HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51222

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-04-04

Mezítláb a forró homokon. A pusztaszeri állatvásár. 13/10


( Régi történetek a gyermekkoromból )

Amikor letelt a két hét tovább vándoroltam a pusztaszeri tanyavilágba . Jéga Lajos bátyámékhoz, ők az apai és az anyai részről is a rokonaim voltak. Verkanéném, úgy, mint Matildkanéném, szintén a fiatalon elhalt nagyanyám húga volt. Dupla rokonság volt közöttünk, mert az ő férje az én apám, 15 évvel idősebb bátyja volt. Anyámék, ezen rokonság révén ismerték meg egymást. Verkanéném külsőre és természetre, dédanyám szakasztott mása volt. Gömbölyű volt és örökké vidám.

Három fia született, a két utolsó ikerként jött a világra. Akkora már a fiai felnőttek, és a ház elárvult, így hát, nagy örömmel fogadott engem, főként, mert lány voltam, és ismét hangos lett tőlem a ház. Ez a tanya pusztaszer határában feküdt, közel a faluhoz, hatalmas jegenyefák övezték, mint a legtöbb tanyát, ám itt egy kis akácos is megbújt a ház mellett. A tüskés akácfa hihetetlenül elterjedt az Alföldön, mert amerre csak jártam úton útfélen találkoztam velük. A ház kicsi volt, a folyosó egyik oldalán egy cseppnyi konyha bújt meg, melyben egy tapasztott kályhán főzött Verkanéném. A másik felén volt az éléskamra, amelynek a legnagyobb kincse a tejeskannákban álló méz volt. Soha életemben nem ettem annyi mézes kenyeret, mint itt. A folyosóról nyílt a kemencés szoba és arról pedig, a fűtés nélküli hideg szoba,vagy ahogy jobban elterjedt, a tisztaszoba, amit csak a vendégek használtak. A házzal szemben állt az istálló és egyéb mellék helységek. Az istállók mögött a méhkaptárak álltak, szép sorjában. Középen a gémeskút, de a vize magasan volt, szinte pohárral lehetett belőle meríteni. Nem is volt jó íze. Az udvar hátrafelé lejtett és a végében már állt a talajvíz és ebbe a kis tóba két hatalmas bivaly feküdt. Mikor kicsi voltam, mindig azt mondták ők nem tejet adnak, hanem tejeskávét. Bizony én ezt elég sokáig el is hittem, mert fogalmam sem volt még akkor a cikóriakávé létezéséről. Igavonásra, szántani használták őket. Képesek voltak a nagy nyári hőségben egész nap heverészni a pocsolyában. Lajosbátyám méhészkedett, és ő volt a környék ácsa, mindenhez értő ezermester volt. A házukat az emberek ebben az időben maguk építették néhány hozzáértő ügyes tanyasi ember segítségével. No, hát ilyen volt az én nagybátyám is, aki rengeteg házon otthagyta a keze nyomát. Ha a hátsó kapun kimentünk a földekre jutottunk ki, ott dinnyét, és földiepret termesztettek, a fűszerpaprikán a krumplin kívül még gabonát és kukoricát. Itt vetettünk az aratás után még tarló krumplit, ami már nem lett olyan nagy, mint az idejében elvetett, de volt ősszel újkrumpli és a vetésforgó is jót tett a földnek.
Sok disznót tartottak, és Verkanéném egy szép napon, elhatározta, hogy kihajtunk egyet a süldők közül , a pusztaszeri vásárba, hogy legyen egy kis forintjuk is. Mert a parasztembernek mindene megvolt, ami az élethez kellett, mert megtermelte magának, de a pénz, az nem sok lapult a bukszájában. Kellett az is, hogy cukrot, sót, dohányt, némi háztartási eszközt és ruhát tudjon venni. Nehezen tudtam én ezt elképzelni , ezt a disznó terelést, de úgy lett.
A néném kora reggel felébresztett, gyorsan ettünk, és kiengedett egy szép jól megtermett süldőt az udvarra. Mindkettőnk kezébe egy komoly mogyoróvessző és indultunk a vásárba. Ezt fiatal lány koromban el nem meséltem volna a barátnőimnek, mert bizony szégyelltem volna, hogy kondáslánynak szegődtem. A hajtás nagyon megerőltetőnek tűnt, mert ez a disznó mindenfelé ment, csak arra nem amerre mi akartuk. Volt, hogy kergettem egy tanya körül, mert minden áron be akart menni, azt hitte hazaért. Volt, amikor egy tanya mérges kutyáinak hangos ugatására úgy elszaladt, alig tudtam az útra visszaterelni. Nagy vásárba futottunk bele, mindenfélét lehetett kapni, eladó állatok is voltak szép számmal, a mi disznónkon kívül még lovak és borjak is. Sokáig álldogáltunk mire megszabadultunk az örökké ide-oda szaladgáló disznótól, mert Verkanéném alkudozott, jó árat szeretett volna érte kapni. Végre csak odaadta és, már rakták is fel a kocsira és vitték is. Hát mit ne mondjak, nagyon megkönnyebbültem, mert már attól féltem, hogy vissza kell hajtani a tanyára.
Verkanéném sokáig élt a tanyán, a nagybátyám halála után is, és pálinkafőzéssel foglalkozott, összefőzött egy új házra valót és 80 évesen felépíttetett egy kicsi házat Pusztaszeren, a faluban, és beköltözött. Ám a tanyát nem tudta, vagy nem akarta eladni, nyaranta kijárt gyalog a tanyára, és mindenfélét ültetett, mint régen, és egy rozoga biciklin haza tolta a terményt. Ez a beköltözés is csak azért történt meg, mert Matildkanéném örökké unszolta, hogy hagyja már ott a tanyát, mert még a pálinkáért valami elvetemült agyonüti. Ők réges-rég otthagyták a tanyát és beköltöztek Pusztaszerre. A tanyák elnéptelenedtek, összeroskadtak az öreg vályogházak. Idősen, már nem volt gömbölyű, vékony madárcsontú kis öregasszony lett, de ekkor is örök jókedvű és elnyűhetetlen. Közel járt a kilencvenedik évéhez, amikor az úr magához szólította.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-10-11 21:42:07

Köszönöm a segítséged Kata , megkereslek. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2011-10-07 22:07:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Jega (2011-04-05 09:24:31) üzenetére
Kedves Ibolya!
Történeted érdekes volt. Biztos, hogy nem csak mi érdeklődünk iránta, mások is szívesen olvasnak, s jó, ha a mai gyerekeknek, reménykedjünk, is tetszene.

A megjelentetésről egyik résznél már írtam, ha érdekel, keress meg levélben, szívesen adok tanácsot.
Nekem az Interneten már a 31. kötetem jelent meg, valamennyit én szerkesztettem, a borítólapokat is én készítem nagy élvezettel. Van olyan kötetem, hogy több mint ötezren olvasták el. S nagyon sokan megkeresnek e-mailen, különböző kérdésekkel, s ajánlatokkal is. E-mailben tudunk kapcsolatot teremteni, mindenben segítek a kezdeteknél, ha akarod.

Nagyon tetszett nekem is a disznó terelgetése. Elképzelem, mennyit kellett utána futkosnod.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8298
Időpont: 2011-04-14 18:01:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia!

Ideértem végre, a Cikória kávéról eszembe jutott,nagyanyámék amikor kávéztak, én is nagyon szeretettem volna ezt tenni. Volt egy kis sámli arra ültetett, és készített, nekem is. Nagyon élveztem kaptam egy kekszet is mellé. Az ilyen állatterelésről nem tudok semmit, érdekes volt olvasni.

Szeretettel:Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-06 22:24:37

Biztosan kaptam Kedves Mistletoe, de arra már nem emlékszem, hogy mit. Nehéz dolog disznót terelni, de van ennél is nehezebb, például a kacsákat hazahajtani a tóról.
Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-05 23:52:43

Köszönöm Istefán, hogy olvasol, hasonlók a gondolataim az ifjúsággal kapcsolatban, jó lenne, ha a közelmúltat is megismernék, és meglátnák annak az életnek is az értékeit.
Üdv. Ibolya
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1658
Időpont: 2011-04-05 23:10:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Különös érdeklődéssel olvasom a sorozatodat, bár a fiatalabb generáció is úgy olvasná. Jómagam is falun születtem és egész életemben oda vágytam vissza, igazából sosem bírtam megszokni a nagyváros zaját és gyakran menekülök el csendet hallgatni. A végtelen határral megszokott embert, nagyon nehéz falak közé keríteni. Nem ártana a fiataloknak is egy kis tanyasi élet, hogy tanulják meg becsülni a földet, de bár írásaidat elolvasnák és tanulnának belőle!
Üdv: István
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-05 09:24:31

Köszönöm Judit ezeket a szavakat, megerősítettek abban a hitemben, amit mostanában kezdtem érezni ezzel a sorozatommal kapcsolatban, hogy fontos megőriznünk a jövőnek ennek a világnak az emlékét is. Kezdetben csak az unokáim számára akartam ismerté tenni a dédszüleik életét, és megismertetni velük a mi gyermekkorunkat. Befészkelte az agyamba az a gondolat magát, hogy meg kellene jelentetni, más visszaemlékezésemmel együtt egy kis könyvben, de fogalmam sincs, hogy kellene elindulni ez ügyben. Próbálok kutakodni.
Üdv. Ibolya
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2011-04-04 23:41:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
/folyt./
Fontos, hogy képekkel, írásokkal dokumentálva legyen ez a világ. A Te visszaemlékezésed olyan szép, és egyedi mint a legnagyobb fotóművészek /Kresz Albert, Dozvald János, Dömötör Mihály, Eifert János, Fejér István, Gránitz Miklós, Horváth Dávid, Kunkovács László, Módos Gábor, Oravecz Attila és Siklós Péter/kiállított fényképei a tanyasi életről.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2011-04-04 23:39:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Bizony nem könnyű a disznókat terelni, a kondások is csak a kutyák segítségével bírnak el a csürhével, meg a vastag botjaik segítségével. Így is nagyon ügyesek voltatok, hogy odaértetek vele az állatvásárra, mert hihetetlenül jól tudnak futni a disznók az ellenkező irányba, mint amerre menniük kellene .
Bizony, bizony vége van a tanyavilágnak!
1945 előtt több mint 6 ezer tanya volt Hódmezővásárhely körül, mára néhány száz maradt. 2009 tavaszán volt egy kiállítás amin a Hódmezővásárhely környéki tanyavilágról készült fotókat állítottak ki a Vajdahunyadvárban. Lassan eltűnik az az életforma. Csak néhányan, a legelszántabbak maradtak meg a vidék egykori lakói közül, a többség elhagyta a tanyavilágot. Megszűnt helyben a munka, elvitték az iskolát, késett a villany bevezetése, csak lassan épült a szilárd műút. /folyt./

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Díjat kapni egy üres színházteremben című alkotáshoz

Dorothy alkotást töltött fel Számoló címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) megbomlik a békés együttlét című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Nem kell túlélni az urat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)