HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48537

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: hovaFeltöltés dátuma: 2011-05-03

Naplórészlet folytatása

Második rész.
A Nap olyan közelinek tűnt mintha karnyújtásnyira lenne tőlünk. Az égbolton még egy aprócska bárányfelhő sem mutatkozott. A felettünk kifeszített kékség azt az érzést keltette bennem mintha egy hatalmas burokban lennék. Kelet felől sziklás hegyvonulat, nyugatról pedig lankásnak látszó dombok. Mintha egy elhagyott felszíni kőfejtő lenne, ahol lassan haladtunk előre. Néha megállásra kényszerített bennünket egy nagyobb sziklatömb, ami pihenésre is szolgált. Kicsit üldögéltünk rajta.
Mindenki a lába előtti köveket nézegette, érdekes formájúak, szép színesek voltak. Némelyiken, mintha betűk látszódtak volna. Kézbe vették, nézegették, majd a hátizsákba tették. Én úgy gondoltam csak a hazafelé úton veszek kézbe követ. Minek cipeljem odafelé úton is hiszen magamat is nehéz volt vinni. Pár pillanat pihenőt tartottam, kortyoltam egyet a vizemből, - meleg volt, de mégis jólesett. Nézegettem a sziklás hegyvonulatot. Oda képzeltem magamat, - de jó lenne feljutni! Aztán egy aprócska kő utamat állta, megbotlottam benne. Kézbe vettem a vöröses színű kis háromszöget. Lefújtam róla a port, - nézegettem... zsebkendőmet megnyálaztam azzal próbáltam törölgetni. A háromszög szélein fehér vonalak futottak, szabályosan kirajzolódott az egyenlő szárú háromszög. A felső csúcsból sugarak ágaztak lefelé ahol egy fekvő kereszt alakot láttam. Törölgettem, de hiába, ezeket a rajzolatokat nem lehetett letörölni. Ezek ott voltak az én kövembe. Így aztán vittem a kövemben a keresztemet oda-vissza úton. Gondoltam, - ami az enyém az úgyis az utamba kerül, ha akarom, ha nem. Megszólít, - vegyél fel, vigyél magaddal. Ez természetes nem csak erre a történésre igaz. Ez egy örök igazság. Sajnos sokszor megesik, hogy azt sem vesszük észre, ha szólnak hozzánk, ha köszönnek, ha segítséget kérnek. Csak megyünk önző módon előre a cél felé. De milyen cél az, amit így érünk el. Könnyen szerzett dicsőségért később duplán kell fizetnünk. Örülni sem tudunk igazán, mert milyen öröm az, amit nincs kivel megosztani. Ezeket a gondolatokat hozta felszínre bennem az a kis kő a lelkem legmélyéről.
Lassan haladtunk. Hallgattam amint mások beszélgettek, dalolgattak. Érdekes volt,hogy minden hang felerősödött, mint mikor a hangfalak működésben vannak. A távolban valami zöldellő foltot pillantottam meg. Az a facsoport lehet, gondoltam - amit a filmen láttam. Hatalmába kerített megint az a furcsa izgalom, amit este éreztem.
A többiek is észre vették a távolinak tűnő fákat és szaporázni kezdték a lépéseket. Én a sor végén bandukoltam. Voltak, akik már az árnyékban pihentek mikor nekem még oly távolinak tűntek a fák. Ahogy közeledtem egyre szaporábban vert a szívem. Megpillantottam a fát amit az esti filmen láttam. Ezért jöttem ebben a nagy hőségben. Fáradtan leültem a fa tövébe. Lehajtott fejjel üldögéltem pár percig. Aztán fölnéztem, és láttam, hogy a fa törzse, mint egy feszületnek a két szára nyújtózkodik a magasba. Olyan szomorúság tört föl a lelkemből amire szavakat sem találok. Ez a fájdalom valamikor bent rekedt lelkem legmélyén és most utat tört magának.
Mindenki magával volt elfoglalva, a fák hűvösében előkerültek a vizes - kulacsok, a szendvicsek, félig megolvadt csokoládék. Senki nem figyelt rám. Észrevétlen maradhattam a szomorúságommal. Egy idő után oldódott bennem a fájdalom és valami különös érzés telepedett a helyére. Mindez egy pillanat alatt történt. Mintha egy órát állítottak volna át bennem. Boldog voltam, határtalanul boldog.
Valaki jött felém és örömmel mutatta a fényképezőgépében a felvételt, amit az imént készített. Nézd meg, ez csodálatos, - mondta. A fa tövében kuporgó asszony, a fa törzsén a szabályosan kirajzolódott kereszt fölött ibolyaszínű áttetsző gömbszerű képződmény. Csodálatos kép, mondtam, - de ki van a fa tövében? Mire Ő meglepetten nézett rám és mondta, - te vagy, hát nem vetted észre amikor itt jártam és fényképeztem? A kérdés szó nélkül maradt. Csak néztem a fát. Egy öreg eperfa volt. A korát megítélni nem merném, de az biztos, hogy már sok éve áll ezen a helyen, ennek az eperfa - ligetnek egyikeként, hogy mutassa minden arra járónak a jelet. A kereszt jelét. Aztán ahogy sokszor elmegyünk az út menti keresztfa előtt úgy, hogy észre sem vesszük, hát ezt a fát sem vette észre mindenki ebből a társaságból sem. Mindig, mindenkivel az történik, aminek történni kell. Vannak az életünkben tévutak, kerülőutak. Hajlamosak vagyunk a kitaposott ösvény helyett a járatlan utat választani, pedig tudjuk, az a nehezebb. Ilyenkor az életünket éljük, és nem a sorsunkat. Aki a sorsát teljesíti be az azt könnyűnek érzi még akkor is ha akadályokkal van teli.
Egyre hangosabbnak tűnt a társaság. Lassan indulni kéne, - szólt Bence. Akik a sziklás hegygerinc felé veszik az útjukat, indulásra készen külön csoportba álltak. Aztán szapora léptekkel elindultak. Mi, akik maradtunk, ameddig látni lehetett őket addig integettünk nekik. Aztán letelepedtünk a fák árnyékába. Négyen voltunk. Elcsendesedtünk. Behunyt szemmel ültünk. Mintha megszűntek volna a határok. Egyszerre azt éreztük otthon vagyunk, látjuk a házat, az udvart, a szeretteinket, és látjuk a társainkat is amint egyre kisebbnek látszó pontként a hegyoldalban mozognak. Egyszerre történt minden. Megtapasztaltuk az igazi határtalanságot. Nem éreztük a több - ezer kilométert mi köztönk volt. Megtapasztaltuk a szeretet tiszta állapotát. Egyek voltunk a Teremtővel, bennünk volt , és mi Őbenne. Mikor ebből a meditatív állapotunkból kilépve beszélgetni kezdtünk, szinte mindegyikőnk ugyanazt az élményt mesélte el. Jó volt így együtt lenni, eggyé lenni. Ilyen módon együtt imádkoztunk. Köszönetet mondtunk azért a tiszta szeretetért ami szívünkbe költözött. Kértük a Teremtőt, hogy tartsa meg világunkat, békességben, szeretetben. Azt éreztük, hogy nagyon jó élni, jó embernek lenni.
Körülnéztünk, a fák között már bágyadtabban villódzott a napsugár. Indulásra készen voltunk. A hegygerinc felől egy társunk integetésére lettünk figyelmesek. Ő nem bírta a hegymenetet, felénk tartott. Megvártuk, és boldogsággal telt lélekkel együtt indultunk hazafelé. A Nap ereje már nem volt bántó, így levettük magunkról a kendőket. Nem siettünk, lágy szellő simogatta az arcunkat. Boldogok voltunk. A másik csoport velünk párhuzamosan a szikláshegygerincen haladt. Érdekes érzésünk volt, mintha olyan közelinek éreztük őket, hogy akár a kezünkkel meg is érinthetnénk egymást. Mint az esti beszélgetésnél később kiderült a másik csoportnak ugyanezek voltak az érzései, gondolatai, velünk kapcsolatban. Ballagtunk, - hol egymás mellet, hol egymás után. Néha felvettünk egy-egy követ. Nézegettük, próbáltuk megfejteni a rajta lévő jeleket, - aztán visszatettük a földre. Alkonyodott mikor a templom elé értünk. Olyan hívogatón szólt a harang, hogy betértünk egy rövid pihenőre. Pár ember volt csak a templomban, - magukban imádkoztak. Ezt tettük mi is. Aztán a kis oltár mellé állt a templomszolga és hangosan, arámi nyelven a Miatyánkot imádkozta. Mi magunkban vele együtt mondtuk, és megállapítottuk, hogy a ritmusa megegyezik a magyar nyelvvel. Nyolc óra volt, vacsoraidő. Kézmosásra, cipőcserére a szobánkba mentünk, majd az étkezőbe siettünk. Megvártuk a társainkat is kik a hegyi útról egyenesen ide jöttek. Itt mostak kezet és elköltötték vacsorájukat. Ezt követően a szálloda teraszán sétálgattunk. A gyönyörű holdvilágos csillagos égbolt látványa előhozta belőlünk az érzést, hogy jó élni ilyen szeretetben. Csend volt, mintha megállt volna az idő. Mi is elcsendesedtünk. Halk jó éjszakátok hallatszottak. Elköszöntünk egymástól. Felfelé baktattam a lépcsőn, kellemesen fáradtan arra gondoltam, hogy ez volt életem egyik legszebb, leg emlékezetesebb napja.

Záradékként.Barátaim közül is sokan megkérdezték még az utazásom előtt, - mit keresel te abban az országban, ott a kőrengetegben,a számodra idegen kultúrában. Hát nem mertem mondani senkinek,hogy nekem olyan "hazavágyó érzésem" van ha Szíriára gondolok.Elmondhatom, hogy még most három év elmúltával is azt érzem otthon voltam kicsit.Ez a naplórészlet az ott töltött időnek csak kis része, ízelítő csupán abból az érzésből ami ott hatalmába keríti az embert./engem/

2008.májusában

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2860
Időpont: 2012-01-05 13:31:52

Kedves Juditka!
Köszönöm a szép jelzőket. Nem igazán szeretek prózát feltenni. Félek, hogy terjengősnek tűnök. Igaz, csak akkor tudnám meg a véleményeket, ha mégis közre adnám.Én valóban nem az az utazó vagyok aki csak végigmegyek az úton. Bevésődnek a látottak az érzésekkel együtt.Köszönöm,hogy itt jártál.
Szeretettel üdv.Vali
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4943
Időpont: 2012-01-05 00:03:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Valika!
Egyszerre olvastam el mind a két részt a naplórészletből, amit feltettél. Különös hangulatát az érzelmessége mélyen átélhetővé teszi. Szép írás, igaz írás, szívből jövő írás.
Az utazás is olyan, mint egy irodalmi alkotás elolvasása. Van aki csak a felszínt látja, mások a mélyebb összefüggéseket is észreveszik, megint mások egészen elmerülnek az élményben. Te az utóbbi típusú utazó vagy... :)

Judit
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2860
Időpont: 2011-05-08 18:43:57

Drága Pankám!
Van egy mondás mi szerint Damaszkusz kicsit minden ember őshazája./a Földünk egyik legrégebben lakott területe/Talán ezért van az,hogy valami különös érzéssel éljük meg az ott látottakat. Az íráshoz képem is van, talán egyszer megküldöm majd.Örülök,hogy időztél nálam.
szeretettel ölellek:Vali
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2011-05-05 14:22:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Vali!
Olyan útra vezettél, ahol háborgó lelkem kicsit nyugovóra tért, egy kicsit elszakadt ettől a zajos világtól. Talán sosem jutok el ide, de az élmény és az írásod által közvetített üzenet megmarad bennem. Jó érzéssel töltött el mindaz amit most olvastam.
szeretettel-ölellek-panka
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2860
Időpont: 2011-05-05 13:37:40

Kedves szavaidat köszönöm Icám!
Jó érzéssel tölt el,hogy velem tartottál az úton, ha csak képzeletben is.Hidd el valóságban sem bánnád, sem az időt, sem a költséget.Az út által lettem több, emberibb.
Szeretettel üdv:Vali
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2860
Időpont: 2011-05-05 13:32:43

Kedves Marietta!
Ha Isten is úgy akarja egyszer még sor kerülhet arra,hogy elmeséljem élő szóban amit most próbáltam felvázolni. Örök élmény! Köszönöm kedves szavaidat!
Szeretettel üdv:Vali
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2860
Időpont: 2011-05-05 13:30:22

Esztikém!
Tőled ez a rövidke mondat nagy dícséret a számomra. Azért még ha Isten engedi sokat tanulok Tőled, az írásaid által.Nekem a próza nem az erősségem, inkább a beszéd. A vers sem igazán, csak azt nagyon szeretem.Köszönöm,hogy időt szántál rám.
szeretettel üdv: Vali
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2860
Időpont: 2011-05-05 13:27:16

Kedves Lyza!
Igazad van, kevés kell a boldogsághoz. Sajnos néha azt a keveset sem találjuk, pedig majdnem bele botlunk.
Köszönöm,hogy nálam oidőztél.
Szeretettel üdv:Vali
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2720
Időpont: 2011-05-04 18:48:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Valika kedves!
Igazi csemege az írásod, mindentől függetlenül. Lágyan ringatnak mondataid, szép érzéseket ébresztenek, és álmodozni engednek. Sétáltam Veled, és mindent láttam, pontosan... :) Köszönöm az élményt!
Szeretettel: pipacs :)
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2011-05-04 18:01:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szíved minden szeretetét átjárja írásod. Láttalak, elképzeltemmindent amit leírtál , meséltél nekem. Köszönöm!

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2011-05-04 09:52:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Nagyon jó írás. Tetszik!

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2011-05-04 06:02:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mozgalmas és tanulságos írás... milyen kevés kell a boldogsághoz!...
Talán egy másik életedben ott éltél közöttük...
ölellek: Lyza

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Tüzes pokol című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Plagizáció című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Könyöklő Gróf című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Ének a templomban címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Dimenziók (haibun) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Penészvirág kalitkában című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 3. rész című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 08. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 07. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Plagizáció címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Könyöklő Gróf című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Altató minden évszakban című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)