HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 35

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51229

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-04-15

Mezítláb a forró homokon Az elhagyott tanyák. befejező rész


( Régi történetek a gyermekkoromból )

Amikor elhagytuk a gyermekkort, és már tizenhat éves lettem, nem jártunk a tanyára nyaranta. Magunk ifjúi világával voltunk elfoglalva, már nem nyújtott a tanyasi élet annyi izgalmat és érdekességet, mint hajdanában. Utoljára a csengelei tanyán már felnőttként az első férjemmel és a négyéves kislányommal jártam. Semmi nem változott minden úgy maradt, ahogy elhagytam, egy augusztusi hajnalon, csak nagyapámék öregedtek meg, de még mindig dolgoztak, igaz a földeket csak részben tudták megművelni, és az állatoknak is híja volt. A tehén helyett, birkák sokasodtak, könnyebb volt a munka körülöttük, a lóistálló üresen tátongott. A baromfiudvar azonban nem változott, ám a disznók létszáma megcsappant, csupán néhány süldő röfögött az ólban. A szőlőt továbbra is töretlen szorgalommal művelték, mert a tiltott hely, a borospince, öreg hordói finom könnyű homoki bor őriztek. Felnőtt fejjel mentem le először ide.
Nagyapám töpörödött kis öregember lett idősen, de még így is fürge járású maradt, az öcsém esküvőjén még megtáncoltatott. Hosszú életet élt tevékenyen, nyolcvannegyedik. évében ment el örökre. Nagyanyám még jó erőben tartotta magát, de a lábai most is fájtak, és fájósak is maradtak egész életében, ahogy öregedett egyre totyogósabban járt, és egyre sírósabb lett. Utoljára akkor találkoztunk, amikor már a faluban lakott egymagában. A második férjemmel látogattuk meg és a fiam már hét éves volt, én pedig már negyvenegy , pont annyi mint ő amikor a nagyapámhoz hozzáment. Ezen a találkozáson csak sírt az örömtől, igaz én is. A homok maradt csak a régi, nyáron kibírhatatlanul forró, melyen mindig szaladtunk, hogy meg ne égesse a talpunk. A kert tele volt gyümölcsfával, gyönyörű sárguló őszibarackkal teli, a barackok a fejünket érték, csak ki kellett nyújtani a kezünket az aranyló gyümölcsért. Csak az tudja meg mekkora a különbség a kényszerérett és a fán beérő őszibarack íze között, aki már megkóstolta.
A hetvenes évek végén eladták a tanyát egy fiatal házaspárnak. Ők maguk beköltöztek Pusztaszerre, de itt sem volt kicsi a porta, mert a hétszáz négyszögöles telkeknek volt itt divatja, aminek a megművelése, két öregnek, bizony egész napi munkával járt. Közel kerültek nagyanyám lányához Icanénémhez, aki becsülettel segítette és gondozta őket halálukig.
A faluban lakott akkorra már Verkanéném is, aki nyolcvankét évesen hagyta el a tanyát, de oda még ekkor is visszajárt ezt azt termelni, mert eladni már nem tudta, mert nem volt rá kereslet, de lehet, hogy nem is nagyon akarta. Ez a tanya volt a múltja, az egész élete, boldog ifjúsága, itt nevelte fel a fiait, itt temette el az urát, ő már örökre oda tartozott a megrogyott öreg tanyához, az új falusi ház csak éjszakai menedék lett. Hajnalban indult az öreg portára, biciklit tolva, dolgozgatott és úgy dél fele tolta haza a biciklit megrakva terménnyel. Mikor odaért a húga házához Matildkanénémhez, megállt a biciklit letámasztotta és bejött megpihenni a hűvösbe. Egykoron oly gömbölyű asszonyból, madárcsontú kicsi öregasszony lett, de a szeme most is folyton nevetett, és kiragyogott belőle a jóság. Egyetlen tárgy emlékeztet rá, egy hatalmas törött, összedrótozott lakodalmi húsos tál, ami évek óta virágtartóként szolgál nálam.
Matildkanéném is egyedül élt már a faluban, ők költöztek legelsőnek be a tanyáról, mert varrónő lévén sokan jártak hozzá, azonkívül a divatjamúlt dunyhákból pehelypaplanokat varrt. Erre nagy volt a kereslet, messzi vidékről is felkeresték miatta. Ha lakodalom volt a környéken égetett cukorból készített figurákat, tyúkot, kakaskát, kosarat kisbabával, virágcsokrot, erre is sok megrendelést kapott. Nem unatkozott, a kert is nagy volt, fűszerpaprikát termelt, halottak napjára krizantémot, és még ott volt a szőlő is, amit maga művelt, permetezett egészen a haláláig, mert férfi segítséget nem talált a faluban, hisz ráérő férfi kevés akadt, aki pedig ráért az a kocsma kövét koptatta, és a nagynéném szerint az ilyennek a munkája sem volt alapos.
A Jéga tanya is elárvult, lakói megöregedtek és elhaltak. A tanyák zöme összerogyott, csak a jegenyefák jelezték, hogy ott valaha dolgos élet zajlott Esztinéném is beköltözött a faluba, élete utolsó éveiben Lucanéném segítette. A leghosszabb életű a kilenc gyerek közül ő lett, a beteges kacskalábú lány.
Mai tanyákon , a megmaradtakon, nagyüzemi állattartás folyik, vagy látványosságnak a falusi turizmus számára maradnak fenn, megmutatni a tanyasi életet, a mangalicamalacot, a bivalyt , a gyöngyösöket és a mára kuriózummá lett egyéb dolgot. Azokat öregeket , akik valamely okból nem tudták , vagy nem is akarták elhagyni a tanyákat, manapság idősgondozók keresik fel, viszik hozzák nekik a leveleiket, nyugdíjukat, ebédjüket és egy kicsit elbeszélgetnek velük. Öreg fát nincs értelme átültetni, belepusztul.
Számomra ezek a nyarak a boldog vidám és gondtalan ifjúság évei voltak, és az egész életemre kihatottak.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-10-11 21:39:46

Kedves Kata én sem értem miért lett pejoratív értelme a paraszt szónak, hiszen a parasztember komoly tudással, és ismerettel rendelkezett, nélküle nem tudott volna gazdálkodni. Nincs a falusi szabad és boldog gyermekkornál szebb gyerekélet. Köszönöm az olvasást. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2011-10-07 22:38:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szép helyekre jártunk kirándulni, nagyon sokat járkáltunk, gyalogoltunk, a posta is 5 kilométerre volt, nem jelentett fáradtságot számunkra.
Micsoda élmény volt látni a betakarítást, a "tüzesgépekkel" folyó cséplést, a kukoricafosztást, a burgonya betakarítását, annyi minden megmarad az ember emlékezetében, és csak tisztelettel gondol a szorgalmas emberekre.

Barátságban éltek egymással, segítették egymást, mindenki köszönt a másiknak, ma pedig senki nem akarja még a szomszédját, talán még látni sem. Most is szívesen ellátogatok a kicsi faluban, de ott is sok minden megváltozott. Nagyon más lett a világ, embertelen.
Dolgos, nagyon rendes emberek lakják most is. A háborúban elkobzott állatokat nem tudták pótolni, ma a fiatalság zöme elvándorolt onnan is.

Örülök, hogy rátaláltam az érdekesen leírt történeteidre.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2011-10-07 22:36:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Én igaz, csak a végefelé kapcsolódtam be, s mivel keveredtek a számozás miatt, nem sorban, de így is nagy érdeklődéssel olvastam el több részt. A megmaradtakat is el fogom olvasni, de ma már későre jár, nem maradok sokáig fenn.
Ahogyan említette Judit, én sem értem, nálunk, miért lett szitokszó a paraszt, ami gazdálkodót jelent. Én - mint mondtam, mindig becsültem a vidéki embereket, akik megtermelték az ország ennivalóját - valamikor. Sajnos, ma már más a helyzet.
12 éve koromban kerültem bentlakásos iskolába, városba, addig éltem a kis faluban. Azok az évek óriási nyomot hagytak bennem, s nagyon szép élményeket nyújtott számomra. Három fiútestvéremmel együtt jártuk az erdőket, a mezőt, minden bokor és forrás ismerős volt számunkra. Sosem kellett félnünk, nem volt mitől. Legfeljebb a darázs csípett meg, arra is tudtuk, mit kell tenni, s nem haltunk bele.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-17 21:14:44

Kedves Mistletoe sokunknak volt ilyen szünideje, mint nekünk, és szerintem , ma már , mind jószívvel emlékezik vissza ezekre a nyarakra. A mai gyerekek már nem tudják megélni ezt a gondtalan szabadságot, pedig mi dolgoztunk is, de az nem tűnt munkának, ám növelte az önbizalmunkat és tartást adott az elvégzett feladat. Köszönet az olvasásért. Üdv. Ibolya.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-17 21:09:42

válasz Selanne (2011-04-16 17:16:55) üzenetére
Kedves Selanne én is érzem, hogy mennél messzebb kerülök a gyermekkortól, annál szebbnek látom, és szívesen mesélek róla a maiaknak. Bár úgy tűnik, hogy inkább az idősebbek olvassák ezt a sorozatomat. Köszi az olvasást. Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-17 21:06:51

válasz Haász Irén (2011-04-17 17:22:21) üzenetére
Kedves Irén örülök, hogy adtam. Még gondolkodom, hogy bővítem a visszaemlékezéseket, csak most meghalni sem lenne időm. Ehhez is nyugalom, és idő kell. Köszönet az olvasásért. Üdv. Ibolya.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-17 21:04:51

válasz T. Pandur Judit (2011-04-16 22:36:07) üzenetére
Kedves Judit én sem értem, hogy miért lett a paraszt szónak pejoratív értelme, mert a gazdálkodó parasztnak mindenhez kellett értenie, sőt józan paraszti ész nélkül nem is ment semmire. A régi élet egyszerűbb volt, és két lábbal álltak stabilan a földön azok az emberek, ezért azután lelki bajaik nem igen voltak, azt úri betegségnek tartották. Örülök, hogy ennyi gondolatot teremtettek ezek az egyszerű történetek. Köszönet az olvasásért. Üdv. Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3380
Időpont: 2011-04-17 17:22:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya, de kár, hogy vége...
Nagy élvezettel olvastam, vetettem össze saját tapasztalataimmal, melyek ugyan faluhoz kötődnek, de ugyanolyan szép emlékeket őrzök róluk, mint Te a tanyákról.
A falvak is megváltoztak mára, lakóik is.
Köszönet a nosztalgiáért...
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2011-04-16 22:36:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
/folyt./ Nálunk, egyedül a világon, a "paraszt" egy szitok szó lett. /Ha például egy finn embernek mondod sértő szándékkal, hogy paraszt, nem is érti, hogy miért mondod ezt, mit akarsz vele mondani./ Más népeknél megbecsült foglalkozás. (Hollandia azért tudott dunántúlnyi méretével kertészeti nagyhatalommá válni, mert ott a "buurman", a paraszt megbecsült foglalkozás, ott senkit nem "buurmanoznak" le.)
Ha egyik napról a másikra eltünnének a világból valamely foglalkozás művelői, kinek hiányoznának a pénzügyi tanácsadók, a médiaszemélyiségek, vagy például a celebek? Ha a parasztok tünnének el, akkor hamar rájönnénk, hogy a tányérunkban nem a pénzünk, a tudásunk, a sikereink voltak, hanem az általuk megtermelt élelem.
Nagyon átéreztem az utolsó mondatodat, mert valóban így érzek én is. A gyerekkorom falusi világa, annak értékrendje és szorgalma kihatott az én egész életemre is.
Köszönjük, hogy nemcsak a családoddal, hanem velünk is megosztottad az alkotásodat.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2011-04-16 22:35:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya! Őszintén sajnálom, hogy vége van a sorozatodnak! Nagyon vártam mindig a következő részt. Szerettem ahogy visszavittél a gyerekkorom falusi világába. Nehéz élet volt az, dolgos élet, hasznos élet. Nem is volt senkinek "agora fóbiája", pánik betegsége, stressz okozta betegségei. Többnyire egyszerűbb körülmények között éltek - mégsem nélkülözték a boldog, kiegyensúlyozott élet alapfeltételeit: a jó levegőt, a tápdús ételeket, az éghajlat szeszélyeitől oltalmat adó ruházatot, a fedelet a család feje fölé, s a családi, baráti kapcsolatokat, segítséget.
Aki még soha nem ült a "rakott szekér" tetején, hazafelé, a jól végzett munka fáradtságával, aki még soha nem állt a zsendülő vetést figyelve, ami az ő szorgos kezemunkája eredményeként szökken szárba, az nem is érti, hogy mitől olyan különlegesen értékesek az írásaid. /folyt./
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8298
Időpont: 2011-04-16 17:16:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Itt a vége fuss el véle. Sajnos. Szerettem olvasgatni , vártam a részeket. Sok ajándékot kaptam Tőled, hiszen felelevenedett gyermekkorom nyaralása a Nagyimnál.

Köszönöm az élményt, ahogyan pedig megírtad számomra kiemelkedő,és maradandó.

Sok szeretettel :Selanne

Legutóbb történt

Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (7/8) címmel

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 70. címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Pille és Katóka címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Az ősz... című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)