Tépd tőből, mi nem rég még virágzott
lenge lány vagy te, merész, s bátor...
Hatsz fenyegetőszóra, de világod
oly törékeny, ímmel-ámmal, csak álom...

Fuss most, oda is, vissza is...
körbe-körbe, mint kutya ki farkát kergeti
Lehetsz erős, de bivaly kínt
Mit át kell éljek, egy álmom sem feledi...

Bús az asztal, s a szék köröttem,
bús a hiány, hogy nem ülsz mellettem.
Szememből a könnyet TE töröld le!
Mert sírok én, pedig szívem erősebb lehetne...

Ha rám nézel, és én te rád
egy pillanat csupán, mi belém mar.
Fojtott haragot átsz át
Véres a szív,tört penge ölt, s ő halt...