Ha az alagútba érek,
Talán akkor sem félek.
Nem félek a sötéttől,
A reményvesztettségtől.

Ha az lesz az utolsó napom,
Kézen fog az őrangyalom.
Együtt indulunk valahova,
Hol vár rám az igazi csoda.

Ezüstszálam majd porba hull,
Nem lesz rá szükség ezen túl.
Mi álom volt valósággá válik,
Régi rongyom széjjelmállik.

Lelkem visszatér oda,
Ahol az igazi otthona.
Szférák zenéjét hallom,
Megszűnik minden gondom.


Szembesülök tetteimmel,
A sok elmúlt életemmel.
Nem tükör által látok,
Előbújnak az igazságok.

A lélek ki én vagyok,
Ott ezüstfényben ragyog.
Beleolvad a Mindenségbe,
Ezen életemnek, akkor lesz vége.