HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48427

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: AléniszFeltöltés dátuma: 2011-08-25

Szemfényvesztő szerelem (2)

Az utcán 20°C volt. Ideális egy délelőtti sétára. Így gondolta ezt Emese is. Próbált a jelenre koncentrálni. Élvezni akarta a nap sugarait a bőrén, hallgatni a madarak csiripelését. Döbbenten tapasztalta mennyi minden változott, mg ő magába volt zuhanva. Megszokta mindig a Fő utcán halad végig Lali bácsi cukrászdájához, az oda vezető út azonban átépítés miatt lezárták. A kátyúkat hozták rendben az úttesten. Így hát kikerülte a nagy hangzavart, s betért a kis mellékutcába.
Az élet hirtelen felpezsdült. A meleg elől mindenki a város nagy szökőkútjához ment hűsölni.
- Ez még belefér!- döntötte el, majd egy málnaízű fagylalt társaságában nekiiramodott ő is, követve a vakációra épp nagyszüleinél nyaraló Rakoncza ikrek hangját.
- Szia Emese!- integetett a szökőkútban álló, szőke kislány.
- Szia Bori!- integetett vissza Emese. Szemével a huncut Bogit kereste.
- Ipiapacs! Te vagy a hunyó Emese!- rohant ki a bokorból Bogi egyenesen beleugorva a lány ölébe.
- Szia Bogi!- cirógatta meg feje búbját.
- Ez nem ér!- dohogta csuromvizesen a másik szőkeség.- Én láttam meg előbb! Én akartam hamarább átölelni!
- Nem is mert én! Bll...- öltötte ki nyelvét a hatéves csöppség.
- Hagyjátok már szegény Emesét!- csapott szét köztük a szintén szőke hajú nagynéni.- itt van egy kis apró! Nesze! Menyetek! Vegyetek belőle fagyit!- kezükbe belenyomta még az epermintás sapkájukat.
A lányok csak úgy kapkodták ki az aprókat nénikéjük kezéből.
- Ez nem az én sapkám Lidi néni ez Bogié!- panaszkodott a kislány.
- Nem mindegy? Egyformák! Vedd fel! Anyád azt mondta fel kell venni!...
- De Lidi néni...- zengték mindketten egyszerre.
- Nincs de! Vagy szóljak anyátoknak?
Egy szó nélkül a két kislány sarkon fordult és egymással versenyt futottak a fagyi árushoz. Emese megmosolyogta a látottakat. Emlékezett még arra az időre mikor bátyjaival ő is versenyt futott...
- Szia Lidi!- köszöntötte a csapzott hajú nőnek.- Látom te vigyázol a gyerekekre!
- Én!- felelte mogorván.- Pedig öcsém is otthon van! Nem csinál semmit az ég világon... De te hogy vagy?- csillant fel a szeme.- Hallom ismét megcsendülnek az esküvői harangok!..- nevette.
- Honnan veszed?
- Jaj ne már!- legyintett a lány felé.- Mindenki ezt beszéli, mindenki tudja! Na jó csak a kisboltban ahol dolgozom...Na mikor lesz az esküvő? Egyáltalán miért nem szóltál, hogy eljegyeztek?
Lídia majdnem kibújt a bőréből. Minden egyes emberről tudott egy- egy szaftos pletykát. Ha mondjuk jó minőségű Bio árut akartál venni ő jól tudta hol találja meg az ember a legjobbat. Ki- kivel csalja a másikat? Csak őt kellett kérdezni...De legjobban mégis az esküvők körül szeretett sompojogni.
- Esküvő!- nevetette el magát Emese.
Ezután csend támadt. Lidi még mindig idegesen ült és várta az időpontot.
- "Ha ezt a kisboltban elmondom! Én vagyok az első aki megtudja..."- ettől a felismeréstől a szíve majdnem kiugrott.
Emese látta izgatottságát. Nem érthette, honnan tudhatta meg eljegyzésének a hírét, hiszen barátai, de még családja sem tudta, hogy Gábor megkérte legyen a felesége. Szeme a kezére vándorolt. Bal kezének gyűrűsujján még mindig ott volt a fehér aranygyűrű. Elfelejtette, vagy még nem tudta lehúzni ujjáról, ezt még maga sem tudta.
Ismét eszébe jutott az a nap, milyen esetlen módon kérték meg a kezét. Próbálta Lídia elől elfojtani az ismét felgyülemlő könnyeket. Tudta nem borulhat ki. Nem akart ismét abban a sötét tudatban élni mint legutóbb.
- Szóval?- törte meg a gondolkozási időt.- Mikor lesz az esküvő időpontja?
- Nem tudom kitől, mit hallottál, de nem lesz esküvő...Sőt! El sem jegyeztek!- hazudott a nő arcába.
Lídia csalódottan, megalázva érezte magát. Nem értette, hogy hogyan lehet, de msot az egyszer felsült. Fals volt a hír. Pedig a szimata nem szokott csalni, amit ő eddig megtudott, vagy tudni vélt mind igaznak bizonyultak. Visszagondolt arra a történetre, mikor nővére a gyerekeket várta. Jól tudta ő terhes a testvére, még mielőtt maguk a szülők tudták volna, hogy jön a gólya. Az ilyen dolgokhoz jó szimata, valamiféle hatodik érzet fejlesztett ki. A keze remegett a félelemtől. Félt, hogy valami miatt ez a csodálatos szimata megszűnt létezni.
- Ne...Nem lesz esküvő?- dadogta.- Eljegyzés sem volt! Pedig én szentül hittem...
- Most mennem kell Lídia!- fogta meg vállát Emese, majd otthagyta a magában motyogó nőt.
- Nem lesz esküvő! Eljegyzés sem volt...Hogy lehet ez? Pedig az én orrom!- motyogta maga elé bámulva. - Az én orrom sosem csalódott! Eddig!
Emesében ismét felszínre törtek a Gábor iránti érzelmek. Testében ürességet érzett Lídiának hála. Az esküvő gondolata, a boldogság oly közel volt tőle. Még most sem értette miért ment el a vőlegénye... Ismét a jegygyűrűjét bámulta, amelyet most ólomsúlyúnak érzett. Bal keze szinte leszakadt a szomorúságtól. Próbálta lehúzni ujjáról a gyűrűjét, de az csak nem akart lejönni. Ujja a sok erőlködéstől bevörösödött. Azonban az erőfeszítés nem hozott sikert, így csak nézte a köves jegygyűrűjét. Úgy érezte hiába döntötte el maga után hagyja Gáborral közösen tervezgetett jövőjét. Ez azonban lehetetlennek látszott, a gyűrű nem engedte, hogy elfelejtse a boldog jövőről szövögetett álmokat. Egyre szorosabban szorította ujját. Nem akarta még elengedni a lányt. Emese azonban még mindig tartotta magát a ma reggeli elhatározásához. Boldog akart lenni! Boldog, de Gábor nélkül! Élni akart!

2011.08.25

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2012-08-19 18:47:25

Tetszik! Várom a folytatást!
Delory

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A gúny címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Netszerelem címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Muffin 2/1 című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)