HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51229

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-03-24

Mezítláb a forró homokon. Az aratás 13/6


(Régi történetek a gyermekkoromból)

Az őseim mind parasztok voltak, így hát az én ereimben is csak paraszti vér folyhat, amit az bizonyít a legjobban, hogy ha elérkeznek azok langyos tavaszi szelek kikeletkor, bennem valami furcsa bizsergés támad, mehetnékem van a kertbe, nem bírok a házban maradni. A meleg tavaszi napsugártól új erőre kapok, mint a fák, a téli szunnyadás után. A magvásárlás a gazdaboltban olyan örömmel tölt el, mintha egy szép ruhát vettem volna. Az ültetést szeretem a legjobban, mindegy az nekem, hogy az mag, netán hagyma, vagy palánta. Ha pirul a föld teteje, már kapom is a gereblyét, és simítom, a kapával húzom az ágyás oldalát, tervezem a helyét a veteményeknek. Metszem a szőlőt és a gyümölcsfákat. Ha az idő engedi, már hordom is föl a pincéből a dézsás növényeket. Ilyenkor a szerencsefiának érzem magam, hogy kertes házban élhetek.
Az aratás az év legjelesebb ideje volt nagyapáméknál, számunkra is ezek a napok voltak a legizgalmasabbak. Vártuk is a július elejét. Nagyapámmal többször kimentünk a búzamezőkre, ő ilyenkor letépett egy kalászt, morzsolgatta ujjai között a magot, szájába vette, megrágta. Mi nagy elkerekedett szemmel néztük, azt hittük, hogy az ízét kóstolgatja, hogy, érett e már. Megkérdezni csak a Nagyanyánktól mertük, aki hallva naivságunkat a hasát fogta a nevetéstől, és szépen elmagyarázta, hogy a búzaszem keménységét ellenőrzi a Papa. Ha elérkezettnek ítélte meg az időt, a többi tanyagazdával megbeszélték az aratás menetét. Kalákában végezték el ezt a nehéz munkát, mert igyekezni kellett, sürgette őket az időjárás, a szemveszteség veszélye. Úgy, négy - öt tanya fogott össze erre a munkára. A kovácsműhely hangos volt az emberektől, a kaszák hangjától. Mi meg boldog izgalommal futkostunk az emberek között. Mindenki a termésről, a munka menetéről beszélt. Nagybátyám, vagy a Nagyapám az üllőn kalapálták a kasza pengéjének az élét vékonyra. Egy nap aztán hoztak egy fiatal birkát és levágták. Hú, én ilyenkor bebújtam a szekrénybe, mert nem bírtam hallgatni az állat sírását. Ez nem csirkekergetés volt ám! Öcsénk kint maradt, nem is mert volna elbújni, mert hát ez olyan férfias dolog volt. A fújtatón főtt meg este nagy kondérban a másnapi birkapörkölt, az aratási ebéd. Este Nagyapánk lement a pincébe, egy nagy demizson borral, és egy butykos pálinkával baktatott fölfelé.
Kora reggelre ébredve, nagy kutyaugatásra nyitottuk ki a szemünket. Jöttek az aratók, Ica nénénk a férjével, a szomszéd tanyákról az emberek, öreg és fiatal, Asszonyi nevetéssel telt meg az udvar. Nagy nap volt ez és hosszú, igyekeztek könnyíteni rajta vidámsággal. Jól teleraktuk a hasunkat. A reggeli ilyenkor mindig szalonna, hagyma és csöves paprika (hegyes erős zöldpaprika) volt, aki nem bírta megenni a szalonnát, annak zsíros, vagy vajas kenyeret kent Nagyanyánk. Nagyapámék az aratópálinkás butykost adták kézről kézre , majd mentünk ki aratni. Az asszonyok vitték a vizes kantákat. Mi a gyors lábú gyerekek, meg beszaladtunk vele, ha kiürült, és vittük a frisset. A búzatáblához érve az aratók sorba álltak és az első kaszás, a Nagyapám, meglendítette a kaszát: - No Isten nevébe ! - mondta, és elkezdődött az aratás.
Mi csak segítettünk, hol itt, hol ott. A kicsik vizet vittek a szomjasaknak, a férfiaknak vizezett bort adtunk. Ezen nem is csodálkoztam, mert a víz itt az Alföldön nem volt jó ízű, két hétbe is beletelt mire megszoktam és oltotta a szomjam. A vizezett bor legalább savanykás ízű volt, mert ugye csak megkóstoltam. Egész aratás alatt fontam a kötelet, sőt szedtem a markot is. Megmutatták, hogyan kössem meg a kévét. Raktam a kereszteket. Mindezt mezítláb egy gatyában és egy fehér fiútrikóban a tarlón. Megtanítottak bennünket rajta lábat csúsztatva járni, mert különben nagyon bökte volna a tarló a talpunkat. Az aratás hangjai ma is fülembe csengenek, a férfiak kurjantása, a nők nevetése, a kaszák suhogása, fenésének sikoltó hangja.
Délben szaladtam a tehénért, Nagyanyám meg teríteni a nagy eperfák árnyékában, a hosszú asztalon, oldalán a padokkal, két végében egy - egy székkel. Fehér abrosz lengedezett az enyhe fuvallatban, és a birkapörkölt ínycsiklandozó illatát vitte szerteszét. Innen tudta minden arra járó, hogy ma nálunk van az aratás.
Bejöttek a mezőről az aratók és a gémeskútnál öntögették egymásra a vizet, mosták le a port. Szó nélkül falatozott mindenki, törték a kenyeret, vagy mertek a főtt köményes krumpliból a hús mellé, nagy savanyú uborkás üvegből szedte ki a Mama az uborkát, amit mi csak úgy magában is nagyon szerettünk. Ebéd végeztével a férfiak az istálló mögötti árnyékos szérűskertbe leheveredtek, cigarettáztak, beszélgettek, mi és az asszonyok, segítettünk a Mamának gyorsan elmosogatni, így ő is pihent egy kicsit. Egy órai pihenés után estig folyt az aratás. Este is meleg vacsorát ettünk. A hordóban lefürödtünk, de olyan ordítást csaptunk, mert a tarló és a szalma összeböködte a karunk a lábunk, és a víz, a szappan, kegyetlenül csípte. Úgy rogyott mindenki be az ágyba és egy szempillantás alatt mély álomba merültünk.
Több napig tartott a nagy munka. Az ebéd mindig hús volt. A zsírba lesütött disznóoldalas igencsak megfogyott. Jó volt itt az étvágy a nehéz munkától. Aratás után mi gyerekek gereblyéztük a tarlót, mennél kevesebb menjen kárba, legyen a madaraké vagy a pockoké. Az aratás ma is nagy munka, látom, mert a szomszédom sok hektár földön gazdálkodik, de aratógéppel, amelynek fülkéjében enyhet adó klíma van. Ez a gép mindjárt ki is csépeli, és a traktorra kerül a mag, majd másnap a gabonatárolókba leadják. Ha ezt ma látná a Nagyapám, igencsak elcsodálkozna, és biztosan azt mondaná, hogy ez már csak úri traktorozás, nem is aratás.
Azokban a régi időkben viszont, mikor befejezték az aratást a többi tanyán is, jött még a cséplés nehéz munkája.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-10-11 21:45:51

Köszönöm Kata, nagyon kedves vagy, és örülök a segítségednek. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2011-10-07 21:00:42

Hol van már az az idő, a mai gyerekek életéhez képest? S bármilyen nehéz is volt a gyerekek sorsa, mégis nosztalgiával gondolnak vissz azokra a napokra...

Láttam, hogy az előző fejezetek nem sorban kerültek fel. Biztosan ismered a javítás lehetőségét, ezért tanácsolom Neked, egy alkalommal megteheted, hogy valamennyit a MOD segítségével egyenként megnyitod, s a címet úgy teszed vissza, hogy a számozás legyen a szöveg előtt. Akkor az egész sorban fog megjelenni adatlapodon. Én is úgy jártam, amikor sorozatot tettem föl. Ilyen esetben a hozzászólások megmaradnak.

Nagyon jól forgatod a tolladat, érdekesen, érthetően, hibátlanul írsz. Tetszik az írásod.
Gratulálok!
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2011-10-07 20:53:08

Kedves Ibolya!
Eddig nem vettem észre a vidéki életről szóló írásaidat. Én mégis ennek olvasásával kezdtem. Majd a többit is el fogom olvasni, mivel érdekel.
Én is kicsi faluban nevelkedtem, 12 éves koromig, ahol apukám volt a tanító, az egyedüli tanult ember. Én ismertem a gazdálkodó emberek életét, az egyik legjobb barátnőm is falusi lány volt, a szomszédunk, akivel ma is tartom a kapcsolatot.
Ismerem a vidéken élők életét, és tisztelem-becsülöm őket szorgalmukért. Tudom, hogy valóban látástól vakulásig dolgoztak munkaidőben, csak télen pihentek, de még akkor is találtak maguknak munkát, szakajtót, kosarat fontak, kerítést javítottk az állatok etetésén kívül.
Éppen ezért különös élvezettel olvastam az írásodat. Bizony, olyan volt a vidéki élet, ahogyan szép sorjában leírod, a gyerekeket is befogták,akik seítették szorgos szüleiket munkájukban. Megtanulták az életet, a munkát megbecsülni.
Folytatom
Alkotó
Regisztrált:
2011-09-25
Összes értékelés:
102
Időpont: 2011-10-07 20:22:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon szemléletesen írtad le az egész aratást. A tarlón járást még elképzelni is hátborzongató.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2011-03-30 02:17:11

Amit ebben a részben leírtál nekem sem volt teljesen új...Nagyapa mesélt időnként a mezei munkákról, amikből kiskora óta kivette a részét.:)
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-27 15:42:01

Kedves Selanne, Judit és Mistletoe boldog vagyok, hogy rendszeres olvasói lettetek ennek a sorozatnak. Igyekszem közel hozni, a több, mint fél évszázaddal ezelőtti paraszti életet, amelyet ma már nálunk nem találunk meg. Az utódainknak szánom ezt a visszaemlékezést, de velem hason korúak is szívesen olvassák, mert visszaidézi a gyermekkorukat. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8298
Időpont: 2011-03-25 10:22:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ibolya!

Lecsaptam azonnal a folytatásra, hát imádom olvasni. Olyan szemléletes , olyan élő, hogy minden pillanatába bele tudom élni magam. Előttem a búza tábla, előttem lengedez a hófehér abrosz, futkosom Melletted, ott vagyok ám.:-)... és egyszer csak hopp kijózanodás, elfogytak a sorok. Hogy Tudd ! Nagyon várom a következő fejezezet.

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2011-03-25 10:02:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Nagyon hitelesen, és szépen írtad meg a régi aratások hangulatát, a nehéz munkát, amit örömmel végeztek, mert saját maguk látták a hasznát.
Érdeklődéssel várom a következő részt, furdal a kíváncsiság, hogy miről írsz majd?!

Judit

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Kis covid kalandom címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (7/8) címmel

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 70. címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Pille és Katóka címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Az ősz... című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)