HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1916

Írás összesen: 51293

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2021-01-22 20:45:08

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-03-18

Mezitláb a forró homokon. A ház és a mi játszótereink. 13/3


(Régi történetek a gyermekkoromból)
A lakóház téglalap formájú alapon állt észak déli tájolással, ha felmentünk azon a néhány lépcsőfokon, akkor egy hosszú folyosóra értünk, ami a mai nappalinak felelt volna meg. Nagy ablakain az egyszerű függöny összekötve, beengedte a déli nap melegét, ami nyáron nem, de télen annál hasznosabb volt. Nyáron többnyire a konyhában ebédeltünk, ennek ablaka a kelő nap felé nézett. Már felnőtt fejjel jöttem rá, hogy a ház ablakai, úgy voltak elhelyezve, hogy a bentlakók rajtuk kitekintve körbenézhettek a tanyán. A széles és hosszú folyosón állt egy kecskelábú, legalább három méteres asztal, két oldalán padokkal, fehér abrosszal letakarva. A pad végén konyharuhába csavart hatalmas kenyerek vártak a sorukra, hogy a fenébe nem száradtak ki azt ma sem értem, abban időben nem volt még nejlonzacskó. Erre azért emlékszem ilyen biztosan , mert az utazás során anyánk barna papír zacskókat tett el, arra az esetre ha én az utazástól mindig tengeri beteg, váratlanul hányni kezdtem a vonaton, vagy Pesten a villamoson..
Jobbra a konyhával folytatódott, a berendezése egyszerű volt, konyhaasztal székekkel, a végébe az ablak alatt egy ágy a deleléshez, ez volt a Nagyapánk helye, az ajtó mögött a lócán egy lavór, és a vizes kanták, egy csikókályha, konyhaszekrény és kész. A kályhába a kicsik hordták a kukoricacsutkát tüzelni. Így nyaranta bizony meleg hely volt ez a konyha, mert a főzéshez, sütéshez tüzelni kellett. Nem is szerettem itt. Még nagyanyánk is kibontotta kendője csomóját, és csak úgy lógott a fején. Többször megkérdeztem, hogy minek az a kendő ebben a nagy melegben? A Mama szerint a nap ellen, de szerintem meg azért, mert így szokta meg. A mosásnál mindig levettette, igaz, hogy az eperfák árnyékában nem égetett bennünket a nap.
A folyosó végében volt a kiskamra, polcokon a befőttek, lekvárok sorba rakva, zsírban lesütött disznóhúsok és zsír hatalmas bödönökben, és mindenféle egyéb élelmiszer, egy tálban konyharuhával letakarva várta kenyérsütést a kovász. A kiskamra mellől nyílt nagykamra, ahol a falak mellett nagy faládákban felhalmozva a kenyérliszt, a finomliszt, a korpa a disznóknak, és más szemestakarmány. Itt tárolták a tojást garabolyokban(fületlen kosár).Itt tárolták a kenyérsütés és a disznóvágás eszközeit, nagy fateknők voltak a falnak támasztva. A kicsi ablakok magasan álltak, az egész helység hűvös nyugalmat árasztott. Innen lehetett feljutni a padlásra is a hosszú falétrán. Egyszer jutottam csak ide fel és sok kincset találtam, többek között egy fületlen retikült, egy könyvet, ami a háborúról szólt, az oroszokat, mint felszabadítókat istenítették benne. Számomra ez is kincs volt, mert olvashattam. Mindenütt nagy tisztaság honolt, és ezekbe a helységekbe mi csak a nagyanyánkkal léphettünk be.

A folyosóról lehetett tüzelni a kemencét, ami a legfontosabb építmény volt a házban, mert télen ez adta a meleget és itt sütötték a kenyeret. Innen nyílt a kemencés szoba, aminek a jó részét a kemencebúb foglalta el, körülötte a kemencepadkával. Ebből a szobából nyílt a szép szoba, ami nyáron kellemesen lehűtötte az itt alvókat, de télen szerintem igencsak fagyos volt benne a lehelet. Ám mi télen soha nem jöttünk ide. Szép szobának azért hívtuk, mert szép bútor volt benne, nagy szekrények, faragott támlájú dupla ágy, de ezekben is csak szalmazsák volt a matrac. Minden ősszel az összes szalmazsákot újra tömték friss szalmával. Ebben aludtunk mi gyerekek, nagyszüleink meg a kemencésben. A padló mázolt döngölt agyag volt, aminek a simasága és szépsége a Mama ügyességét dicsérte. A falak pedig mindenhol fehéren ragyogtak. A villanyt tanyára a hatvanas évek közepén vezették csak be, addig petróleum lámpák világítottak sötétedés után, a szobai lámpák szép díszesen ontották a fényt esténként, nekem nagyon tetszettek.

Játszóterünkké vált az egész tanya. A legkedveltebb helyünk a kert volt , mert ott mindig érett valamilyen gyümölcs. Állt a kerítés mellett egy nagy sárgabarackfa, hatalmas vastag ágakkal, amin sétálni lehetett, rálógott a pincére, ez jó búvóhelyünk volt, ráadásul tele gyönyörű sárgabarackokkal. A Mama tiltotta mértéktelen gyümölcsevést, sokszor kaptunk kenyeret hozzá, mondván nehogy hasmenésünk legyen. Egyszer öcsémet úgy nyolc évesen mégis olyan súlyos hasmenés érte utol, hogy sürgősen haza kellett vinni, majd a legyengüléstől, vagy ki tudja mitől, agyhártya gyulladást is kapott, és egy hajszálon múlott az élete. Anyánk szerint szerencsére a Mária kötényében volt. A nagy kertben rengeteg gyümölcsfa állt, korai édes alma, egy véralma, és egy fontosalma, aminek a fája olyan volt, mint a szomorúfűz és hatalmas gyerekfej nagyságú almák lógtak le róla, de a fanyarsága miatt csak rétesnek volt jó. Júniusban , mikor megérkeztünk, akkor érett a ropogós cseresznye, ezt szedtük eladásra is, amit Nagyapám a kisteleki piacon árult.. Rengeteg meggyfán érett az üvegmeggy, szedtük befőzni., lekvárnak, szörpnek. Nagy bánatunkra szörpöt csak ünnepnapokon kaptunk. Volt ebben a kertbe körte, szilva és rengeteg szőlőtőke, amit mindig kötözni kellett rafiával, és sarabolni a gazt. A hullott gyümölcsöt, főleg almát összeszedtük a disznóknak, a többi érett gyümölcsből lekvár, befőtt és cefre lett, gondolom télen kifőzték pálinkának.

A másik kedvelt játszóhelyünk a zsombékos tó volt, de itt vigyázni kellett, mert ingoványban elsüllyedhettünk. Itt békáztunk, szitakötőket fogtunk, és elég szadista módon a szárnyukból pici legyezőket csináltunk.

A harmadik kedvenc helyünk a kovácsműhely volt. Itt inkább tátogni és hallgatózni szoktunk, és felváltva nyomtuk a fújtatót. Néztük a ló patkolást, figyeltük az embereket és persze kíváncsian füleltünk. Nagybátyánk nem sokáig kovácskodott itt, mert megnősült és elköltözött. Nagyon csendes lett a tanya ezután. Egyébként mindenütt találtunk játszóhelyet, jókat bújócskáztunk, fogócskáztunk, de egyvalami tilos volt, a kerítésen kívülre menni, kivéve a földeket.
Ezt mikor először vitt el anyám, úgy öt éves koromban , tudatlanul megszegtem a szabályt és kiszöktem, mindig is szerettem céltalanul csak úgy kószálni később is. Mentem a szemem után. A tanyákat nagyon hamis kutyák őrizték, többnyire kuvaszok, ezek vad és nagyon veszélyes állatok voltak A nagyapámékét is megkötötték nappal ,miattunk. No tehát , jó messzire elcsatangoltam, át az erdőn, és ekkor nagy vihar kerekedett, amit én egy velem korú újdonsült libapásztor barátnőm szüleinek tanyáján vészeltem át , majd a vihar után , elég ijedten haza kutyagoltam A Nagyapámtól bizony kikaptam, és soha többet nem mertem megtenni, pedig nagy csavargó hírében álltam. A húgom is elindult egyszer haza gyalog, ő is kicsi volt még, de Lajosbátyánk hamar visszahozta. A Mamának vele kellett aludni, mert éjjel bőgött anyánk után.
A későbbiekbe, már sohasem akartunk megszökni, vagy csavarogni, igyekeztek lefoglalni bennünket. A tereink nagyok voltak, nem vágytunk kifelé.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-10-11 21:15:13

Köszönöm Kata a kiegészítést és az olvasást. Sok olyan dolgot írtál le, amit nem ismertem.
Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12561
Időpont: 2011-10-08 12:49:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ezt nem fűtötték, nem is használták, inkább tárolásra szolgált. Falon szentképek függtek. Hatalmas udvar tartozott hozzá, az épület közvetlen szomszédságában egy kisebb épület, z ún. nyári konyha. Melegebb időben azt használták főzésre-sütésre, ott volt a kemence is. Szemben, a nagy udvaron állt az istálló, pajta, nyáron a férfiak ott aludtak (télen az istállóban), mivel a portára és az állatokra kellett ügyelniük. Utána következett egy udvari árnyékszék, az udvar túloldalán kút, itatókkal és a szérű.
A nagy szérűben mi is sokszor játszottunk, meg a hatalmas gyümölcsöskertben, a miénk is mellette volt.
Csodálatos nyarakat töltöttünk a ribizlibokrok között, meg az erdőkben, ahová bennünket elengedtek, s nem kellett félnünk, akkor még biztonságban voltam én is a három fiútestvéremmel.

Írásaidat élmény volt olvasni.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12561
Időpont: 2011-10-08 12:48:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ahogy visszaemlékezem, a falusi lakások máskén épültek. A szomszédunkban jómódú család élt, az övék L alakban épült, előtte és mellette ún. pad (döngölt folyosó, mázolva). Az L hosszú részén középen lehetett egyenesen a konyhába lépni, ahol akkor még csikótűzhelyen főztek, s télen a meleget is az szolgáltatta. Egy nyoszolya (ágy, szalmazsákkal) is volt benne, ahol az anya aludt a velem egyidős lányával. A hosszú folyosón a konyha után egy hatalmas kamra ált, ahol lisztet és egyéb hasonló élelmiszert tartottak, ott volt alvóhelye az idős nagyszülőknek. Az L kis részén, a konyhából nyílt a tiszta-szoba ajtaja, ablaka kiskertre nézve, amin óriási nyoszolyában rengeteg tiszta libapehellyel tömött párnákat és dunnákat (paplanszerű, de olyan mint egy nagy párna) raktak. Egy fiókos komód a nők ruháinak, tetején csecse-becse, fényképek szülőkről, katonaviselt férfiakról, sarokban nagy faasztal, sarokpaddal.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-21 20:29:29

válasz Haász Irén (2011-03-21 16:38:04) üzenetére
Kedves Irén a tanyára is a hatvanas évek közepére ért villany, bár ott fürdőszoba sohasem volt. Azoknak a kenyereknek nagyon vastag volt a héja és más volt az állaga , nem olyan volt, mint a mai, gyári kenyér. No és akkorák voltak, hogy én gyerekként nem is tudtam szelni belőle, de tilos is volt az nekünk. Kenyeret a Mama adott, akkor még nagy becsülete volt a kenyérnek. Üdv. Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3380
Időpont: 2011-03-21 16:38:04

Kedves Ibolya,
tizenkét kilós kenyereket sütöttek akkoriban, később, a hetvenes évek elején meg hat kilóst. Ha megfigyeled, a mai kenyértartókban sem szárad ki a kenyér napokig, míg ha nylonban tartjuk, szalonnás, nyúlós lesz, megpenészedik.
A hetvenes években többnyire nem bajlódtak már otthon vele, megvették a péknél a kenyeret, aki kisebbeket sütött, érthető módon. És akkor kezdték bevezetni a villanyt, vizet is a házakba, fürdőszobákba...jól emlékszem...?
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-20 20:12:14

válasz Selanne (2011-03-20 16:04:05) üzenetére
Jó nosztalgiázást Selanne, van még hátra tíz rész. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8301
Időpont: 2011-03-20 16:04:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia!

Beköltöztem most oda a tanyába, minden a szemem elé tárult, szépen írod le.
Párhuzamosan, nosztalgiázom is, az én nagyimnál töltött, ha nem is tanyasi ,de falusi környezetben átélt napokkal vegyítve. Jó olvasni Téged!

Szeretettel:Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-20 14:36:17

válasz T. Pandur Judit (2011-03-19 16:04:23) üzenetére
Kedves Judit lehet, hogy a Mama kenyere is így készült,mert mire mi felkeltünk, már csak keltek a kenyerek, csak ennyit láttunk, meg a készülődést és a sütést. De mindezekről írni fogok külön részben a kenyérsütésben. Az alföldön is tisztaszobának hívták, csak mi neveztük szép szobának, mert modernebb bútor volt benne, és csak mi használtuk nyáron. Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-20 14:32:15

Kedves Ágnes én ugyan láttam gyerekként a kemence építését, de nem tudnék nekilátni, sok fortélya van annak, egy biztos, olcsóbb volt a tüzelés benne, és nem a földeken szecskázták össze a kukoricaszárat, hanem levágták és megvolt a téli tüzelő, de fűtötték szalmával is. A parasztgazdaság nem termelt szemetet, mindennek megvolt a rendeltetése. Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-20 14:27:56

Kedves Mistletoe jön a folytatás, tovább nosztalgiázhatsz. Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-20 14:25:50

Kedves Tibor, ha figyelemmel kíséred ezt a sorozatot egy olyan világot ismersz meg, amire ha visszatekintek felnőtt fejjel nagyon szegényes és nehéz gyerekkornak látszik, de mi ezt nem így éltük meg gyerekfejjel, mert ha tanyára be is voltunk zárva, ami nagyon nagy volt valójában, mi szabadok voltunk, nem figyelték a lépéseinket, a z elvégzett munka, pedig önbizalmat adott a gyereknek és tartást. Lesz olyan rész, ami nem itt játszódik, a másik nagyapáméknál, az volt az igazi szabadság, megint egy egészen más élettel. Üdv Ibolya
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5204
Időpont: 2011-03-19 16:04:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Érdekes volt olvasni az írásodat!
Az én nagymamám /Dunántúl, Vas-megye/ rozslángból sütött kenyeret. A rozslánggal készült kenyér a fehér kenyérhez hasonlóan könnyű és puha szerkezetű, de zamatosabb, tovább friss marad, és kevésbé morzsálódik. Ez a kenyér nem száradt meg a következő sütésig /ami általában egy hét volt/ meg lehetett enni.
Náluk a szép szobát "tiszta szobának" hívták.
Érdeklődve várom a folytatást.

Judit

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Nyugtató... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyugtató... című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Brumi Maci és a róka című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Brumi Maci és a róka című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A kamuzós kutyulu- mutyulu címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Lábnyomok a levegőben, avagy, az első hó? című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Gyementyjev: Vrubel monológja címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyugtató... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Lidérces című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyugtató... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Lábnyomok a levegőben, avagy, az első hó? című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Nyugtató... című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Lidérces című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Lábnyomok a levegőben, avagy, az első hó? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)