Kislány, virággal, kaszával, halállal


"Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa"
(Máté evangéliuma 5/7/8)




Tündéri kislány volt Erzsike a kaszával, maga volt a Halál. Kék pántlikát viselt felálló, szőke varkocsában a feje búbján, nevető, nagy, kerek szemekkel nézett Búza Pistire.
-Szia, hogy hívnak?
-Istvánnak, -mondta Pisti.
-Az én nevem Anna, -illegette-billegette magát Erzsike.
-Nem baj, -mondta magában Pisti. Hangosan azonban csak ennyit mondott: szép vagy.
-Kérsz egy puszit? -kérdezte Erzsike.
-Kérek, -mondta Pisti. -De, ha lehet, kettőt kérek, egyet ide, egyet meg emide.
Az Élmunkás utca és a Kisproletár utca sarkán álltak. Három házzal odébb volt a "barakváros", egy elhanyagolt, szemetes telek ócska putrikkal U alakban, szemközt és a két oldalán beépítve. A kislány oda tartozott, a betelepítettek közé. Pisti nem tudta, hogy oda tartozik.
-Hol voltál ebben a fehér ruhában? -érdeklődött Erzsike a puszilkodás után.
-Itt a templomban a Liliom téren.
-Templomba' voltál?!
-Ühüm.
-Aztán minek?
-Hát...imádkozni, meg minden.
Utcagyerekek jöttek a másik járdán, mintha csak véletlenül járnának arra, szakadtak soványak, koszosak. Megálltak velük szemben, hangosan röhigcséltek.
-Szoktál imádkozni?
-Szoktam.
-Aztán minek?
-Hát csak. Olyan könnyűnek érzi magát az ember utána.
Az utcagyerekek átjöttek az ő oldalukra. Sokan voltak, öt-hat nagyfiú. Körbevették őket.
-Templomba jár, imádkozik, -mutatott rá az ujjával csúfondárosan Erzsike Pistire.
-Imádkozó sáska! -kiáltotta az egyik fiú.
A többiek is kiabáltak, útszéli, csúnya szavakkal gúnyolták Pistit.
-Mit csináljunk vele, Anna? -kérdezte egy magas, kopasz, sovány utcagyerek Erzsikétől.
-Verjétek meg, -nevetett Erzsike. -Rugdossátok meg egy kicsit, hogy elmenjen a kedve az imádkozástól.
Földre lökték, ütötték, verték, rúgták. Szép, fehér inge elszakadt, véres lett. Fehér, porcellán nadrágja is véres lett. A fejét is rugdosták, úgy fociztak vele, mint egy focilabdával.
Mielőtt meghalt angyal szállt le mellé az aszfaltra. Megfogta Pisti kezét, amikor a lelke kiszakadt a testéből, és vitte magával egyre feljebb, egyre magasabbra.
-Köpjük le, és vizeljük le, -nevetgéltek a fiúk.
Leköpdösték, majd a kukacukat elővéve levizelték a testet.
Könnyű zápor kerekedett. Mentőautó állt meg szirénázva a sarkon, az orvos kiugrott, megvizsgálta Pistit. Felállt, szomorúan megrázta a fejét. Pokrócot hozott elő a kocsiból és letakarta a testet. A zápor elállt, csak a szél fújt tovább, és a szélben szánkázva repkedtek a galambok a háztetők között.