HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49214

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / ABC pályázat
Szerző: KalinaFeltöltés dátuma: 2011-04-25

Alagutak

- Odanézz, anyu, ott jön még egy! - kiáltotta izgatottan Ádi, és tekintetével azonnal keresni kezdte a jelzőtáblát, majd amikor megtalálta, elégedetten huppant vissza a székére.
- Négyjegyű! - nézett rám boldogan, és szemeiben ott táncolt az a pajkos fény, ami olyan imádnivalóvá tette a kisfiamat. Még nem ismerte a számokat, de azt tudta, hogy minél több számjegyük van, annál nagyobbak, jelen esetben pedig annál tovább tart a móka.
- Négyjegyű! - ismételte meg - Akkor biztos jó hosszú lesz ez is! Ha majd beértünk, odabújhatok hozzád, mintha félnék?

Ezen elmosolyodtam. Eszembe jutott az a régi utazás, amikor az édesapjával Olaszországba mentünk, mint egyetemisták, és amikor a hegyekkel csipkézett autóutakon a turistabusz begurult egy alagútba, finoman odahajolt hozzám, és a fülembe súgta:
- Most lehet csókot lopni! - aztán mire kiértünk, megint szálegyenesen ült mellettem az ülésen, szigorú puritán ábrázattal az arcán, mintha nem épp az imént lopott volna meg.
Szerettem az alagutakat. Különösen a hosszúakat - kisgyermekként gondolatban sokat játszottam azt, amikor bementünk egy olyanba, hogy igazából egy törpebarlangban vagyok, és épp az egyik járatukon suhanok át titokban; szinte láttam is az alagút homorú oldalfalain, amint hegyes kis csákányukat barátságosan lengetik felém a törpék.

*

- Anyu, most! - ölelte át a derekamat Ádi, és én is magamhoz szorítottam őt. Újabb emlékek törtek rám: a kisfiam világra jövetele. Apás szülés volt, András végig ott volt velem, és hol engem bíztatott, hol a babát, még most is itt csengenek a szavai a fülemben:
- Na mi lesz, kisöreg? Annyira nem hosszú az az út, már igazán megérkezhetnél!
- Lehet, hogy nem hosszú, de rögös! - nyögtem válaszképpen, és ha nem lettem volna olyan nagy munkában, még némi méltatlankodást is csempésztem volna a hangomba; hát tudja is azt egy férfi, hogy milyen hosszú az az út?!
Könnyek szöktek a szemembe - mennyire szerettem őt! Amikor az orvos közölte velünk, hogy beteg, úgy éreztem, imbolyogni kezd velem a szoba, ha nem tart olyan erősen, el is estem volna.
- Nem kell mindjárt kétségbe esni - igyekezett megnyugtatni az orvos - A férje szervezete fiatal és erős, és a mi tudományunk is folyamatosan fejlődik. Azért látok némi fényt az alagút végén!
- Na azt lesheti, hogy annak az alagútnak a fénye felé indulok - mormolta a fülembe András, miután az orvos elment, és én sírva borultam a nyakába. Kezeivel gyöngéden cirógatta a hajamat, és hangjában nyomát sem éreztem annak a gombócnak, ami az én torkomat a betegsége ideje alatt végig fojtogatta.
- Ne sírj már, no! Még megijeszted a gyereket ezekkel az angóranyúl szemekkel!

*

- Anyu - súgta kuncogva Ádi - A néni már megint elaludt!
Az előttünk ülő idős hölgy egyenletesen szuszogott; a kirándulások, városnézések során korát meghazudtoló fürgeséggel és lelkesedéssel menetelt a csapattal együtt, amikor azonban a motor monoton zúgásának kíséretében gurultak alatta a kerekek, menten elszunyókált.

*

- Fáradt vagyok. - nézett rám bűntudatosan András, miközben én az ágya szélén ültem. Már egy hete otthon volt, végleg hazaengedték a kórházból az otthonillatú paplanok közé. Különös módon nyugalmat éreztem, nem azt a tompa, "feladom"-érzést, hanem valódi békét, hogy miért, pont abban a felfoghatatlanul fájdalmas helyzetben, máig nem tudom.
- Csoda vigye - sóhajtotta hosszan - Mégiscsak csalogat engem az az alagút...
- Hozzád bújhatok, mintha félnék? - kérdeztem halkan, mire ő halványan elmosolyodott, és szélesre tárta a karjait.

*

- Hú, anyu, ez bitang jó volt! - egyenesedett fel a székén a fiam, és az arca csak úgy ragyogott - Ugye, nem ez volt az utolsó?
- Nem! - simítottam végig puhaszálú haján - Nagyon sok alagút vár még ránk!

2011 ABC pályázat

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2012-03-27 14:43:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kalina!

Nagyon szépen és meghatóan hoztad összefüggésbe az élet alagútjait, és a valóságos alagutakat!
Az ötlet is nagyon jó, és a kivitelezés is nagyon remekül sikerült!
Gratulálok!

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2011-09-25
Összes értékelés:
102
Időpont: 2011-10-28 19:51:53

Szomorú, de jól megírt történet.

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Márton- napi lakoma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

bűvölet alkotást töltött fel Veled címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Epilógus a vers ABC sorozatra címmel

bűvölet bejegyzést írt a(z) Itt és most című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Profil-OM címmel

alberth alkotást töltött fel Bombasiker címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Újrakezdés című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)