HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 7

Online vendég: 45

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49244

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Erica TailorFeltöltés dátuma: 2011-07-16

J.A. 2/1.

Samantha és Jennifer a hazafelé vezető utat gondolataikban elmerülve töltötték. Sam boldog volt, mert David nagyon megtetszett neki. Alig várta már a holnapot, hogy találkozhasson vele. Gondolatai a férfin jártak, aki nem olyannak látszott, aki csak az ágyba akarja dönteni, és viszlát. Elhatározta, hogy azért óvatos lesz. Számára jól sikerült az este. De mi van Jennel? Olyan szomorú. Talán mégiscsak megtetszett neki Steve? Vagy, olyan rosszul érezte magát? Pedig egész jóképű az a fiú. Samantha nem értette, hogy a nővére miért taszítja el magától az összes férfit. Nem mindenki olyan, mint James volt.

A taxi közben megállt a házuk előtt.
Jen, ahogy beért a lakásba, rögtön a hűtőszekrényhez ment, kivett egy hideg italt, hogy a szomját csillapítsa. Már nem érezte a fejében a zsongást, csak a fáradtság lett úrrá rajta. Gondolatok sokasága feszítette szét a fejét: Miért kellett nekem ilyen hülyeségbe belemennem? Jobban jártam volna, ha hagyom Samet egyedül elmenni, ha meg is haragszik érte. Úgyis megbékélne egyszer. Így meg szereztem magamnak egy újabb problémát.
Érezte, hogy a férfi nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Le kéne lépni... de hogyan? Így vívódott magában, miközben Sam utolérte őt a konyhában:
- Haragszol, Jen?
- Dehogy! Miért haragudnék? Tulajdonképpen nem is volt annyira szörnyű... Egész jól éreztem magam, de azért mostanában ne ismételjük ezt meg, jó?
- Rendben. Jól vagy?
- Igen. Csak fáradt vagyok. Sam figyelj... − Jen nem tudta eldönteni mit tegyen, elbizonytalanodott, ami nem volt rá jellemző.
- Igen? - nézett rá testvére kíváncsian.
- ... azt hiszem, reggel elmegyek pár napra. Ugye nem baj?
- Miért menekülsz? Nem akarod őt? Pedig olyan jóképű! Neked is szükséged van valakire.
- Az nem jelent semmit, ha egy férfi jóvágású, tudod nagyon jól. Nem akarok az ezredik nő lenni az életében. S arra szeretnélek megkérni, hogy semmit ne mondj rólam. Érted, semmit. Majd egy-két nap és elfelejt, de az is lehet, hogy nem is fog érdeklődni utánam. Talán az lenne a legjobb.
- Ahogy akarod. De áruld el, hogy miért nem akarsz senkivel összejönni? Tudom, hogy nem szeretsz erről beszélni, de nem akarom, hogy boldogtalan légy. Különben is, megegyeztünk, hogy együtt tartjuk az esküvőnket... Megmondom őszintén, hogy nem akarok vénlány maradni. Úgyhogy igyekezz, kérlek! - ugratta egy kicsit Sam a nővérét, aki jót nevetett a húgán. Megölelte, majd így szólt.
- Ne várj rám Sam! Tudom, hogy megbeszéltük, de nekem nem megy. A házasság és a gyerekek nem az én világom, ne haragudj.
Sam belátta, hogy nővére hajthatatlan, és ezért nem is erőltette tovább a beszélgetést. Ivott egy pohár limonádét, és jó éjszakát kívánt neki.

Jennifer egy ideig még forgolódott az ágyában, de hamarosan mély álomba szenderült. Sam még talált egy megkezdett rajzot az ágya mellett, amit befejezett, és ő is elaludt. Amikor reggel kilenc óra felé felébredt, testvére már nem volt otthon. Elhatározta, hogy amíg David nem telefonál, addig rendet rak a lakásban. Úgy tíz óra magasságában, amikor éppen a nappaliban pakolta el az utolsó ruhadarabokat, megszólalt a telefon. Nem is nézte, hogy ki hívja, izgatottan szólt bele.
- Halló!
- Szia Sam! Felébredtél?
- Szia Jen... Te vagy az? - szólt egy kissé csalódottan, mert azt hitte David hívja. − Igen, már felébredtem.
- Akkor jó, csak azért hívlak, mert egy kicsit elhúzódik a távollétem. Apa hívott, mennem kell dolgozni. Lehet, hogy egy hét is lesz belőle. Addig is légy jó kislány! Majd hívlak, ha tudlak. És ne izgulj, David hívni fog. Ez biztos - nyugtatta meg Jen, mert kiérezte Sam hangjából a csalódottságot.
- Vigyázz magadra, és feltétlenül hívj! - mondta csendben Sam, és kinyomta a telefont.
De abban a pillanatban újra hívása volt. David volt az.
- Szia - szólt örömmel a telefonba.
- Jó reggelt! Felébredtetek?
- Igen, de Jen elment.
- Hova ment és miért?
- Akadt egy kis munkája. Pár nap múlva itthon lesz.
- Kár, Steve nagyon oda volt az este. Még soha nem láttam ilyennek. Azt hiszem belezúgott a nővéredbe, mert nagyon furcsán viselkedett. Nem tudod, hogy Jen miért kosarazta ki? Hülye kérdés volt. Bocs. Na mindegy, találkozhatunk valahol?
- Oké, el tudsz jönni értem?
- Persze, mondd a címet!
Sam elmagyarázta Davidnek, hogy hol lakik. Úgy gondolta, hogy leruccanhatnának egy kicsit a tengerpartra. Bár, már rettentő a hőség, de talán ott el lehet majd viselni. Befejezte gyorsan a pakolást, lezuhanyozott, magára kapott egy könnyű nyári ruhát, s készített az útra harapnivalót. Éppen végzett, amikor látta, hogy David megállt a házuk előtt. Kisietett hozzá.
Sam beszállt a kocsiba, nyomott egy csókot David arcára, aki jónak tartotta az ötletet, hogy lemenjenek a tengerpartra, ahol aztán együtt töltötték az egész napot. A férfi kérdezősködött Jenről, de Sam megkérte, hogy ne faggassa, mert nővére a lelkére kötötte, hogy nem árulhat el róla semmit. David tehát nem kérdezett többet. Este, amikor hazavitte a lányt, megbeszélték a másnapi találka időpontját, és elbúcsúztak egymástól.
Sammel madarat lehetett volna fogatni, olyan boldog volt, de nem akarta siettetni a dolgot, és ezért nem is hívta be Davidet a házba. Úgy gondolta azzal még ráér. Nem kell semmit elsietni.
David útja este egyenesen Steve lakásához vezetett, aki még otthon volt, alig várta már, hogy barátja megérkezzen és meséljen. Fel-alá mászkált a nappaliban, néha kinézett az ablakon, de egy lélek se járt arra. Aztán meghallotta, hogy a kocsi megáll a ház előtt, s kirohant hozzá.
- Na mondd, mit tudtál meg!
- Szia Steve!
- Bocs. Szia! Mondd, már, ne kínozz!
- Sajnálom. Jen megkérte a húgát, hogy ne mondjon semmit. Bemehetek? Vagy idekinn maradunk? Végül is jó idő van...
- Ja persze, bocs, gyere be.
Steve-et lesújtotta a hír. Miért teszi velem ezt, az a lány? Mi ez a titokzatosság? Vagy tényleg ennyire nem akar többé látni? Ennyire nem tetszem neki?
- A vezetéknevét legalább megtudtad? - kérdezte bánatosan a barátját.
- Igen. Cooper. Samantha vezetékneve Cooper. Gondolom akkor Jené is az. Van egy barátom, aki segíthet. Mindjárt felhívom.
- Rendben - mondta letörten Steve, miközben egy újabb pohár bort töltött magának.
David felhívta az ismerősét, aki úgyis tartozott neki egy szívességgel. Bemondta a nevet, lakcímet és várt. A vonal másik végén, nemsokára megjött a válasz.
- Köszönöm - mondta David.
- Na mondd már! Mit mondott?
- Ilyen név nincs az adatbázisban. Vagyis csak volt, de az a hölgy már 29 éve meghalt.
- Mi? Biztos, hogy Cooper? Nem értetted félre? És mi van, ha nem is édestestvérek? Mi van, ha Sam álnevet mondott neked?
- Az, könnyen meglehet. De semmi sem utal arra, hogy... várj csak... − Davidnek közben eszébe jutott valami.
Telefonon hosszasan beszélt valakivel. Elmondott neki mindent, amit tudott, és kérte, hogy járjon utána a dolgoknak.
- Egy kis időbe telik, de meglesz − mondta. − Tom a legjobb magánnyomozó, akit ismerek. Elvállalta, hogy nyomoz Jen után.
- Nagyon remélem, hogy sikerrel jár. Különben találkoztál vele? Otthon van? Elmegyek hozzá...
- Nem hiszem, hogy lenne értelme, pár napra elutazott.
- Az nagyon hosszú idő - roskadt magába Steve.
- Hamar elmegy, meglátod. Gyere, öltözz fel! Olyan vagy, mint egy kamasz! Lemegyünk egy kicsit a bárba, megnézed a csajokat, és rendbe jössz.
Ahogy az utolsó szavakat kiejtette a száján, már meg is bánta, ugyanis Steve olyan szúrós szemekkel nézett rá, hogy jobbnak látta, ha helyesbít.
- A pincér csajokra gondoltam, hogy jól végzik-e a munkájukat.
- Nem mennél le helyettem? Önsajnálatot szeretnék gyakorolni, ha már te nem érzel velem együtt.
- Nem! Na, gyerünk, öltözz! Az önsajnálattal nem mész semmire! Szedd össze magad! Éld az életed, és egy-két nap múlva többet fogunk tudni! Mi történt veled? Nekem kell téged istápolni? Légy határozott, és ne mutass gyengeséget!
- Igazad van. Kemény leszek, és nem hagyom el magam. Nem is értem, mi történt velem? Lehet, hogy tényleg nem bírom elviselni a vereséget?
- Gyere, aztán meglátod. Ne tégy elhamarkodott lépéseket. Mindig te mondtad nekem, hogy nincs szerelem első látásra! Ezek szerint, nem mondtál igazat? - ugratta őt barátja.
- Eddig én is úgy gondoltam. Lehet, hogy tényleg nincs is. Jaj, de ne haragudj, annyira belemélyültem saját fájdalmamba, hogy nem is kérdeztem, milyen napod volt.
- Köszi, nagyon jó! És így veled ellentétben én hiszek az első látásra szerelemben - mondta David. − Jó úton halad a kapcsolatunk. Samantha csodálatos lány! De közben készülődj, és menjünk!
Míg Steve összeszedte magát, ő élvezettel mesélt a történtekről.

2011

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-05-30
Összes értékelés:
57
Időpont: 2011-07-18 08:50:01

válasz Vesztergom Andrea (2011-07-17 23:04:39) üzenetére
A folytatás már készen van. Sőt az egész regény. Rakom fel sorba. Köszönöm, hogy olvasol.

Üdv.

Erica
Alkotó
Vesztergom Andrea
Regisztrált:
2010-06-27
Összes értékelés:
832
Időpont: 2011-07-17 23:04:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Alakul, alakul...remélem, Jen nem szellem :)
Tetszik, és várom a folytatást.
Most pont ilyen lektűrre van szükségem, úgyhogy nagyon köszönöm. Remélem, hamar folytatódik.

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Katángnak áll a világ! című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szemem előtt című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hulló levelek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A csúcs-szeretkezés lelki hátteréről című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)