HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48391

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: DanielFeltöltés dátuma: 2011-07-28

Sakk

- Sakk! - Hangzott a diadalmas kiáltvány. Az öreget már jól ismerték a téren. Pirkadattól késő estig ült ott egy padon, sakktáblája társaságában, és várta az ellenfeleket.
Száz forint volt a tét. Az átutazó, aki az öreggel szemben ült ajkát harapdálva piszkálta bábuját, a királyt, mely egyike volt azon háromnak, mely még megmaradt neki a táblán. Egy mezővel arrébb taszajtotta. Akár hanyatt is dönthette volna, ugyanaz az eredmény. Az öreg, mint aki életében először győz, remegő kézzel mozdította odább bástyáját, s gyermeki örömmel jelentette ki: - Sakk-matt!

De az öreg nem először győzött. A köröttük összegyűlő kis tömegből többen is végigszemlélték már megannyi sikerét. Egy alkalommal hivatásos sakkbajnok is leült vele, aki ugyan felülkerekedett végül, de azt keserves küzdelem előzte meg.
Az öreg halkan kuncogva zsebelte be a száz forintot, és fürkésző szemekkel végigtekintett a sokaságon, hogy lássa az arcokon az elismerést.
Az átutazó visszafogott csalódottsággal gratulált, majd távozott a tettek mezejéről. Sokkal fontosabb és sokkal érdekesebb ügyben érkezett ő a városba annál, hogy több időt vesztegessen a pályaudvar mellett.

Negyedórán belül az öreg újabb száz forinttal lett gazdagabb. Eztán egy üres óra következett. Majd a délután, és egy vonat érkezésével újabb játékos került az öreggel szembe.
Az aktuális ellenfél fiatalabb volt az átlagnál, akik nekiülnek sakkozni azért a százasért, leszámítva néhány egyetemistát, akik olykor odatévelyednek. De mint másokat, őket se a pénzjutalom csábította. Az talán csak az öregnek számított valamit, aki most megigazította ruhaujját, mint aki nagy csatába készül. Oda is készült. Neki a sakktábla nem csak egy szimpla játékterep volt. A sötét és világos mezők egész világot jelentettek neki, ami szebb volt a valóságnál. A figurákat jobban szerette, mint bárki embert, akit ismert.

Megtette a nyitó lépést, ahogy az ellenfele is. Ő maga az egyik futó előtt álló gyaloggal indított. Két lépéssel később az öreg leeresztette karját és várakozó ülést vett fel. Szokatlan volt tőle, hogy ilyen hamar mély gondolkodóba esik. A környéken bóklászó hű követői ismét körbeállták. Az öreg a figyelem hatására gyors lépésre szánta magát. A közönség tagjai alig hallható szótöredékeket adtak át egymásnak. "A bástya odalesz", "Nem sok gyalog marad itt", ilyeneket lehetett hallani.
A játszma elegáns ütemet vett fel. Olyan szép látvány volt kettejük viadala, hogy az is örömét lelhetné benne, aki egy kukkot sem ért a szabályokból. Minden rendben volt, mígnem az ismeretlen játszótárs egyik bábuja el nem távolította az öreg egy olyan figuráját, amit nem szándékozott feláldozni e parti alatt. Ekkor újabb hosszú várakozás következett. Csend. Majd az egyik néző hangos nevetés köntösében bekiabálta: - Mi az öreg? Nem látod? Ezt már benézted.
Erre mások is hasonló véleményüket adták át a köztudatnak.
- Fogjátok be! - Üvöltött rájuk az öreg, látványos karmozdulattal, mint egy színházi színész.
Szeme, mint a lakásba betévedt légy, összevissza cikázott a táblán. Ingerülten leütött egy futót. Vicsorogva fölnézett partnerére, aki könnyeden arrébbhelyezte egy az előbbitől messze eső huszár faragott ló-figuráját. Nem szólalt meg. Nem mondta ki, hogy sakk-matt. Az öreg meredten nézett a királyára. Szerette volna lesöpörni a megmaradt bábukat, de nem tette. Felpillantott. A fiatalemberben az ördögöt látta, pedig amaz még csak le sem csapott a százasra, nem gúnyolódott vagy büszkélkedett, csak ült nyugodtan, halvány mosolyával.
- Visszavágót! - követelte az öreg.
- Sajnos nem érek rá, pedig szívesen játszanék...
- Visszavágót! - förmedt rá az apóka.

A táblát újra felállították, a parti elkezdődött. A százforintos érme, mely az előbb még az öreg oldalán várta sorsát, ezúttal a másik oldalon pihent. Vele szemben egy korábban nyert pénzdarab, melyet idegesen kotort elő zsebéből tulajdonosa.
A játszma feszültebb volt, mint a korábbi. Az öreg mindenáron győzni akart, ellenfele sietett.
- Hagyhatná nyerni, és akkor mehetne dolgára - súgta oda az egyik bámészkodó társának.
A tábla mellett a leütött, csatában elesett katonák gyorsabban gyülekeztek, mint a korábbi partiban. Az öreg arcáról mindent le lehetett olvasni. Ismételten, mint egy színházi színész, akinek játéka az utolsó sorból nézve is érthető.
A remény odalett. A király ismét tehetetlen helyzetben. A király elbukott.
- Még egy kört! - mondta az öreg halkan.
- Nem lehet, sajnálom, sietek - jött a visszautasítás.
A vénség csendben maradt. A győztes elvonult, második körének jutalmát, száz forintot nem tette el.
A nézelődök is elballagtak.
Az öreg mozdulatlanul ült szeretett sakktáblája fölött. Várta a következő játszótársat.

2011

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-12-07
Összes értékelés:
272
Időpont: 2013-04-10 21:01:20

válasz Delory Nadin (2013-04-09 19:10:38) üzenetére
Különösen örülök, mikor látom, hogy egyik művemből úsznak a másikba, köszönöm neked, hogy ezt kommentáltad.
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2013-04-09 19:10:38

A bácsi elfelejtette élvezni a játékot, és megviselte a veszteség :(
Életszerű lett az írásod.
Delory
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-07
Összes értékelés:
272
Időpont: 2011-09-04 23:51:32

válasz nemubul (2011-09-04 00:08:01) üzenetére
Szia (olyan arcot vágok, mint aki meglepődik, hogy: nahát, komment a kedves nemubultól, milyen remek, de ilyen szmájlit nem tudtam kreálni, így éjféltájt.)
Sajnos én is nehezen lépek túl a túllépni valókon. Sajnálom, hogy ilyen sikeres lett.
Ahogy parancsolod, és köszönöm.
Alkotó
Regisztrált:
2011-03-18
Összes értékelés:
12
Időpont: 2011-09-04 00:08:01

és a következő játszótársat hiába győzi le. ez a kudarc mindig benne lesz, akárhányszor nyer is ezután mások ellen. ilyen ez, legalábbis így magamra vetítve én így gondolom,na nem a sakkra értem.
nagyon átérezhető volt ez az állapot, szerintem akarva-akaratlan mindenkiből előhoz egy hasonló emléket, belőlem sikerült!
még még ilyeneket írj sokat Dani!
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-07
Összes értékelés:
272
Időpont: 2011-08-02 21:21:47

Köszönöm, hogy elolvastad, véleményed felér egy mattal.
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-07
Összes értékelés:
272
Időpont: 2011-07-28 21:31:34

válasz szusi (2011-07-28 13:01:11) üzenetére
Egyetértek. Mármint azzal, hogy van legalább egy ilyen.
Köszönöm, hogy olvastad, örültem a hozzászólásnak.

Hozzátenném, a történet alapja részben megtörtént (bár nem velem). De csupán alapul vettem, nem annak az esetnek a megírása volt a szándékom.
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2011-07-28 13:01:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Az jutott eszembe írásod elolvasása után, hogy mindannyiunk életében van legalább egy ilyen "fontos dolog", mint az öregnek a sakk, legfeljebb nem ilyen látványosan nyilvánul meg, de van.
Jó írás.

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel A fuldokló címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Deák Éva alkotást töltött fel Lakatra zárva címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Láncok című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 8. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A rózsa szólt, te kis cseléd... címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A csavargó kismacska címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szeretem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)