(Istvánról emlékvers Bongyinak)

Egy év után, még délután
szólnék hozzád...
Mutasd magad, a hangodat
szellők hozzák...

Egy év ment el, s minden reggel
szemem keres...
Úgy ébredek, megértheted
szerettelek...

Egy év után este sután
nézem ágyad...
Bevetve már, hiába vár
mindig rád csak...

Neked nem fáj, semmi nincs már
ami árthat...
Csak a szívem sajog itt benn,
te utánad...

A hant alatt oly nyugodt vagy,
nem szenvedsz már...
Te elmentél, s emlék lettél
egy év után...

Ragyog napunk, ifjak vagyunk
emlékemben...
Megőrizlek, amíg élek
hű szívemben...

Esztendőre egy felhőre
írod nevem...
Frissül a lég, úgy érzem még
itt vagy velem...!