HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47187

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: GoowykaFeltöltés dátuma: 2006-10-31

Naplóm (II)

Második fejezet

Három hét múlva egyik reggel arra keltem, hogy egy kocsi megállt a ház előtt. Gondolkodás nélkül kipattantam az ágyból, magamhoz ragadtam a takarót, és lerohantam a pincébe. Hallottam a mikor nyitódott az ajtó, és még inkább összehúztam magam a pincében. Hallottam a lépéseket a nyaralóban, fél óra múlva kinyílt az ajtó, még inkább össze akartam húzni magam, de már nem tudtam. Norbi belépett, becsukta maga után az ajtót, és leült az alsó lépcsőre.
- Tudom, hogy itt bujkálsz valahol, hiszen már anyádnál is voltam, és nem tudta, hogy hol vagy, állítólag három hete nem hallott felőled. Ráadásul a garázsban van az a limuzin is, melynek értem kellet, volna jönnie, mikor te sírva kirohantál az épületből.
Lassan elindultam a sötét pincében a kapcsoló felé, ám mielőtt felkapcsoltam volna a villanykapcsolót, valami, valaki, hozzá ért a kezemhez. A szívem egyre gyorsabban kalapált, ekkor már tudtam, hogy ő volt az. Leültetett maga mellé a sötétben, és mint egy kisgyerek az ölembe feküdt arra várva, hogy egy kicsit szeretgessék meg. A kísértésnek ellen állni nehéz volt, de sikerült. Mind addig, amíg egyszer csak fel nem kelt. Szorosabban mellém ült, és azt mondta.
- Tudom, hogy keveset foglalkoztam veled, és már bánom. Szeretném, ha visszajönnél, és minden úgy lesz, ahogy mondtad. Elkészítheted a terveidet, hiszen tudom, mennyire szeretnél valami mással is foglalkozni, és bármit teszel, én támogatni foglak. Nélküled üres a ház, és csak úgy kong az ürességtől, és tudom milyen az, amikor nem jön, akit vársz. Kérlek, gyere velem haza.
- Ha haza megyek minden úgy lesz, ahogy mondtad?
- Igen Édesem. Mindig otthon vacsorázunk kettesben, és nincs olyan, hogy munka.
- Akkor menjünk.
Mikor felálltam, annyira megörült, hogy csak egy puszira volt ideje, aztán rohan elmondani anyának, hogy nem kell aggódni, hiszen szeretem még ezek után is szeretni, fogom, hiszen minden kapcsolatban vannak mély pontok, és ezt most sikerült megoldanunk.
Felmentem a szobába felöltöztem, és elindultunk haza. Beszélgettünk egész úton haza felé menet. Mikor haza értünk meglepően kevés szolga volt a házban. Felmentünk a szobába, és kinyitotta az étel lift ajtaját.
- Nézz le.
- Ezt te csináltattad?
- Igen, mert a cselédek tényleg mindent tudtak, így legalább a hálószobánk titkai tényleg titok lesz.
- Köszönöm.
- Nincs mit. Szerelmem.










Harmadik fejezet

Másnap reggel felhívott Beus és azt mondta, hogy egyedül lesz otthon, menjek át hozzá, süt valami finom süteményt. Meg reggeliztem, és 11 óra tájban elindultam hozzájuk. Gyalog mentem, hiszen csak pár utcával laktak lejjebb nálunk. Mikor a ház elé értem nagy kiabálást hallottam, de gondoltam, hogy a szomszéd, aki kiabál. Elmentem az ajtójukig és csengetni akartam, amikor észrevettem, hogy sokkal hangosabb lett a kiabálás. Kis tanakodás után csengettem. Senki nem nyitott ajtót, ezért még egyszer csengettem. Valaki ki kiabált bentről:
-Kérlek, hívd a rendőrséget, és a mentőket, a pasim megörült.
A hangot felismertem a barátnőm volt. Gyorsan kikaptam a táskámból a telefont - persze akkor nincs meg, rögtön amikor kéne- és hívtam a 112-t. Egy kedves női hang szolt bele.
-Üdvözöljük, miben segíthetünk?
-Mentőket, és rendőröket kérek az Ajtósi, és a Mekkai utca sarkára, egy számomra ismeretlen személy embereket bántalmaz.
-Egy pillanat türelmet kérek...
Halk zene hallatszódott a vonalba. Kis idő múlva a kedves női hang megint megszólalt.
-Türelmét kérem, a segítség máris ott lesz.
-Köszönöm.
Ezzel letettem a telefont, és pár pillanat múlva már ott voltak a rendőrök, és a mentősök. Az ajtó zárva volt, ezért senki nem tudott behatolni. Fél óra múlva egy férfi jelent meg az ajtóban, fegyverrel a kezében. A rendőrkapitány hiába kérte a fegyver eldobására a férfi nem mozdult.
-Uram, ha nem dobja el a fegyvert, muszáj leszek lőni.
-Csak nyugodtan, de nehogy valaki más is megsérüljön.
A kapitánynak nem volt más választása, lőnie kellett. Mikor meghúzta a ravaszt a férfi hirtelen maga elé rántotta Beust, hogy ne ő sebesüljön meg. A férfi, viszont azzal a ténnyel nem számolt, hogy Beus sokkal alacsonyabb nála, így a golyó jó helyre került. A férfi vállába. A fegyver hirtelen kiesett a kezéből, egyenesen a földre. Miután a mentősök jelt kaptak, gyorsan az ajtóhoz rohant, és a hord ágyra, tették Beust. Bementem vele a korházba, ahol meg kellett műteni, belső vérzéssel. Az orvos felvázolta a lehetőségeket, hogyha nem műtik meg, akkor biztos bele hal a sérüléseibe, de ha a műtétet elkezdik, lehetséges, hogy a szíve nem fogta bírni a vértermelést. Gyorsan felhívtam a szüleit, és felvázoltam a lehetőségeket. Beus anyukája rögtön a műtétet mondta, és hogy írjam alá a szükséges papírokat. Reggelre itt lesz, és én nyugodtan hazamehetek. Nem akaródzott hazamennem, hiszen a legjobb barátnőm volt a műtőben, és tudta, ha nekem lenne bajom ő is, itt maradna, míg meg nem jön valakim. Haza telefonáltam a kedvesemnek, és elmondtam mi történt, és hogy az éjszakát bent töltöm a korházban, ne várjon haza. Egy darabig még ellenkezett, de aztán utána már beleegyezett a hirtelen jött helyzetbe. Beus két óráig volt a műtőben, ez alatt én anyukájával beszéltem telefonon, míg fel nem száll a hazafelé tartó gépre. Mire letettük a telefont úgy éreztem, hogy ráragadt a fülemre. Egy darabig furcsa érzés volt, hogy nincs a fülemen semmi, de aztán megszoktam.
-Üdvözletem Doktor úr.
-Kérem, foglaljon helyet az előtérben a barátnőjét felvittük az osztályra.
-Köszönöm.
Még két órát kellett várnom, hogy bemehessek a Beushoz. Mikor végre beértem hozzá megjelent az anyukája. Megértem az aggodalmát, hiszen mégis csak a lányáról van szó. Tehát azzal az erővel, amivel bementem, jöhettem is ki. Mikor kiléptem az ajtón Margit néni megragadta a kezemet és ezeket a szavakat, intézte hozzám.
- Köszönöm Kedvesem, hogy megvártad, amíg ide értem.
- Ez csak természetes, hiszen a legjobb barátnőm az ön lánya.
- Még egyszer köszönöm Kedvesem, hogy itt maradtál.
- Szívesen, akkor én most megyek is...
- Vigyázz magadra a haza vezető úton...
Még néhány óvó szót mondott, aztán elindultam kifelé a korházból. A pultnál hívattam magamnak egy taxit, ami haza visz. Talán öt percet vártam a taxira, ami haza vitt. Az úton nem szóltam semmit. Mire haza értem már a nap is kidugta a fejét. Felmentem az emeletre, és vettem egy melegvizes fürdőt. (...)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
nincsennevem
Regisztrált:
2008-06-26
Összes értékelés:
75
Időpont: 2008-12-26 21:52:13

Éééés? Ennyi?
Gondoltam, úgy olvasnék valami jót, találtam is, erre meg nincs befejezve, hát ez nem valami kedves velem szemben. :)
Azt hiszem ebből már ki is derült, hogy tetszett, ami probléma volt vele az a helyesírás igen, szóismétlések, mondjuk nem gyakori, meeg nem is tudom, olyan izgalmas, és mégsem merülök el benne, nem értem miért. Nem arról van szó, hogy nem részletezed, mert hát részletezed... áh, nem sikerül megfogalmaznom.
Nem is fontos a történet tetszik :D

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Éhes gyermek címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A kiskakas rézkrajcárja címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Találkozván a lelkekkel című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Meddig lehet még? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)