HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48420

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-03-28

Mezítláb a forró homokon. A bál.13/8


( Régi történetek gyermekkoromból)

A tanyán nem csak munkából állt az élet. Télen Nagyapámék a tanyasiakkal csárdás táncversenyt is rendeztek az öreg iskolában, amelyen egyszer ők is nyertek. Télen jártak ünnepkor misére is, hallgatták a rádiót, olvasták a Kincses Kalendáriumot. Később már Szabad Föld újságot is találtam náluk, bár újságos abba az időben a tanyákra nem járt, lehet ,hogy később se. A postástól vehettek néha, ha arra járt. A híreket a tanyasi emberek egymás között beszélték meg, és mindenki elmondta, amit hallott, aztán az vagy igaz volt vagy nem. Nagyanyám mindenkit ismert a körülöttük lévő tanyákban, tudta honnan jöttek, kik voltak a felmenőik, kinek a lánya megy férjhez, kinek a fia nősül.
Így történt az is, hogy a piacon a szomszéd tanyabeli asszonnyal megbeszélték, hogy a szombati bálba, amit mindig a Csengelei állomáson tartottak, engem is elvisznek. A bálba Nagyanyám nem jött el a fájós lába miatt, csak a szomszéd tanyában lakó lány és az édesanyja gardedámnak. Az állomás 6 km-re volt és este 8 óra körül mentünk, majdnem sötét volt, és éjfélkor jöttünk haza, mert addig tartott a bál.
Nagy volt ám az izgalom, majdnem kiugrottam a bőrömből, mert ekkor mindössze 15 nyarat értem meg csak, és soha nem voltam bálban. Errefelé ez már nagylánykornak számított, mert a lányok 16- 20 éves korukig mentek férjhez. Furcsa volt számomra, hogy a velem egykorú lányok, komoly felnőttként viselkedtek, nem vihogtak, mint mi a húgommal Az udvarlóikról olyan visszafogott hangon beszéltek, mintha attól félnének, hogy meghallja. Néha az volt az érzésem, hogy félnek is tőlük. Az udvarlók, legalább nyolc- tíz évvel voltak idősebbek, mint ők, és nősülni, csak a katonaviselt fiúk nősülhettek. Húsz évesnél idősebb lány bizony az itteniek szerint már vénlány volt. Akkor sem, és ma sem nagyon bírom elképzelni, hogy egy 16 éves lány anya legyen és egy gazdaság gondjával is elbírjon. Bár itt az volt a szokás, hogy amíg saját portájuk nem lett, addig a fiú szüleinél laktak, és az akkori gazdasági viszonyok között bőven volt ideje az ifiasszonynak beletanulni a háztartási és a gazdasági teendőkbe.
A ruhával nagy gond nem volt, mert az egyetlen ünneplő ruhám ott díszelgett a szekrényben, egy rövid ujjú, derékban húzott, térd alá érő, mályvaszínű szatén ruhácska. Volt egy papucscipőm, ez volt az ünnepi és hétköznapi is. Cipő akkor került a lábunkra, ha valahova mentünk. A baj csak az volt, hogy a sok "mezitlábaskodástól" a lábam szétterült, és a topánka meglehetősen szorított. Ám ez engem egy csöppet sem érdekelt. A hajam viszont gondot okozott, mert fogalma sem volt Nagyanyámnak mit kezdjen az én hosszú, szögegyenes napszítta kender színű hajzuhatagommal, amit a napi fésülés helyett azon kócosan csak összekötöttünk hátul egy madzaggal.
Elérkezett a szombat délután, és ekkor a kis konyhában, ami egyben a felnőttek "fürdőszobája" is volt, télen itt mostak, és itt zajlott le a disznóölés is, nekiláttam az alapos fürdésnek. A hajamat megmostuk, ecetes vízzel jól leöblítettük, mert összeragadt volna a mosószappantól. A sarkamat majd egy órát sikáltam gyökérkefével, sehogy sem akart lejönni a kosz. Felkaptam a bugyit, a ruhát, a topánkát és kész is voltam a hajfonáshoz, mert ezt találta ki a Nagyanyám. Nem volt könnyű dolga, mert a frissen mosott haj nagyon csúszott, mire végzett úgy éreztem, hogy abroncsba tették a fejem, de ezt sem bántam. Kaptam a Mamától retikült, ebbe zsebkendőt tettem, meg egy kis aprópénzt. A nyakamra került a féltve őrzött kincsem, a keresztanyámtól kapott strassz nyaklánc. Gyönyörűnek éreztem magam, látni ugyan nem láttam, mert olyan nagy tükör nem volt a házban. Végre jöttek a szomszédék, már majdnem sötét volt. Hat kilométert kellett gyalogolni az állomásig, és vigyázni, hogy csak a kitaposott úton járjak, mert ha mellé lépek bokáig a futóhomokba süllyedek.
A bál már állt, a félhomályos nagy terem lampionokkal díszítve,a fekete padló frissen olajozott és büdös, körbe padok, székek, a végébe a zenekar húzta a talpalávalót. Kint volt egy söntés, de oda nők nem mentek.
Bementünk a terembe és mindhárman leültünk. Rövid idő múlva már mind a kettőnket felkértek táncolni. Na a tánc , hát az ment, legalábbis ahogy ők táncoltak úgy én is tudtam. Keringőzni, tangózni, sőt én twisztelni is tudtam, mert ez volt akkoriban a divattánc. Ezt a tánctudást otthonról hoztam, hiszen már "nagylánykodtunk", és barátnőimmel megtanultuk. Ha megszomjaztunk, akkor azzal a fiúval hozattunk egy pohár szódát, vagy málnaszörpöt, akivel épp táncoltunk. Éjfélkor húzta a zenekar a "Vak Pali Vak Pali Mindent lát" , a hazamenő nótát, addigra az épület előtt kitört a verekedés, azt mondták, hogy errefelé nincs bál verekedés nélkül, ezt ugyan én nem értettem. Az önkéntes haza kísérőket a gardedámunk mind elzavarta. Mi ezt nagyon sajnáltuk. Ügyesen kikerültük a csődületet. Ám haza utat már nem tartottam nagy élvezetnek, de azért gyorsan lépdeltünk koromsötétben a tanyák felé, a hajam szétcsúszott, már nem érdekelt a cipőm, levetettem, mert minkét sarkamon hatalmas vízhólyag díszelgett, ez volt a bál ára.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12493
Időpont: 2011-10-08 10:39:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Minden nő számára emlékezetes az első bál. Én is szerettem táncolni, kedvencem a keringő és a csárdás volt. Akkor már Marosvásárhelyen laktunk, ahol diák-tánciskolába jártunk - na, nem tanulni, mert azt már legidősebb, akkor tanítóképzőbe járó bátyámtól megtanultam otthon. Este 7-9-ig tartottak a bulik, testvéreimmel jártam, oda nem kellett gardedám, máshova igen. Azon kívül teadélutánokat tartottak a diákok szülei, ahol felügyelet mellett - csupán szörpökkel - jókat mulatattunk gramafon zenére. Szó sem lehetett szeszesitalról! Életem legszebb évei voltak, amit abban a városban töltöttem diákként. Én is írtam róla, Életem rgénye 2. fejezetében.
Akkortájt én is szerettem a szűk cipőket, amiben néha fájt is a lábam, de csak ha járkálni kellett, amikor táncoltam, sohasem éreztem, hogy fájt volna...
Nagyon kedvesen írtad le az első bálod történetét.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2011-04-04 20:05:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Ezt a részt valamiért kihagytam, nem tudom hogyan? Pedig a bálok, a tánc, nagyon az én világom is. Hozzá tartozott az életemhez. Alig vártuk, hogy legyen. Jó hangulat, és persze bunyó is volt mindig. Jó volt olvasni!:-))) Köszönöm!

Szeretettel:Marietta
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-02 22:50:39

Köszönöm Judit a kedves szavakat. Üdv Ibolya
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2011-03-28 23:09:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya! Mosolyogva olvastam visszaemlékezésedet a tanyasi bálra!
A kislányokból akkoriban hamar nagylány, aztán meg asszony lett.
A bálok voltak a fiatalok között az ismerkedési lehetőségek, még az a csoda, hogy el nem csavarta egy fess legény a fejedet a bálban!
Nagymamám mesélte, hogy az ő fiatalkorában a lányok kis csokrot "bokrétát" adtak a nekik tesző legénynek a bál elején, amit azok a kalapjuk mellé tűztek. Sorban megtáncoltatták a lányokat akiktől bokrétát kaptak, de előre, a kalapjuk elejére annak a lánynak a csokrát tűzték, aki nekik is tetszett. Lám, lám már akkor sem volt ismeretlen, hogy a lányok "kezdeményeznek"! Hiába nincs új a nap alatt!
Remek volt ez a darabja is a visszaemlékezésednek!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ti régi lombok! címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Harmonika címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 14. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)