Most érzem igazán,
Hogy hűvös, hideg lelkembe
Beköszöntött a vad,
forró nyár.
Hirtelen, szinte futva
érkezett, s elüldözte a
sötét felhőket...
S az ég örök, fekete já-
tékát, perzselő napsütés
váltotta át.

Nyár van...

Az elhúzott függöny
titkos résein át,
Beszökik a kacérkodó
napsugár.
S játszva világít meg
minden porszemet,
Ahogy az a bús homályba
kereng.
S mikor az izzó korong
királyian lehanyatlik,
Egy tarka lepke
lustán nyújtózkodik.

A messze nyúló smaragd
fűben minden életre kél,
S benne az élet hűs árnyékot
remél.
Lustán, lomhán elfekszem
én is, s hanyatló szemmel
nézem, a víz, hogy fénylik.
S ahogy feltörő dallal megszólal egy madár...
Érzem, nyár van. Tikkasztó, meleg nyár.