HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1811

Írás összesen: 44593

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2006-11-01

Depresszió

Ahányan vagyunk, annyifélék, nem egyformák. Mostanában annyit hallunk depresszióban szenvedő embertársainkról, köztük sajnos sok fiatalról. Amikor én gyermek voltam, alig lehetett erről hallani. Ha valaki beszélt róla, annyit tudtam belőle kivenni, hogy ez az unatkozó gazdagok, grófkisasszonyok problémája. Másoknak akkor is dolgozniuk kellett, nemigen értek rá annyi töprengésre, ami kiválthatta az efféle betegséget - vagy rossz szokást.
Én például nehezen tudom elképzelni, mi az a szorongás, már úgy értve, hogy valaki mindig, mindenért, egyfolytában szorong. Mert időnként mindenki átesik rossz napokon, bárkit érhet bánat, amit nehéz megemésztenie, vagy kerülhet nehéz helyzetbe, amiből nem talál kiutat. Tény, hogy én is mindig vizsgadrukkos voltam, pedig természetemből fakadóan felkészültem abból, amiről számot kellett adnom. Azonban amikor túlestem rajta, általában nem is rosszul, akkor elfelejtettem a nagy izgalmat. Sosem hagytam, hogy eluralkodjék rajtam a búbánat, még ha nem is úgy sikerült valami, ahogyan előre elképzeltem. Mint másoknak is, nekem is voltak olyan tantárgyaim, amelyeket szerettem, ahol jól álltam, s ami nem ment, abból igyekeztem jobban felkészülni, s ha mégsem lettem belőle sikeres, soha nem akartam beleőrülni. Hála optimista természetemnek. Ez volt a legnagyobb kincs, amit apámtól örököltem.
*
Saját véleményem, hogy némely embernél az egyedüllét okoz problémát, hogy még családon belül is úgy érzi, magára marad. Talán ez az általános gond. Főleg egy fiatalnak nagyon fontos a társaság, barátok, mostani kifejezéssel "haverok". De az már igazán nem mindegy, hogy kivel barátkozik.
Léha emberekkel nem jó szoros barátságba bonyolódni, akik csak a piát, a drogot hajszolják... Szerencsére, a mai fiatalok sokasága már felfogja ennek káros hatását.
Mindig gondolnunk kell cselekedeteink következményeire... Mert a szélsőségekből visszatáncolni nagyon nehéz.
Korábbi időkben is nagy terhet jelentett az iskolai elvárás, nemcsak manapság. Mindenki ismerje meg önmagát, saját erejét. Érezze, mennyit bír el, és ahhoz állítsa maga elé az elérendő célját. De ezt akarja, ezért teljes erőbedobással, szorgalmasan munkálkodjék.
*
Igen, nagy baj az, ha valaki csak önmagába fordulva éli napjait, főleg, ha félelmei vannak, ha nem bízik önmagában és erejében. Annyi minden szép és nemes dolgot találhat mindenki, ami hobbijaként szolgálhat. Jó könyvek olvasása, elmerülni az igazán tartalmas-hasznos és érdekes irodalomban. Kirándulások biciklin vagy gyalog, úszás, valamilyen könnyebb sport, séták és testedzés vagy baráti összejövetel kellemes társaságban. Igen, fiúk-lányok együtt, kellemes zenére tánc, módjával egy-két pohár ital is jöhet (nem gyermekkorban), de ismerje mindenki a saját márcéjét.
Ugyanis szórakozás nem azokat a modern bulikat jelenti, ahol fülsiketítő zene-dobogás mellett "ráznak", drogoznak, cigiznek, ráadásul lerészegednek, összehányják (bocs') a szüleik lakását. Talán sokan azt gondolják, ez teszi őket felnőtté? Nem, ennek ellenkezőjét jelenti: gyerekesen viselkednek. Ez lenne a szórakozás? Az igazi szórakozás nem teszi tönkre az embert, hanem felüdíti, feltölti.
*
Miért kell inni, akarom mondani "vedelni" annyi szeszesitalt, amennyit nem bír el valakinek a szervezete, hogy utána azt se tudja, mit tesz? Miért kell összetörni vagy uram bocsá' összehányni a környezetet, s nem kell az első alkalommal lefeküdni a táncpartnerrel, vagy beülni a lerészegedett barát (vagy annak papája) autójába, aki már kótyagosan az első kanyarnál nekimegy egy fának, és a másvilágon találja magát társaival együtt, vagy "jobbik esetben" sérülten vagy megnyomorodva, egy kórházi ágyon ébred, ha felébred.
Akkor, ott, van ideje elgondolkozni: - Ez lenne az életcél? Ez a jó buli?
Mindenki összeszedheti magát.
Legyen mindenkinek önkritikája. Amikor valaki elmerül bánatában, gondolkozzon el rajta, igyekezzék abból kilábalni, aztán igyekezzen magának célt kitűzni. Mérlegelje, amíg nem késő, hogy mit akar elérni életében. Ne mélyüljön el annyira a problémáiban, hogy azoktól már nem látja meg a kiutat. Legyenek értelmesen gondolkodó, illemtudó vele egykorú vagy idősebb barátai - ismerősei, akivel őszintén megbeszélheti problémáit. Mert ha időben nem tud felülemelkedni saját gondjain, s már csak arra koncentrál, hogy a gyógyszerektől várja a gyógyulását, akkor ne mélyüljön el a pirulák mellékhatásaiban sem, mert azoktól mindenki tart - válasszon helyette értékes és szórakoztató olvasmányokat.
*
A rossz napok után nem jó merevnek, görcsösnek maradni. Nagyon fontos: tanuljon meg magában elmélyülni. Ez lehet a modern relaxálás, gyakorolja az ellazulást, amit én az igazi, elmélyült imádsághoz hasonlítok. Mindenki naponta leltározza önmaga cselekedeteit, úgy is lehet mondani, tartson rendszeresen lelkiismeret vizsgálatot, hogy tudja értékelni cselekedeteit. Akkor megismerheti önmagát, és talál kiutat a bajaiból, ha igazán hiszi és akarja, amit szeretne elérni, mert ez a legfontosabb, valamit erősen hinni és akarni!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11334
Időpont: 2011-02-17 23:44:20

Kedves Ági!
Azt hiszem, minden embernél másként csapódnak le az élettel járó nehézségek, és mindenki különféleképpen éli meg ugyanazt a gondot, ami kiváltja nála a depressziót. Tudom, hogy nagyon sokan szenvednek miatta, s valóban nehéz még a szakembereknek is az okot kideríteni, és az illetőt a bajból kivezetni. De én azt vallom (s nem tudom, igazm van-e), hogy erős akarat kell hozzá, mert ha az illető nem akar kijutni a bajból, nem sok esélye van a gyógyulásra.
Sajnos, olyan világban élünk, hogy most sok ember találkozik olyan élethelyzettel, amiből saját akarából nem tud kilábalni. Már pedig az emberek egymástól való elidegenedése is tetézi a bajainkat.
Közönöm a látogatásodat.
Szeretettel: Kata
-
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11334
Időpont: 2010-11-23 17:02:35

Szia, Kankalin!
Örömmel látlak itt. Tudom, ez a téma szinte kimeríthetetlen, talán mindenkinél másképpen mutatkozik, s az egyéntől függ, hogyan tud belőle kijutni. De szerintem erős akarással sikerülhet. Mindenhez kell az elszántság és erős akarat.
Megértem és tudom is, hogy társaságban is magányos lehet valaki, s úgy érzi, mintha magában ülne egy elárvult szobában... Ahogyan kitérsz rá, ha valakinek annyira kilátástalan a helyzete, azt nehéz kezelni. Azonban (bár nem vagyok az a típus, aki mindjárt orvoshoz fut), mégis az a véleményem, hogy ilyen esetben psziciáterhez kell fordulni, aki - hiszen tulajdonképpen lélekbúvár - ki tudja tapogatni az eredeti okot, és talál megoldást a bajra. Persze, minden elsősorban az egyéntől függ, attól, milyen erős lelket, akaratot örökölt elődeitől.
Amennyi bajom volt az életben, talán én is csupán ennek köszönhetem, hogy nem lettem mélyen depressziós. Hidd el nekem.
Köszönöm, hogy eljöttél, és véleményt írtál.
Szeretettel: Kata
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5783
Időpont: 2010-11-14 20:45:59

Szia Kata! :)
Igencsak mélyrehatóan foglalkozol a témával, ennek örültem. Elgondolkodtam a fejtegetéseden. Azt hiszem, két különböző dolgot próbálsz körülírni. Az egyik a magányosság, a másik a fiatalkori szélsőséges, antiszociális viselkedés.
Az utóbbinak összetett okai lehetnek, ezt nem is fejtem ki, mert nagyon hosszú lenne.
A szó szerint értett magány viszont az a társ, ami akkor is magányossá tesz, ha millióan vannak körülötted. Ebből nehéz kijönni, egyedül szinte lehetetlen. A jó könyv segít egy darabig, vagy egy jó zene mindenképpen, de vannak dolgok, amelyeket ez nem old meg.
Ha valaki magányos, valószínűleg több gondja van, előfordul, hogy kilátástalanná válik a helyzete. Ezt képtelenség kezelni. Ne haragudj, hogy így beleokoskodok! Gondoltam, leírom a véleményem, de több nem fér ide, pedig van. Akár saját tapasztalatból is. :)
Mindenesetre örülök, hogy foglalkoztál a témával, mert valóban mielőbbi orvoslásra váró társadalmi probléma.
Szeretettel: Kankalin

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

aLéb bejegyzést írt a(z) Csillagpor című alkotáshoz

Arkady alkotást töltött fel Múlt és jövő között címmel a várólistára

Joxemi bejegyzést írt a(z) Moose ébredése (Star Wars fanfic) 1. rész című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Amikor majd elmegyek címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Csillogó szemében látom címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Fantáziaképek napszúrás után címmel a várólistára

Joxemi alkotást töltött fel Mass Effect - Mindoir gyermekei XI. címmel a várólistára

Miléna bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Csillagpor című alkotáshoz

Miléna alkotást töltött fel Haragod címmel

Tóni bejegyzést írt a(z) Esti borotválkozás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)