Foszló sötétség után
Kifakad,
Mint könnycsepp
Szívharc múltán,

Visszatarthatlanul
Kitörve,
Mint a lázadás
Indián erővel,

Kérlelhetetlenül
Beteljesülve,
Mint egy égése
A mart léleknek,

Megállíthatatlanul
Fakad ki a hajnal
Az éjszaka
Szorításából,
Felém dob
Ezer piros
Égi-karcolatot,
S megtisztul
Az összemosott
Fájó kép:

Bennem az erő,
Égi sávban a múlt:
Sok fény kimúlt,
Megannyi gyúlt,
Bennem az indián,
Megharcoltam
Ösztönömmel,
Ha fojtott is a lián,
Én veszem skalpod
Most,
Haló vágy.

Hajnalfakadás...
Felébresztesz,
Fényeddel
Megtisztítod
Olykor elmosódott
Elmémet,
S megvilágítod
Utamat
A szerelembe.