HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2011-05-23

Haj



Számtalan hagyomány, tabu, szertartás és szokás kapcsolatos az emberi fejjel, mivel sok helyen azt hitték, hogy ez a lélek székhelye. Mivel a fejet a legtöbb esetben haj borítja, és ez természetes védelem a hőmérsékletingadozások, sőt kisebb ütések ellen, feltételezték, hogy a hajnak saját mágikus erői vannak. Ugyanakkor védelmezni is kellett a hajat, mivel nagyon könnyen el lehet veszíteni, és akkor oda van az ember ékessége.
Mindenkinek van valami problémája a hajával. Ha sötétszínű, akkor szőkét szeretne, ha göndör, akkor egyenes szálút. Általános gond ez, kivéve azokat az embereket, akik az ókor természettudósai szerint a Nílus forrásvidékén túl élnek, és egyáltalán nincs fejük; szemüket és szájukat a mellkasukon viselik. Fejük nem lévén, fodrászhoz sem járnak. Nem fésülködött a görög mitológia Medúzája sem, akinek haj helyett kígyók tekergőztek a fején. De az ilyen apró kivételektől eltekintve a történelem folyamán a haj több gondot okozott, mint amennyi örömet szerzett.
Azt gondolnánk, az a természetes, hogy a haj megnő. Az sem baj, ha leér egészen a földig. Lady Godivát pl. egészen eltakarta a hosszú haja, amikor a kegyetlen férje parancsára meztelenül kellett végiglovagolnia Coventry utcáin.
Lady Godiva nem készült fel erre a lovaglásra, és a haját sem ebből a célból növesztette meg. A legtöbb kultúrában azonban úgy vélték, a haj valami szent dolog, egy magasabb rendű szellem lakóhelye. Minél hosszabb a haj, annál kényelmesebben él benne a szellem. Cinikusok most a fejtetűre gondolnak, de nem erről van szó. Ezek az emberek tényleg hitték, hogy a szellem bosszút áll, ha megfosztják a lakóhelyétől.
Tudjuk, hogy a haj reagál az egyén egészségi és érzelmi állapotára. Sokk hatására hirtelen megőszül. Számos ilyen esetről beszámol a történelem, ez történt pl. Marie Antoinette-el és Damiens-el, aki meg akarta ölni XV. Lajost, ezért nyilvánosan megkínozták, majd széttépették négy lóval.
Általánosan elterjedt az a hit is, hogy a hajban erő van. Sok kultúrában a papok soha nem vágtak hajat, és nem is borotválkoztak. Néhány indiai jógi ma is hagyja, hogy a haja olyan hosszúra nőjön, ameddig csak akar. Ez nem új dolog. A világ legrégebbi szentírása, a Rgvéda már beszámol olyan jógikról, akik rendkívüli képességekkel rendelkeztek, uralkodtak a tűzön-vízen, szeleken lovagoltak, és a méreg sem ártott nekik. A Rgvéda (X.136) kesinnek, hosszú hajúnak nevezi ezeket a jógikat, akik már megjelenésükben is különböztek a bölcsek másik osztályától, a rsiktől. A hagyomány a Kesin-himnusz minden egyes versszakát egy másik muninak, hosszú hajú jóginak tulajdonítja. Júti, Vátajúti, Viprajúti, Vrsánaka, Karikrata, Etasa és Rsjasrnga az első név szerint ismert személyek, akik mágikus célból növesztették meg a hajukat, hogy maradéktalanul kihasználhassák a haj erejét.
A rsik vagy látnokok levágták a hajukat, és csak egy tincset hagytak meg a fejtetőn. Ez volt a világtörténelem első konfliktusa a rövid haj kontra hosszú haj háborúban, amely bármilyen hihetetlen, de még ma is zajlik. Súlyos vallás, társadalmi és családi viták adódtak és adódtak pusztán azért, hogy ki milyen frizurát visel, főleg a férfiak esetében. Néha a hosszú haj volt az előírás, pl. a régi frank királyok sose vágathattak hajat. Ma kicsit toleránsabb korban élünk, de egy hosszú hajú fiú még mindig kiválthat heves reakciókat különben értelmes emberekben; mintha ez a divat önmagában véve a degeneráltság és elnőiesedés jele lenne, fenyegetné a nemzet erejét vagy gazdagságát. Egyes mohamedán országokban a hosszú hajú férfit börtönbüntetés fenyegeti. Szent Wulfstan, worcesteri püspök a 11. században arról volt híres, hogy nekiesett a gyanútlan járókelőknek, késével lemetszett egy darabot a szakállukból, aztán a képükbe vágta a szőrcsomót azzal az intelemmel, hogy borotválkozzanak meg, vagy menjenek a pokolba. Az angol polgárháborúban a rövid hajú kerekfejűek ateistának, libertinusnak nevezték a hosszú hajú cavaliereket, mondván, minél több a haj, annál kevesebb a hit. A haj- és szakállstílusok már sokszor háborús pártokra szakították az emberiséget.
Egyes vallásokban komolyan hiszik, hogy a női haj valami gonosz dolog, szemben a férfi hajjal. Komoly lavinát indított el Szent Pál, amikor ezt írta a korinthusiakhoz intézett első levelében (11.4-7):
"Minden férfiú, aki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét.
Minden asszony pedig, aki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyíretett volna.
Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, nyíretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog az asszonynak megnyíretkezni vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét.
Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége."
Pál az ószövetségi parancsra hivatkozott, ahol pedig ez áll, "Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, férfiúvá és asszonnyá teremté őket, (Genezis 1.27) más szavakkal, nem a férfiút teremté vala a saját képére, hanem az embert. Egyes katolikus templomokban a nőknek még ma is kendőt kell kötniük, ha be akarnak lépni, a paulinus parancs azonban igazi vadhajtásokat hozott sok mohamedán országban, ahol a nő kendő vagy csador nélkül az utcára sem léphet ki. És ez véresen komoly dolog, még pár éve is megöltek egy kislányt Afganisztánban, mert kendő nélkül szaladt ki a házból a saját udvarukra. Ha kilátszik egy hajszál, már képesek szidalmazni, vagy meg is kövezik a figyelmetlen asszonyt. Sajnos meg is vannak győződve arról, hogy ez Istennek tetsző.
A görögök nem féltek a szép női hajtól. Egy Dionüzosz-himnuszban olvassuk (Nonnus):

"Persephoné, te a sárkány asszonya lettél,
Mert Zeusz jött le az égből, föltekeredve,
És körülfonta nagy szerelemmel a tested...
Majd a sötét fürtű Koré szűzi ágyán
Azzal a nagy kígyóval egyesülésben
Így fogant meg titkon, méhe gyümölcse,
Kétszarvú Zagreusz így született meg."

A szépséget ünnepli az Énekek éneke:

"(A menyasszony) haja hasonló a kecskéknek nyájához, melyek a Gileád hegyéről szállanak alá. (4.1)
(A vőlegény) haja olyan, mint a kecskéknek nyája. (6.2)"

Ma már nem egészen értjük ezt a hasonlatot. Gileád hegye a Jordán bal partján van, itt sok balzsamos növény termett, és híres volt gyógyító kenőcseiről.
Sok helyen szabályozták szigorú előírások, mit szabad tenni a hajjal, mit nem. Az indiai nága lányok rövid frizurát hordanak, de ha férjhez mennek, meg kell növeszteniük a hajukat. Egy Amazonasz menti indián törzsben a serdülő lányok haját kiritkítják. A régi Mexikóban lányok haja volt hosszú, a hosszú hajú anyának is nevezett kukorica-istennő tiszteletére. Laoszban a nők nem nyúlhattak a hajukhoz, be sem olajozhatták, amíg a férjeik vadászni voltak. Az emberi haj és a vadászat között misztikus kapcsolat volt az ausztráliai Új-Dél-Walesben is, ahol a vadászok egészen szokatlan módon igyekeztek elfogni a kazuárokat és a kengurukat. Leültek a mezőn vagy az erdő szélén, és vártak. Amikor meglátták az állatokat, emberi hajat kezdtek rágni, az állatok felé köpködtek, és közben varázsigéket mondtak. A megbűvölt állatok nem tudtak elfutni, hanem bevárták, hogy elfogják őket.
Több ezer éven át bonyolult tabuk szabályozták a haj levágását. Kialakult egy külön mágikus rendszer a haj és azok védelmére, akik hozzányúlnak a hajhoz. A régi Rómában azt hitték, a viharok egyik fő oka a gondatlan hajvágás, ezért sok római csak akkor mert borbélyhoz menni, amikor már úgyis vihar volt. A középkori Európában csak akkor vágtak hajat, amikor a hold növekedett; azt hitték, különben nem nő újra. Fidzsin a Namosi törzs főnökének a haját csak akkor lehetett levágni, ha közben emberhúst evett; és ilyen módon azonnal pótolta a hajvágással elvesztett erőt. Az angol Pope egy egész szatirikus eposzt szentelt annak a veretes témának, mi történik, ha egy aranyifjú lopva levágja imádottja egy hajfürtjét.
Mindenki ismeri a bibliai Sámson történetét, akinek a hajában volt az ereje. A történetet a Bírák Könyve (Shoftim) mondja el. "Isten angyala" közölte a leendő anyával: "Fiat szülsz, de beretva ne érintse annak fejét, mert Istennek szenteltetett lesz az a gyermek... ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok kezéből." (13.4)
Sámson valóban nagyon erős lett, és már fiatal korában kettészakított egy oroszlánkölyköt" a Timnát szőlőhegyén." Húsz évig pusztította a filiszteusokat, de akkor beleszeretett egy Sórek-völgyi filiszteus asszonyba, Delilába. Delila nagy nehezen kiszedte belőle a titkot,
"És elaltatta őt az ő térdein, és előhívott egy férfiút, és lenyíratta az ő fejének hét fonadékát... A filiszteusok megfogták, és kiszúrták a szemeit." (16.19,21)
Az angol költő, John Milton ezt a panaszt adja a vak Sámson szájába (Samson Agonistes, megjelent 1671-ben):

"Nem látok, mind közül legrosszabb ez,
Az ellenség közt vaksi, ez nagyobb
Baj, mint a lánc, a börtön, koldulás.
Kihúnyt a fény, az első alkotás,
És semmi nincs, minek örülhetek,
Mi bánatom talán enyhítené.
A féregnél alávalóbb vagyok,
Az aljanép is nálam többet ér,
Bolyong, de lát. Én fénytelen vagyok,
Becsapnak, mások ártanak nekem
A házban és a tágas udvaron.
Olyan vagyok bizony, mint egy bolond,
És még magamnak sem parancsolok,
Nem élek, szinte már halott vagyok.
Sötét, sötét, sötét a délidőn,
Örök sötét, teljes fogyatkozás,
Remény sincs már, hogy felragyog a nap."

Ugyanekkor Delila annak örül,

"Hogy Ekron, Gáza, Asdad és a Gath
Engem nevez a híres nők között,
S az ünnepen majd rólam énekel."

"De az ő fejének haja újra kezdett nőni, miután megnyíretett... És monda Sámson: Hadd vesszek el én is a filiszteusokkal! És nagy erővel megrándította az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében." (Bírák 16.22,31)
A hajvágást sok helyen tekintették szégyenletes büntetésnek. Annak idején a Holland-Kelet-Indiákon elég volt fenyegetőzni a hajvágással, és a foglyok azonnal vallottak. A haj levágása nemcsak az erőtől foszt meg, hanem nagyon megalázó. Még a második világháború után is kopaszra vágták az ellenséggel szimpatizáló nőket, pl. Franciaországban. Alázatuk jeléül a szerzetesek is leborotválják a hajukat, vagy teljesen, vagy tonzúrát vágnak. Ez nemcsak keresztény szokás. A kánaániak a levágott hajat felajánlották az isteneknek. Amikor a Buddha elhagyta az apja királyi palotáját, hogy elinduljon az önmegvalósítás útján, az volt az első dolga, hogy levágta a haját és a bajuszát. A félistenek összegyűjtöttek minden szálat, és eltették ereklyének. (Lalita-visztara) A későbbi legendák szerint "hajuk és bajuszuk magától lehullott" azoknak, akik menedéket kértek a Buddhától.
Sokan hitték, hogy a boszorkányok ereje is a hajukban van, ezért a kínvallatások előtt megborotválták őket. A hírhedt inkvizítor, Jacob Sprenger csak a hajuktól fosztotta meg áldozatait, mások számításba vették az egész testet. Mit vétett a szerencsétlen áldozatok haja? Azt gondolták, hogy a boszorkányok ugyanolyan veszélyesek, mint Lilith démon, aki nagyon hosszú és dús hajat viselt. A rabbinikus legendákban Lilith nagyon veszélyes boszorkány, a Talmudban éjszakai szellem, Goethe Faustjában Ádám első felesége (Walpurgis-éj). Ősei az akkád lilu, lilitu, gonosz szellemek, akik éjszaka fölkeresték a jóképű fiatal férfiakat, és kiszívták az életerejüket.
A félelem összekapcsolta a hosszú hajat a tiltott és vágyott szexuális élettel.
A szép haj csábító, ezért azt gondolták, helye van a szerelmi bájitalban is. John Fian skót varázslóról beszélik, egyszer megvesztegetett egy szolgálólányt, szerezze meg a kiszemelt lány pár szál haját. A szolgálólány nem tudta vagy nem akarta megszerezni, és egy csomó tehénszőrt adott a varázslónak, aki belefőzte a bájitalba. A tehén kidöntötte az istálló falát, és állandóan a varázsló nyomában járt, aki alig tudott megszabadulni tőle. Nevetünk a történeten, pedig nemcsak arról árulkodik, hogy milyen babonákban hittek a középkorban; benne van az is, hogy a nőket szabad prédának tekintették, akik kötelesek engedni minden nem is olyan szerelmes ostromnak.
Szégyenletes dolog, de a férfiak még ma is hiszik, hogy nekik csak jogaik vannak, a nőknek csak kötelességeik. Írországban megszerezték a kiszemelt lány egy hajszálát, és áthúzták egy holttest lábai között, "hogy a leány megőrüljön a szerelemtől." James Graham is a hajat kapcsolta össze a szex-el, amikor hajjal tömette ki mennyei ágyának matracait. Ez a kuruzsló nagyon népszerű volt a 18. században, elhitték neki, hogy a gyermektelen pároknak elég egy éjszakát eltölteni a mennyei ágyban, és teljesül minden kívánságuk. Megszelídült formában jelentkezik ugyanez a babona, amikor a szerelmesek hajfürtöket, hajból font karkötőt ajándékoznak egymásnak. A levágott haj láthatatlan, mágikus kapcsolatban marad egykori tulajdonosával. Ezért az emberek a világ sok részében elrejtették, elásták a levágott hajat, körmöt, nehogy ellenséges kezekbe kerüljön. A régi Rómában a flamen dialis, Jupiter papja levágott haját egy varázserejűnek tartott fa alatt ásták el.
Az ereklyekultusz lényege, hogy az elhunyt ereje még a halála után is megmarad a testében, sőt szívességből még a hamisított ereklyékbe is beleköltözik. Az egyik legfontosabb ereklye a bhutani főpap, a Karmapa tiarája, amely ezer meg ezer szent buddhista hölgy hajából készült. Hatalmas erő gyűlik össze egy ilyen fejékben, amit persze nemcsak jó célra lehet fordítani.
A régi egyiptomiak mindenféle, számunkra szokatlan dologgal próbáltak gyógyítani, pl. hajjal és állatszőrökkel is. Nagyon vigyáztak, hogy hajszálak ne hulljanak a földre, mert ha egy madár beépíti azokat a fészkébe, ők szenvedik meg súlyos fejfájással. Talán ez is közrejátszott abban, hogy inkább parókát viseltek. A parókaviselet se nem egészséges, se nem kényelmes, de nagyon dekoratív, ezért sokszor megjelent a divatcikkek között. Angliában a bírók még is ma kötelesek viselni a szörnyen nevetséges parókát; meg vannak győződve arról, hogy ez nagy tekintélyt kölcsönöz nekik.
Akinek nem telt parókára, vagy a társadalmi helyzete nem engedte meg, hogy parókát viseljen, legalább hosszú, dús fürtöket szeretett volna. Egy 16. századi mágiás könyvből valók a következő receptek:
Végy tojássárgáját, amennyi jólesik, tedd vasfazékba, süsd meg, amíg el nem ég. Préseld ki belőle az olajat, öntsd pohárba, és kend meg vele a kopasz fejet.
Főzz friss csalánlevelet fél órán át, szűrd le, azzal mosd meg a fejed.
Csinálj pasztát őrölt köménymagból és olivaolajból, hagyd egy órán át a fejen, aztán mosd le.
Még a mai újságokban is találhatunk ilyen reklámokat: Nincs többé kopasz fej... És hogy mégis van, annak csak az lehet az oka, hogy a mágiás könyvek leírták a hajvesztő szereket is:
Végy fiatal fecskéket, égesd porrá, öntsd a porhoz a hód ondóját (Plinius szerint a hód heréjét kell használni) és egy kevés ecetet, és desztilláld a folyadékot.
Más. Keverj össze denevéragyat, anyatejet, marhaepét, repkényt és gumit, kend be a bőrödet ezzel a keverékkel.
Ha nem akarod, hogy hajad nőjön, égesd ki a bőrt aranydarabbal, kend meg rózsa- vagy violaolajjal.
Hatásos még a hangyatojás- vagy denevér-vér bedörzsölés is.
Nem tudjuk hányan (és miért) próbálták ki ezeket a hajvesztő szereket, annyi biztos, hogy kevés férfi örült a kopaszságnak. Az ész nem tűri a hajat, mondta Caesar, meg azt is mondják, ott nő a haj dúsan, ahol vízben van a töve. De tény az is, hogy egyetlen mitológia sem tud kopasz istenekről. Lehet, hogy parókát viselnek, vagy állatfejet, mint az egyiptomiak és a tibeti tantrikus istennők, de nem járnak kopaszon. Hajviseletük gyakran egyes tulajdonságaikat szimbolizálja. A hajviselet, pl. a befont vagy kibontott haj minden kultúrában mást jelent, pl. az angol hölgy akkor bontja ki a haját, ha pihenni akar, az indiai istennők, pl. Káli, Csamundá akkor, amikor harcra készülnek.
A Rgvéda aranyhajú Agniról és Szúrjáról beszél. Arany haja van Szavitarnak is:

"Kelet felragyogtatója,
Szavitar, aranyhajú,
Ezer sugár körülötte,
Fényességes koszorú."
(RV X.134.1)

Egy későbbi kommentátor, Szájana Agnit, Vájut és Szúrját mondja aranyhajúnak. A félistenek már a legkorábbi ábrázolásokon is bonyolult fejdíszeket és koronákat viselnek (usnisa, ajudha). A hinduizmusban az usnisa turbánt és kontyba kötött hajat jelent. A lánghaj, Dzsatadzsvala a fejet glóriaszerűen körülvevő hajat, vagy a fejből kicsapó lángokat jelenti. Így ábrázolják Agnit, egyes megjelenési formáiban Sivát (Bhairava), Kálit, Csamundát, stb. Tipikus még a félelmet gerjesztő külső, pl. harmadik szem, agyarak, koponya- és csontékszerek. Brahmá, Visnu és Siva haját gyakran egészen eltakarják a koronák (Dzsatamukuta ill. kiritamukuta). Siva haja néha beépül a fejékbe, máskor szabadon marad, hogy láthassuk, ott viseli a holdat és Gangá istennőt.
Tjágarádzsa (1767-1847) írja telugu nyelvű versében Rámáról:

"Szépségeddel foglyul ejtesz,
Kékszínű tested fénylik, ha táncot lejtesz,
Fürtök hullanak homlokodra,
Ékesít egy szép tilak,
Arcod édes, és sok ékszer
Ragyogtatja fel nyakad."

Krsna sokszor csak egyetlen pávatollat visel göndör, fekete hajában. A költészet sokat magasztalja szépségét, amelyhez pompás haja is hozzátartozik. Egyik neve Kesava: pompás vagy ragyogó hajú.
"Pávatollat hord hajában" (Bhadzsa Rádhe Góvinda), "Haja göndör, kék a bőre" (Krsna Mor Mukut), "Már csak a pávatollat kell a hajadba tűznöm" (Krsna-bala-keli), "Hajában egy páva tolla csillog" (Atulananda). Manmohan Ghose bengáli költő verset írt Krsna hajáról:

"Mondd, ki beszél itt ébenfáról,
És ki a holló tollairól?
Éjszínű fürtjeid ragyogása
Csendre leinti azt, aki szól.

Drága hajadnak dús feketéje
Amrta-válladon elszenderül,
És a tizennégy bolygórendszer
Éjbe-homályba, gyönyörbe merül.

Senki se fogja rá a sötétre:
Színeket orzó, fényelnyelő.
Hisz csak a fürtjeid fényétől lesz
Bíbor-aranyló déli verő.

Ennyire gazdag, mély árnyékot
Naphab fehére vet szilajul,
Tűzsugaradnak lángja eléget,
És a világot ejti rabul."

A pásztorlányok, amint meghallják a fuvola hívását, nagyon sietnek, hogy mielőbb találkozzanak Krsnával:

"Lányok futnak az erdei úton, bomlott hajukból
Jázminok esnek a földre, a karjaikról karperecek."

Krsna szerelmese, Rádhá is nagyon siet:

"Fürtös hajadból mind kihulltak a gonddal tűzött virágok."

"Sűrű haja, mint sötétség,
Arca fényes, mint a hold." (Vidjápati)

(Krsna:) Örömünnep nekem ez a csodálatos mai nap,
Láttam, hogy fürdött szerelmem, megfürdette a patak.
Göndör, fekete hajából szüntelen a víz csepeg,
Egy maréknyi fényes gyöngyöt dobtak le a fellegek." (Vidjápati)

"Rái a jázminligetben várja Kanut,
Hol kibontja, hol meg befonja haját."

Rádhá hajfonata
"... mint fekete kígyó,
Nem mer a vízbe merülni,
Hátha azt hiszik, Kálija jött el
Nektárjától megrészegülni." (Rádhá-sztuti)

A költők a középkortól kezdve nyugodtan használják ezt a kígyóhasonlatot. Rúpa Goszvámi írta ezeket a sorokat a 16. század közepén:
"Ó Vrndávana királynője, Sri Rádhá, imádlak téged. Szépséges arcod tündöklőbb, mint az olvasztott arany, szárid színe olyan, mint a kék lótuszvirág. Gyönyörűen befont hajad hosszú és hollófekete, ragyogó drágakövek ékesítik, mint a kígyó fényes, fekete csuklyáját." (Csatuh-puspandzsali, a Sztavamálából)
Éppen ekkor érkezett Szanátana Goszvámi, Rúpa bátyja, és nem igen tetszett neki. "Szép, szép, de miért kell Rádhát éppen egy alantas kígyóval együtt emlegetni?" "Igazad van," mondta Rúpa alázatosan, "változtasd meg, ahogy akarod." "Jól van, majd gondolkodom rajta," felelte Szanátana. Meditálni kezdett, és egyszer csak úgy tűnt, mintha egy szép fiatal lányt látna. A lány egy hintán ült, és a feje körül fekete kígyó tekergőzött. "Vigyázz, megmar!" kiáltotta Szanátana, és erre minden eltűnt a szemei elől.
Ekkor rájött, hogy Rádhá volt az a hintázó szép lány, és Rúpa helyesen választotta a kígyó-hasonlatot. Meg is kérte, hogy egyetlen szót se változtasson meg a versben.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2011-05-31 19:58:20

válasz Artúr (2011-05-29 23:28:08) üzenetére
miért ne írnád meg? én csak meghúzgáltam a téma copfját.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2011-05-29 23:28:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
A kalandozó magyarok azért fonták varkocsba a hajukat, mert tudták, hogy összefűzve roppant erős. Nem egyszer menekült meg a varkocs viselője attól, hogy egy jól irányzott kardcsapás leszelje a fejét. Ha jó harcos halt meg a csatában, tiszteletük jeléül levágtak egy tincset a saját hajukból és sebet ejtettek kardjukkal a saját arcukon.
Az észak-amerikai indiánok a tomahawk csapások ellen fonták be a hajukat. Méghozzá kétoldalt. Hiába na, már akkor is voltak balkezesek. A pajzsokba védőruhákba is előszeretettel fonták be elhunyt családtagjaik haját. Kettő az egyben. A haj valamennyire megvédte őket a fizikai hatásoktól, a haj tulajdonosának szelleme pedig a rontásoktól. Azt hiszem ezt a magyarok is szintén alkalmazták, de ebben nem vagyok biztos.
Elnézést. Befejezem, mert a végén még másik cikket írok ebben a témában.
:)

Legutóbb történt

Susanne bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Csak nyíltsággal... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hátra arc című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Mennynek angyala című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel álmatlanul címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Farsang az óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)