HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1896

Írás összesen: 49472

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: Haász IrénFeltöltés dátuma: 2011-03-18

De hát rokon...!

-Jaj, kedves Karen, de rég láttuk... nem jól, sajnos... az idegeim csomókban... ezt a Vöröskereszthez viszi? Nem adná inkább nekem? Jó helye lenne otthon... ó, az már régen volt, azóta nagyon legatyásodtunk... szégyen, de hát... a rokonok.
-Hát jó, elmondom én, ha van egy kis ideje... Tudja, hogy mi nagy család vagyunk, sok gyerek, a szüleink is tizenketten voltak testvérek...? Széles rokoni körünk van, a maga gazdag falujában is él egy, a Burger Bella, tudja... meg az ellenkező irányban is, a szegény faluban, a Havasi Anna... Úgy hozta az élet, a szüleik oda keveredtek, és a gyerekek már ott születtek... Irigyeltük is a Bellát a jómód miatt, mindig... és titokban pénzt küldtünk néha a szegény Annának. Nekünk se volt sok, de hát rokon...
Eddig meg is voltak valahogy, mindenki élte a maga életét; de egyszer nem jutottunk dűlőre egy vitában az urammal, és azt mondja erre az az okostóni, hívjuk meg Bellát és Annát is a családi tanácsba. A családi tanácsba, érti? Ahol minden dolgunkról döntés születik, ahol a közösbe betett keresetünk elosztása, és a kiadások, tervek eldöntése történik...!
Hát, mit mondjak, húztam az orrom. Elvégre ők már csak névleg tartoznak hozzánk, teljesen beilleszkedtek a másik család, a másik falu életébe... de hát a férjem rokonai, mit tehettem...?
Az uram annyit érvelt mellette, nem hagyott békén, sőt telebeszélte az ő fejüket is, így a békesség kedvéért nagy nehezen beadtam a derekamat. Pedig tudtam, baj lesz ebből, mindig az uram pártján álltak, az ő rokonai... És nem is volt más választásom, az uram az asztalra csapott...
Meg is invitálta a két hölgyeményt, de akkor Burger Bella azt üzente, eddig is megvolt ott, ezután is jó lesz neki így. Eddig se kért vagy kapott semmit tőlünk, ezután se fog, a segélyeinkre nincs rászorulva, mi se kérjünk tőle. A dolgainkba meg hogyan is akarna beleszólni?
Bezzeg Havasi Anna...!
Először is népviseletben jött, és megrótt engem, hogy nem ápolom a hagyományokat... Lefitymálta a házat, amit a két kezünkkel építettünk, a kertet, az állatainkat... az ebédet... és még a főhelyre akart ülni...!
-Nem a te helyed az - mondtam neki figyelmeztetőleg, miután már biztosítottam arról, továbbra is szemet hunyok afelett, hogy az uram pénzt küldözget nekik.
-Elég baj az! - válaszolta hegyesen és csúnyán nézett. Majd amikor ebéd után összeültünk megvitatni a terveinket, erőszakosan támogatta az uram elképzeléseit, pontosan úgy viselkedve, amitől tartottam. Szép csendesen felment bennem a pumpa, és végül így szóltam:
-Mi közöd neked ehhez? Meghívtunk, mert valaha a családhoz tartoztál. De te este hazamész, és utána semmi dolgunk egymással. Máshol élsz, máshol dolgozol, tanulnak a gyerekeid, és másnak adóztok. Máshol költitek el a pénzeteket. Mit szólsz hát bele a dolgainkba?
Mire megsértődött, és az uram helyeslésétől kísérve kijelentette, ő is jogosult véleményt nyilvánítani, hiszen rokon....! Annak is vallja magát... és csak azért nem élnek velünk évtizedek óta, mert mi más faluba adtuk férjhez az anyját... csak mi tehetünk róla...! Ezért hát a helyén kell kezelnünk őt...!
Hát, így kezdődött...
Mire észbe kaptam, ő ül a főhelyen, ha néha látogatóba jön... Mivel messze él, levélben utasítgat, hogyan osszuk be a pénzünket, mit vásároljunk, hogyan és hol taníttassuk a gyerekeinket. Egyszóval mindenbe beleszól! Mostanában már nem kér, de követel... Legutóbb azt, emeljük meg a juttatásait, és ne titokban dugjunk neki pénzt, mert az jár neki... hiszen rokon...!
Még felháborodtam, amikor először követelt ingyenes orvosi ellátást tőlünk, de szorgalmasan hordtam ebédet neki, amikor a kórházunkba sikerült befeküdnie... hiszen rokon...! De már csak legyintettem, amikor nyugdíjas lett, és azt akarta, mi fizessük az útiköltségeit, ami nálunk jár az időseknek... hiszen rokon...! Közben úgy megnövekedtek a fizetnivalóink, hogy kölcsönöket kellett felvennünk... a válság is földig tarolt minket, az uramnak tönkre ment a cége...a családban van, aki szinte éhezik...És most nagy bajban vagyunk... Anna hozzánk akarja küldeni az unokáját iskolába. Hogy nálunk lakjon.... hiszen rokon...! Újabb éhes száj, tandíj és könyvek...? Már nem bírom...
Jaj, ne mondd, hogy a Német sógorhoz is visszaköltözött a lánya...Az más tészta, hiszen együtt laknak, a közösbe megy a keresete... bár ők is majdnem belerokkantak...!
Az uram azzal csitít, hogy Annának nem sok van már hátra... ugyan, ezt már ismerem; majd eltemethetjük... Mit tehetünk, hiszen rokon...! - hallom mindig... De már kész, vége... nem tudunk jobban összehúzódni!
Rokon.
Érdekes. A Burger Bella is az... mégsem akar hozzánk tartozni...

2011.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3366
Időpont: 2011-04-09 14:55:59

válasz Zagyvapart (2011-04-08 18:01:50) üzenetére
Kedves Zagyvapart!
Örülök, hogy reagáltál! Már azt hittem, senki sem mer szólni hozzá, hiszen itt nem egy családi perpatvarról van szó, hanem véresen komoly dolgokról... Legalábbis remélem, hogy mindenki megértette ezt, és nem hiszi, hogy tyúkper a téma...
Vagy ennyire más véleményen lennének az olvasók...?
A népszavazás után ezt nem hihetem...
Minden esetre köszönöm Neked, hogy véleményezted!
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1544
Időpont: 2011-04-08 18:01:50

Kedves Irén!

Remek kis szatíra, csak gratulálni tudok hozzá. Sajnos ez a közeljövőben országos projekt lesz kis hazánkban.
Jó, hogy megírtad, gratulálok: Zagyvapart.

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja (5) című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja (4.) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel utam címmel

alberth alkotást töltött fel Futóbolond lettem én, vagy mégsem? címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja (4.) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/1 című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja (4.) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Tavaszváró 5 sorban című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Saskó Éva alkotást töltött fel Rózsás hajnalon címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Tavaszváró 5 sorban címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Van mit /a dolgozónő dala/ című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)