HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47299

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Szülinaposok
Reklám

Versek / egyéb
Szerző: AdrenalinFeltöltés dátuma: 2011-07-16

Kegyes halál

Havas táj, zord mezők.
Egy kisgyermek szalad könnyei elől.
Ő nem akar, neki nem szabad sírni,
Hisz mit szól az édesanyja, ha most látni véli.

Csak szaladt, szaladt a kis árva,
De legyőzte ereje hiánya.
A fáradtságtól fel-felbotlott,
S a könnyekkel feladta a harcot.

Hóba temette csöppnyi arcát,
Hallotta édesanyja kacagását,
Érezte végigsimítja gondos keze,
Amelytől álomba merült megannyi este.

De nem tartott soká e csodás pillanat,
Mert a kegyetlen élet mást akart.
Akarta a gyermeket szenvedni látni
És képes volt e rövid boldogság útjába állni.

Immár a gyermek szeme elől
Eltűnt mosolya annak, ki legjobban szerette őt.
Helyette látta őt a kínok kínjában,
Látta édesanyját a haláltusában.

Látta az utolsó perceket,
Melyet az ég vele lenni engedett.
Látta, ahogy közeledik az autó végzetes sebességgel,
De nem tudott, pedig mozdulni próbált minden erejével.

Felharsant az édesanya hangja
Fájdalmasan sikoltva:
"A lányomat nem hagyom meghalni!
Magamat fogom érte adni!"

Elindult az édesanya, szinte repült.
A lányáért harcolt, félelmet nem érzett ott belül.
Fékcsikorgás, tompa zajok,
S az édesanya a földre hanyatlott.

Nehezen emelte föl sajgó fejét:
Kicsikéje vajon él-e még?
Ó, igen most még megvédte,
Hisz a fehér zsiguli csak őt érte.

S a gyermek, ki remegett az ijedségtől,
Kisszíve megremegett édesanyja gyötrődő tekintetétől.
Vérben úszó, összetört testétől,
Aggódó, zöld szemeitől.

Az autóból most kiszállt a gyilkos,
S ő tudta ismeri az arcot.
Tudta, találkozott már vele;
Az Ő keze által halt meg édes kistestvére.

És most újból itt van, hogy bizonyítsa:
Ha egy is a vér, Ő még nem lesz az apja.
S nem bocsátja meg néki soha,
Hogy születésével eltávolodott tőle asszonya!

S annyi év után a gyermek megértette anyját,
Miért kellett úgy élniük, mint kalitkába zárt madár:
Félt az apja szörnyű haragjától,
Félt élete második kudarcától.

S az ártatlan gyermeki szívben ismeretlen érzés vert tanyát:
Nem tudott mást, mint gyűlölni az apját.
S az anya, ki ily bosszúvágyat még nem látott gyermeke szemében,
Elállta útját véres kezével.

A férfi, ki látta szerelmét haldoklani,
Remegő ajakkal így szóla: "Sose akartalak bántani!
Én mindig mondtam: nem kell nekünk gyerek!
Hisz tudtam: egy egész világot tönkretesz!"

Az asszony átölelte zokogó gyermekét,
Éles pillantással illette meg férjét.
A férfi gyenge volt, a pillantást nem állta,
Autójával elszáguldott messze a világba.

Ketten voltak hát: anya és gyermeke,
Az úton feküdtek egymást ölelve.
Hiába küzdött az anya az életbe maradásért,
Ezt már nem tudta megtenni kislányáért.

"Istenem csak addig hagyj maradnom,
Míg gyermekem biztonságban tudom!
Te tudod, milyen, ha szenved a fiad!
Kicsi még, hogy ily kereszted adj!"

"Anyácskám! Édes anyácskám!
Kérlek, ne hagyj itt árván!"
"De ha maradni nem tudsz, menned kell,
Szépen kérlek, engem is vigyél el!"

Az asszonynak könnyben ázott arca,
Úgy érezte második gyermekét is cserbenhagyja.
Az utolsó szavak, mik ajkát elhagyták
A gyermeket az örök együttlétről biztosították.

A leány felemelte fejét,
Könnyebbnek érezte szívét.
Már nem félt, tudta: nem lehet baja,
Hisz itt van véle láthatatlan édesanyja.

Itt van vele, s nem hagyja el többé soha,
Könnyben ázott megfagyott arca.
Üveges szeme szinte mosolygott,
Amikor szíve egy utolsót dobogott.

Meglátta anyukát fénnyel övezve,
S elindultak egymást ölelve.
Oda, ahol nincs több félelem,
S nem érheti több apai sérelem.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
722
Időpont: 2018-11-19 17:41:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Döbbenetes, legalább ki tudtad írni magadból...
szeretettel: túlparti
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2012-08-06 11:55:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Döbbenetes sorokat olvastam. Ilyenkor a szó bennakad...
Nagyon-nagyon megható.

Sok szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2011-07-13
Összes értékelés:
26
Időpont: 2012-08-06 11:47:19

Kedves Éva!
Én köszönöm, hogy olvastad! És köszönöm a jókívánságokat is !
Úgy gondolom lényegtelen, hogy mennyire szenved az ember. A hangsúly a szenvedésen van, nem a mértéken. Nem találkoztam még itt olyan alkotóval, aki piti dolgon siránkozott volna.:)
Szeretettel: Adrenalin
Alkotó
Regisztrált:
2011-07-13
Összes értékelés:
26
Időpont: 2012-08-06 11:39:38

Kedves Zuzmara!
Köszönöm, hogy itt jártál !
Szeretettel: Adrenalin
Alkotó
Deák Éva
Regisztrált:
2012-06-24
Összes értékelés:
921
Időpont: 2012-08-05 22:42:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Adrenalin! Ennyi szenvedés, mi meg sírunk piti dolgokon. Meghatóan szép ez az összegzés. Többször el kell olvasni, hogy az ember próbáljon megérteni ily nagy dolgot. Köszönöm, hogy megosztottad és olvashattam. Sok erő, kitartást a folytatáshoz. Szeretettel Éva
Alkotó
zuzmara
Regisztrált:
2011-04-02
Összes értékelés:
1824
Időpont: 2012-08-04 21:38:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Adrenalin!
Nem semmi munka!!!
Kemény dolgokról írsz soraidban...
Szeretettel olvastam: Tünde
Alkotó
Regisztrált:
2011-07-13
Összes értékelés:
26
Időpont: 2011-07-18 17:04:36

Kedves Kankalin!
Először is köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed. Kőhajigálásnak nem látom okát!
Én hiszem, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Lehet nem ebben a világban, de előbb-utóbb biztosan. És eszerint nem a mi jogunk ítélkezni. De néha az embernek nincs más választása...és nem tud megbocsájtani, feloldozni. Talán ilyenkor alkotunk hasonló verseket, melyeknek a szerkezete bizony nem tökéletes, de nem is azért "született", hogy az irodalmi elvárásoknak megfeleljen. Csupán csak azért, hogy a múlt emlékei elviselhetőbbek legyenek...
A legszomorúbb mégis az, amikor a másikban a legcsekélyebb jele sincs a megbánásnak!
Szeretettel:
Adrenalin
Alkotó
Regisztrált:
2011-07-13
Összes értékelés:
26
Időpont: 2011-07-18 16:53:19

Kedves Selanne, köszönöm, hogy olvastad :)
Szeretettel:
Adrenalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6349
Időpont: 2011-07-18 12:46:10

Szia Adrenalin! :)
Némi vívódás után úgy döntöttem, hogy megosztom veled azokat az érzéseket, amelyek versed olvasása kapcsán fogantak bennem. Talán követ hajigálsz rám, de majd elhajolok.
Összetetten rázott meg a történet. Először azt mindenképpen el kell mondanom, hogy az összes szereplő helyébe képzeltem magam, egyenként. Megéltem az eseményeket, a tragédiát.
Az anya és gyermek(ek) kínjai mellett tökéletesen átérzem az apa helyzetét. Akik maradnak, azoknak mindig nehezebb, pláne, ha tonnás tehet cipelnek a vállukon.
Azt hiszem, azóta is szenved, örök keresztet hordoz, és nincs bocsánat, mert önmagát nem oldozhatja fel. A történet néhol hiányos, ezért csak arról alkothatok véleményt, amit valóban érzékeltem a versben. Istenek nem vagyunk, csak érző emberek. Azon gondolkodom, hogy nekünk szabad-e feloldozni? Mindent a mérleg serpenyőjére téve emberileg én magamban megteszem. A szerkezetről most nem írok, a tartalom fontosabb.
Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2011-07-17 12:45:53


Húúúú, mit is írjak?! Mit lehet ilyenkor írni! A tartalma megrázó, én ilyenkor ledermedek!
Szeretettel:Selanne

Alkotó
Regisztrált:
2011-07-13
Összes értékelés:
26
Időpont: 2011-07-16 20:46:42

válasz Anck Su Namun (2011-07-16 20:31:40) üzenetére
Kedves Anck.Su Namun!
Őszintén örülök, hogy elnyerte tetszésed! Köszönöm soraid!
Szeretettel:
Adrenalin
Alkotó
Anck Su Namun
Regisztrált:
2011-06-20
Összes értékelés:
293
Időpont: 2011-07-16 20:31:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Adrenalin!
Szívszaggató az írásod. Már az előzőt is megkönnyeztem, itt sem maradt el a hatás.
Újra és újra olvasom, nehéz feldolgozni ezt a sok fájdalmat, ami a soraidból szűrődik.
Szeretettel:
A.S.N.

Legutóbb történt

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) (az) Ősz melege című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Remény címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Író-olvasó találkozó című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A végtelen ott rejlik... című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Gondolj arra! című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Itt van újra december címmel

szilkati alkotást töltött fel Nem férek hozzád... címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel (az) Ősz melege címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Író-olvasó találkozó című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Strand, nyár, halandzsa című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)