Amióta a fapados repülőjáratok megjelentek a budapesti légikikötőben megsokszorozódott a fővárosba érkezők száma. Budapesten éttermek, bárok, kávézók százai nyíltak meg, s ilyen vagy olyan kínálattal, de napról napra kinyitottak, és kiszolgálták a betérő vendégeket, melyek között megfordultak üzletemberek, korgó gyomrú bámészkodók, turisták, helyi lakosok, alkalmi és törzsvendégek egyaránt.
Ez a tendencia azonban nemcsak az éttermek sokszínű palettáját színesítette, hanem megfigyelhető volt a szállodaiparban is. Megjelent a magyar piacon számos nagy múlttal rendelkező szállodalánc is. A nagyrészük botrányosan lelakott épületeket alakít(ott) át, modernizál, miközben megőriz minden külső pompát, bájt, és a régmúltat idéző építészeti szépséget.
Megállapíthatjuk tehát, hogy (bárki bármit is akar belemagyarázni a tényekbe) ezek a beruházások mind az építkezés, mind a későbbi üzemeltetés alatt munkahelyek ezreit teremtik meg, és ezzel,(most elsősorban a szállodai szolgáltatásokat figyelembe véve) egy magas színvonalú szolgáltatást kínálnak a fővárosba látogató külföldiek számára.
A némileg visszafogott nyári forgatag után a vendéglátósok megváltásként várták az utószezont. Szeptember, október a nagy városlátogatások ideje. A város megtelik sétáló, fényképezőgépeiket kattogtató békésen andalgó járókelőkkel. A múzeumok látogatottsága megugrik, olyan országokból érkeznek vendégek, melyekről néha csak könyvekben olvashatunk.
A patinás éttermek managerei ilyenkor különösen nagy gonddal "simogatják" a messziről jött idegeneket, mindegy megalapozva annak a lehetőségét, hogy az emlékek apró hangyaként masírozzanak a vendégek tudatában hosszú hónapokig.
Budapest idegenforgalmára megrendítő csapást mért pár ezer pajszerrel, és egyéb más eszközzel felszerelt békésnek kikiáltott demonstráló. Én ebbe nem szeretnék belemenni, hogy ki, mit, miért, de azért leszögezhetjük, hogy ha valaki elmegy egy gyűlésre, vagy bármely, a hitéhez és elkötelezettségéhez közelálló rendezvényre az nem hord magánál semmi olyat amivel a már megismert cselekedeteket meg lehet valósítani. Mielőtt bárkinek is illúziója lenne azt a sok százmilliós kárt is mi, állampolgárok fizetjük ki!
Nos kérem induljon ki mindenki magából. Elmenne egy olyan városba sétálni, ahol ilyen, finoman szólva is nem megnyugtató a biztonság? És ha ugye elfogynak a külföldiek, mint a gyerekek az iskolából akkor kinek lesznek nyitva az éttermek, és a szállodák?
Pontosan, bezár a nagyrészük, emberek kerülnek az utcára, egzisztenciák kerülnek veszélybe, és miért? Miért kell jóérzésű, dolgozni akaró emberek állásával játszani olyan embereknek, akik talán az életükben nem dolgoztak végig egy hónapot, nincs banki tartozásuk, amit hónapról hónapra ki kell gazdálkodni, mert ha nem, a bank elveszi a nehezen megszerzett lakást, autót, vagy egyéb más olyan tárgyat amit banki kölcsön nélkül talán soha nem vettek volna meg! Kész csoda, hogy a forint árfolyama a MNB némi korrekcióját is beleértve így átvészelte a legnehezebb napokat, sőt a tavaszi árfolyamra erősödött vissza az euróval szemben! Ha én befektető lennék, hát ...
Azért ezt a helyzetet, ha nagyon pozitívan akarjuk nézni, mondhatjuk, hogy hála az égnek ősz van és nem tavasz. Van esélye a városnak arra, hogy a rügyfakadásra ismét megteljenek az utcák városnéző autóbuszokkal, fényképezőgépeiket kattogtató turistákkal, az éttermek német, angol, spanyol, francia, orosz, japán szavakkal. Amennyiben ez valóra válik akkor sok embernek lesz továbbra is munkája, a gyermekeik járhatnak angolra, néptáncra, karatézni és még folytathatnám hány féle különórára. Tehát visszazökken minden a megszokott kerékvágásba.
Én ezt komolyan remélem és kívánom minden a vendéglátó és szállodaiparban dolgozó kollégám nevében