Nem vagyok én jó, de nem szeretem a rosszat.
Nem szemeteltem a csikket mindig kidobtam.
Emberek arcára én sokszor mosolyt csaltam
De öröm helyett volt, hogy csak bánatot adtam.

Nem vagyok én jó, de nem szeretem a rosszat.
Áruló, alantas, kapzsi, irigy még sose voltam.
De voltam már mohó, hazug, nagyon makacs
Szívem is rideg, titkát őrzi hétpecsétes lakat.

Nem vagyok én jó, de nem szeretem a rosszat.
Ha kaptam, elfogadtam, ha tudtam, visszaadtam.
Örültem a virágnak, napnak, holdnak, madárnak.
Ha fájt valami elbújtam a szobám egy sarkába.

Nem vagyok én jó, de nem szeretem a rosszat.
A jövőn gondolkozva, a múlton rágódtam.
Segítő jobb helyett inkább panaszkodtam,
Életemmel sokszor nagyon elégedetlen voltam.

Nem voltam én jó, de nem szerettem a rosszat.
Ítéltem, bíráltam, bántottam, tudom, hibáztam.
De törekedtem a jóra és szeretni is, tudtam.
Üzenem a sorsnak, hogy én is csak ember voltam.