HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1876

Írás összesen: 48835

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Varga Magdi
2019-09-17 18:35:14

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-04-28

Apám Illata.


Egy kora tavaszi reggel az én drága anyám lába alól kifutott a föld. A kórház rideg falai közt nézegette a csepegő infúziót, és még nem tudta, hogy soha többé nem fogja már megtalálni az egyensúlyt.
Feküdt a fehér ágyon az én kicsi anyám és nem hitte, hogy az ő örökké szaladó lába, többé már nem engedelmes jószága agyának. Küzdött a lehetetlennel, azt hitte legyőzi az átkos bénaságot, harcolt, és fáradt, és fáradt, végül feladta a kilátástalan küzdelmet.
Pedig soha nem adott fel semmit. Gyereklányként siratta el, a szülésben elhunyt édes mamát, a háború zavaros éveiben. Egy zötyögő szekéren vitték a szegedi kórházba, de messze volt, és a hosszú úton elzötyögtették minden vérét. Anyánkra gyerekfejjel szakadt rá a parasztgazdaság, minden nyűgével. Most már a három kisebb testvér is az ő szoknyájába kapaszkodott. Mindössze tizenhat nyarat számlált. A háború után jött a nincstelenség, mert nagyapánkat kuláknak nyilvánították, a többi alföldi tanyásgazdával együtt, mondván túl sok sovány homokos föld van a tulajdonukban. Annyit hagytak csak, ami a megélhetéshez kevés volt, az éhenhaláshoz sok.
A szerelem nem válogat, megtalálja a szegényt, a gazdagot, a fiatalt, és az öreget egyaránt. Drága anyánkat sem kerülte el, és húszévesen, nagyon boldogan férjhez is ment, semmi nélkül. Egy bértanyán tengődtek. Ha nem jön a háború, és nem hal meg a nagyanyám, tisztes jussal indult volna az önálló életbe, az akkori szokás szerint. Így azután apám járta az országot munka után, hogy megéljenek, mert az akkor is kevés volt, mint most. A háború utáni, szegény magyar nyomorúságban ágyrajáró volt, nappal meg segédmunkásként dolgozott az újjáépítéseknél. Össze is szedte a gümőkórt ezeken a zsúfolt munkásszállásokon.. Abban az időben a betegség, éppúgy, mint mostanság, egyenlő volt a teljes elszegényedéssel. hogy a csodagyógyszer, a penicillin megmentse az életét, eladták egyetlen értéküket, a jól tejelő tehenüket. Én pedig kecsketejen nőttem fel. De megérte, apánk felgyógyult.
Elhagyták az alföldi szegény paraszti világot. Nem volt semmijük, ami ott tartotta volna őket, menekültek az ismeretlenbe, a nincstelenség elől, egészen az ország nyugati kapujáig. Apám itt munkát talált egy állami gazdaságban. Az állam nagy kegyesen eladta nekik részletre, egy kitelepített sváb család házát. A faluban maradt, magát magyarnak valló svábok soha nem bocsátották meg az ide települteknek ezt. Sokáig, mint "gyüttmentekre", úgy tekintettek ránk. Csak az idő és becsületes élet mosta le ezt a bélyeget. Itt születtek meg az öccseim, mert mi lányok még a szép Szögedében láttuk meg ezt az ígéretesnek hitt világot. A tüdőbaj gonosz egy betegség volt, mert János öcsénket már magzati kórban megfertőzte, úgy jött erre a világra, hogy hordozta kórt. Anyánk orvostól orvosig hordta, a folyamatosan csak gyengülő gyermeket, nem volt segítség, túl kicsi volt. Egyre csak sorvadt, és sorvadt. Egy forró nyári napon, a vonaton hozta haza anyánk a kórházból, amikor két állomás között meghalt a karjaiban. Nem tudom, hogy jutottam volna haza, karomon a halott gyermekemmel, hátamon ezer gonddal. Az én örökké szaladó anyám ezt is kibírta.
Már hárman voltunk, amikor, 1956 nyarán, éppen aratás idején, megszületett a legkisebb öcsénk, aki születésekor agyvérzést kapott, hathétig volt élet és halál között, de túlélte. A mérhetetlen szegénység, a négy gyerek, ebből a legkisebb súlyos betegen, sem voltak képesek megtörni anyánk élet erejét. Sőt, még több erőt adott neki a sok gond.
Nehéz évek jöttek, de nem csak ránk, hanem mindenkire egyformán. Olyan nélkülözésben éltünk, hogy azt a mai gyerekek többsége nem is tudja elképzelni, de mindenki így élt. Nem volt gazdag ember, csak szegény és még szegényebb. Az én örökké szaladó anyám soha nem dúskált a gazdagságban, csak a nélkülözés jutott számára. Az ő öröme a gyerekei boldogulása volt. Ő volt rajta, hogy ha már jól tanulunk, akkor tanuljunk tovább. A beteg öcsénkből is kihozta a maximumot.
Csak felnőttünk valahogy, és családot alapítottunk, akkor az én drága anyám az unokáit kezdte istápolta, vigyázott rájuk apánkkal együtt, ők voltak az örömeik. Az unokák is felnőttek, hát a dédunokáira vigyázott, és szépen éldegéltek az én, akkor már fehér hajú apámmal. Régi emlék már csak drága apám arca, hangja, járása. Áll a kapuban, kicsi anyám mellett, integetnek, és csak állnak, míg az autónk az utca elejére ér, búcsúznak. Az utca elején a túl oldalon a temető kerítése, már rövid az út odáig, már nagyon rövid. Apám szálfa egyenes tartása már meg- meg roggyan, halk szavát ritkán hallani, léptei már lassulnak, dús haja hófehér. A halál gyorsan hangtalanul csapott le rá, egy forró augusztusi éjszakán, ép a születésem napján. Szegény Mama nem sokáig viselte özvegységet, apánk, akivel majdnem hatvan évig pöröltek, nagyon hiányzott számára. .
A kórház fehér falát nézte, de gondolatai már csak a múltat kutatták. Egy nap csendesen megkért: "Hozd már be lányom apád ingét, ott van a szekrénye alján mosatlan, benne van az illata. Olyan sivár ez a kórház, ha egy kicsit szagolgatom, úgy érzem, itt van velem." Már csak az emlékeinek élt, nyomorultnak érezte magát, és várta a halált, nem késlekedett, eljött érte is.
Verőfényes nap játszik sírjukon, és én csak állok némán. Néhány éve még elevenen futottál drága Mama, ma kő van feletted és a virágaink. Emléked nem halványul, nincs nap, hogy eszembe ne jutnál, olyankor könny tolul szemembe. Eszembe jut, hogy gyermekként hányszor haragudtam rád, ma boldogan hallgatnám korholó hangodat. Az idő nem tudja az emléked elhalványítani. Hosszú, nehéz, és teljes életet adott a teremtő, a hiányod mégis nagy űrt hagyott bennem. Így öregen is árvának érzem magam. Már nem vagy egyedül, két gyermeked veled alszik, tudom, áthajózunk hozzád egymás után mi is nemsokára, mi a maradék gyermekeid, ebből a földi világból.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-05-20 19:39:50

Kedves Mária és Judit Köszönöm a meleg szavakat és az olvasást. Szeretettel Jega Ibolya
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5067
Időpont: 2011-05-19 23:47:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!

Nagyon szép emléket állítottál a szüleidnek! A cím alapján azt hittem édesapádról lesz szó, nagyon érdekes és szép megoldás, ahogyan beleszőtted őt édesanyád történetébe!
Gratulálok!

Judit
Alkotó
Csonka Mária
Regisztrált:
2011-02-17
Összes értékelés:
345
Időpont: 2011-05-09 20:26:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jega!

Nagyon megfogott a történeted. Szépen megírtad.Gratulálok!

Üdv:Mária
Alkotó
Csonka Mária
Regisztrált:
2011-02-17
Összes értékelés:
345
Időpont: 2011-05-09 20:26:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jega!

Nagyon megfogott a történeted. Szépen megírtad.Gratulálok!

Üdv:Mária
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-29 21:43:01

Köszönöm Sanyi, igazad van. Üdv Ibolya
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2011-04-29 21:01:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!

Bármennyire is nehezíti a sors az emberek életét, akire így tudnak emlékezni, annak bizony arany élete volt. Ilyen szeretetben csak az lehetett. Arany élete.
Gyönyörű életrajzi képekkel ajándékoztál meg minden olvasót!

A többiek nevében is köszönöm!

Üdv.: Sanyi
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-04-28 22:42:50

Köszönöm nektek, Gunoda, Ágnes és Mistletoe, hogy olvastok. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
703
Időpont: 2011-04-28 21:32:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem is tudom, mit mondjak (írjak)... engem is megfogott édesanyád története. Igazi kelet-európai sors, a saját nagyszüleimet juttatta eszembe. Egy sort pityeregtem rajta...
Isten nyugosztalja örökké szaladó anyukádat!

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról-II. rész című alkotásho

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Az új tanító című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Az első cigarettám című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Nem mondhatom címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nekem az Ősz... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Mária/Az új tanító címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi haikucsokor című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiszai P. Imre emlékének című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Agyvérzés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Börtön(élet) című alkotáshoz

Magdus Melinda alkotást töltött fel Őszi haikucsokor címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Közeleg az ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Jut eszembe című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)