Már hetek óta egyre csak esik.
Miféle áradás van? Csak ömlik egyre,
Vizesek a házak falai,
A hideg átszivárog minden rétegen,
Már megdermedtem, megdermedtem egészen.

Esernyők futnak az utcán, nem emberek,
A villamosokon ázott bundaszag,
Ingerlékenységtől bűzlenek az utak,
Cuppog és mállik és rothad föld,
A sok létől a fák fele kidőlt,

És zuhog, árad, hömpölyög, szakad,
Délután is a félhomályban ülsz
És szemed meresztve szólsz le másokat,
Mert a fejed fáj és a bőröd szürke lett.
És csak nézed, nézed, nézed az eget.


Beesik a szívembe a víz, felhős
A homlokomon minden redő.
S ha a lélek már nem kiált, hogy "Ez Ő!"
Az ember mit tehet?
Csak szárogatja, szárogatja, törli a vizet.