n nem annak születtem,
hogy magyar ember legyek,
egy másik út volt előttem
ahol ma is egyedül megyek.

Néha olyan göröngyös
sok hatalmas kövekkel,
van az, hogy olyan ködös
mint egy londoni reggel.

Nem látom már az utat
nem tudom merre mentem,
nem láttam meg a kutat
azt sem, hogy bele estem.

Úgy jártam mint a béka
éjjel csak felfelé kúsztam,
de reggelre mire megvirradt
én újra vissza csúsztam.

Nem találtam soha haza
az élet felettem elszaladt,
csak egy ember halk szava
ki lenn a kútban maradt.

Ma már az egész életem
a kút fenekén fekszik,
de a boldogtalan szívem
ma is felfelé törekszik.

Volt, hogy mint egy valaki
már kimásztam a kútból,
de akkor jött egy valódi
aki a kútba vissza rúgott.

Azóta már csak fel mászok
kútból ki menni nem merek,
ott belém rugnak a juhászok
és én egy még nagyobbat esek.

Kút peremén csak szét nézek
ott már egy más világot látok,
abból én ma már nem kérek
a kút nekem, a kisebbik átok.

Már régen nem is kapaszkodom
inkább maradok itt lenn a veremben,
és csak egyre azon gondolkodom
Hogy néz ki, egy igazi magyar ember?