HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49225

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: eszesgFeltöltés dátuma: 2011-05-13

Az örökség

- Miért van az, hogy még egyszer sem láttalak veszekedni?
- Hogy jön ide ez a kérdés?
- Ez jutott eszembe, ahogyan néztelek. Egyszer sem láttalak még senkivel sem veszekedni. Olyan, mintha düh és bosszúság nélkül születtél volna.
- Badarság! Elég sokszor vagyok dühös. Sok ostobaságot követnek el az emberek, ami kihoz a sodromból. A saját hülyeségeim, pedig egyenesen az őrületbe kergetnek.
- Nem. Te mindig nyugodt vagy és soha nem csinálsz hülyeséget.
- Mindenki csinál. Én is. Akkor van, amikor tudod, hogy mit kellene tenned, de mégsem azt teszed. Az élet pedig pofon vág. És mindezt válogatás nélkül teszi.
- Rajtad nem látszanak a pofonok.
- Az lehet, de érezni érzem. És hidd el, nem igazán kellemes!
- Mégsem rontasz rá senkire, hogy megtorold. Még csak szidalmazni sem szidalmazol egyetlen árva lelket sem. A legnagyobb bosszúságodat is, egy enyhe "kutyafájával" intézed el.
- Miért tennék felelőssé bárkit is azok miatt a dolgok miatt, amelyek bennem játszódnak le?
- Nem tudom. Talán mert mindenki ezt teszi.
- Ez is egy hülyeség, amiért szintén pofon jár. Ha lehet, akkor szeretnék annyi pofont elkerülni, amennyit csak tudok.
- Neked ez gyerekjáték.
- Úgy gondolod?
- Tudom. Látszik rajtad. Sugárzod a nyugalmat és a józanságot. Jó lenne tudni a titkodat.
- Nincs titok. Mindig a békés megoldásokra törekedtem. Egyszerűen csak azt akartam, hogy a veszekedés minél távolabb kerüljön tőlem. Építettem egy mély gödröt, majd belegyömöszöltem mindent, ami a veszekedéshez kötődik.
- Nem veszélyes dolog elásni a viharos érzelmeket?
- Meglehet.
- Mi van akkor, ha mégis elszabadulnak?
- Nem engedem.
- És ha nem bírod megfékezni?
- Nagyon erős fedelet raktam a gödör tetejére. Nincs az az erő, ami ki tudna onnan törni.
- Ezt nem hiszem. Mindig érheti az embert olyan váratlan történés, ami szétszaggat ott belül mindent. Olyan vihart kavar a belsőben, mint a legkegyetlenebb hurrikán. Szerinted nem rombolja szét egy szempillantás alatt a fedelet?
- Ezt nem.
- Biztos vagy a dolgodban?
- Határozottan.
- Elmesélhetnéd ennek a magabiztosságnak a történetét.
- Nem egy nagy sztori.
- Én szívesen végighallgatnám.
- Ismered a szüleimet.
- Igen! Nagyon aranyosak.
- De nem ismerted őket régen!
- Nem. Miért?
- Most, hogy már több tíz éve élnek külön, nincs hurrikán. És valóban el lehet mondani róluk, hogy aranyosak. Így külön.
- Szóval ez az oka?
- Igen, ez. Hat éves voltam, amikor szüleim egy csúnya veszekedésének voltam tanúja. A veszekedés egészen verekedéssé fajult. Nem volt ott senki más csak én. Közéjük álltam, de ez sem segített. A két test elsodort. Én elestem és keservesen sírtam. Azt ordítottam: Hagyjátok abba! Hagyjátok abba! Anyám kétségbeesetten nézett rám, de nem tudott mit tenni apám ellen. A részegség győzött. Anyám a földre esett, apám pedig dühösen, mocskos szavakat kiabálva ment be a házba. Sírás és fájdalomtól terhes nyöszörgés. Ez maradt utána.
- ...
- Körülbelül ennyi. Ezért nem akarok veszekedni. Soha életemben nem akarom, hogy ilyen szituációba kerüljek. Nem kell ez az örökség!
- Érthető.
- Fogtam és jó mélyre elástam. Helyette elvetettem magamban a józanság és a békesség magját. Ezért van az, hogy nem látsz engem veszekedni. De mint mondtam, ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok soha dühös, csak éppen másképpen vezetem le a feszültséget.
- Hogy tudtál később apád szemébe nézni?
- Amikor elváltak, meg kellet várni, hogy lecsillapodjon a vihar. Anyámat nagyon bántotta a dolog, fájt neki az évekig tartó háború, de a legnagyobb tiszteletet azzal vívta ki nálam, hogy soha nem mondott egy rossz szót sem apámról. Így sokkal hamarabb elérkezett a pillanat, amikor meg tudtam apámnak bocsátani. De úgy igazából. Ő már kevésbé volt magával ennyire elnéző. Nála jóval több ideig tartott a viharos állapot. Két szívinfarktus kellett hozzá, hogy lecsillapodjon.
- Tudod mit? Én örülök, hogy eldobtad magadtól ezt az örökséget.
- Hidd el, én is! Óóó, a kutyafáját odaég a vacsora!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2011-05-17 07:48:31

Kedves Judit!

Valóban nagy dilemma a "felmentés", de szerintem jobb megoldás, mint egy egész életen át bárkit is hibáztatni. A károk helyrehozataláért úgyis mindenkinek egyénileg kell megdolgoznia. Aki okozta, az úgysem tud benne segíteni.
Köszönöm a hozzászólást!

Üdvözlettel:
Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5177
Időpont: 2011-05-17 00:18:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sanyi!
A gyermekre rendkívül erős hatást gyakorol a szülők magatartása, viselkedése, személyisége. Innen kapja a mintát a saját viselkedésére. Nehéz dolog tudatosan szembeszegülni a kapott mintával, és másmilyenné válni, mint amilyenek a saját szülei voltak. Amikor én kicsi voltam olyan mindennapos volt a testi fenyítés nálunk a legkisebb dologért is, hogy amikor iskolába mentem a tanítónénitől tudtam meg, /amikor a padtársamat "neveltem" az általam ismert módon :) /, hogy ez a viselkedés nem helyes!
Nagyon jól írtad meg, hogy eltemetni a tanult viselkedési formát nem könnyű, de lehet.
Az már egy másik kérdés, hogy mindig mindenkit fel kell-e menteni a viselkedésével okozott "károk" felelőssége alól...
Judit
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2011-05-15 10:01:02

Kedves Tibor!

Örülök, hogy kellemes csalódást okoztam a párbeszéddel! Véleményem szerint nem olyan könnyű oldal ez sem. Ugyanúgy meg kell rágni benne minden szót, és amelyik nem illik bele, legyen az a legkáprázatosabb, legdallamosabb, legkreatívabb, nekünk a legjobban tetsző, egyszerűen ki kell vennünk és kidobnunk. Nem szabad benne maradnia felesleges darabnak!
Valószínűleg ezt az írást is lehetne még ilyen szempontból csiszolgatni, de idő hiányába, főleg így vizsgaidőszak kellős közepén, egyelőre így hagytam. Úgy gondolom, hogy sok felesleget azért sikerült kidobnom belőle.

Üdvözlettel:
Sanyi
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2011-05-15 09:53:24

Kedves Ági!

Köszönöm!
Szerintem sokunkat érnek olyan negatív élmények, amelyek hatására bosszúságot és dühöt érzünk. Azt kell megtanulnunk, hogy ezekből az érzésekből felszabaduló hatalmas energiát ne a rombolásra, hanem arra fordítsuk, hogy jobbá tegyük a világot. A kérdés már csak az, hogy mit nevezhetünk" jobbnak"? Az én válaszom erre az, hogy jobbnak olyan dolgokat nevezhetünk, amivel ha találkozunk, érintkezésbe lépünk, utána azt érezzük, hogy többek lettünk, konstruktív irányba mozdultunk el.
A szavaid után azt mondhatom, hogy megérte megírni a történetet. Úgy érzem, hogy a megfelelő irányba mozdultam el.

Üdvözlettel:
Sanyi
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2011-05-15 09:40:51

válasz Artúr (2011-05-14 23:41:23) üzenetére
Kedves Artúr!

Nagyon köszönöm a hozzászólást!
Mindig a témától és terjedelemtő teszem függővé, hogy a dialógus vagy a leíró részek mellett döntök. Ebben az esetben, az alkotást röviden, sűrítve, csak a témára lecsupaszítva akartam bemutatni, ehhez pedig a párbeszéd, a személyesebb, bensőségesebb légkörével sokkal jobban illett, mint a leírás. Sőt, még a kommentárokat is mellőztem. Döntse el az olvasó, hogy milyen testbeszédet, hanghordozást választ hozzá. Egy kis tér a képzelet játékának. ;)

Üdvözlettel:
Sanyi
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2011-05-14 23:41:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Én alapból jobban szeretem a párbeszédeket, mint a leírásokat, bár olvastam itt az oldalon több olyan leíró novellát, ami elvarázsolt.
Szóval, tetszik az örökséged. Nem csak azért, mert párbeszéd, hanem mert szépen felépített a tartalma, az üzenete. Minél több ilyen emberre volna szüksége a világnak. Akkor talán nagyobb volna a béke.
Azt mondják a cicológusok, hogy nem szabad benn tartani a feszültséget, mert betegségforrás. Igazuk van, de a gőzt nem csak veszekedéssel lehet kiereszteni. Rengeteg más lehetőség is van erre.
Gratulálok alkotásodhoz.

Legutóbb történt

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az igazi Mikulás című alkotáshoz

Szondi Márk alkotást töltött fel A Szakértő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Megfogantam és a Cseppecske című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Suhanó árnyak címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Hátra arc című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

leslie b shepherd alkotást töltött fel Viszony címmel

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szomorú Teadélután címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)