez is. Gratulálok!
Szeretettel: pipacs :)
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2011-03-15 14:09:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Amikor elolvastam, felálltam, és kimentem sétálni.Ez tegnap volt. Most visszajöttem,elolvasni még egyszer, most írok alá. Elég szomorú az akinek nevelő munkát, példamutatást kellene tanúsítani, Ő követi el a legnagyobb hibát. A fenébe ezzel a modern pedagógiával. Ezzel a könyörtelen érzelemmentes taposással.Az emberi , érzések, értékek tompulnak, vesznek el sok esetben. Pörgök ám!! Mert nap mint nap hallani erről. Miről írt volna az a kisgyerek???? Te jól megírtad, beletrafáltál!!!

Szeretettel:Marietta
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-15 07:24:23

Az bennem is sokszor felmerült már az évek során, hogy egy pedagógus miként képes ekkora hibát ekövetni, és igazából nem sikerült megfejtenem a rejtélyt...valószinű magyarázat azt lehet, nem volt igazán szívből-lélekből tanár. Sajnos vannak ilyenek is.
Köszönöm, hogy olvastad.
Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-03-14 16:53:56

Köszönöm. hogy olvastál és hogy észrevetted :-)
Alex

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Vágómadarak vitája című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel J. W. von Goethe: Karácsony címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A budafoki Dunaparton című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)