Valami szebb ma,
valami más,
májusi ima
szent lángolás.

Első vasárnap,
csodás e nap,
egy fáradt szempár
megsimogat.

Hófehér haja
befont sugár,
fénye vigyázón
árad reám.

Valami mást is,
hallok, lehet...
hangjában zúgó
nagy vizeket.

Tavaszi szellő
lehelete,
pedig már ráncos,
remeg keze.

Mégis szememben
oly szép anyám,
mint mikor hévvel
lángol a nyár.

Valami elmúlt,
valami nem,
jó anyám karján
nyugszik szívem.

Bágyadt szeméből
árad a fény.
amelyben gyermek,
maradtam én.

Feltámad elmúlt
gyermekkorom,
s ő ma a napja,
úgy gondolom...

Valami szebb ma,
valami más,
májusi ima
szent lángolás.