HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51317

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Cikkek / egyéb
Szerző: Maat Ka RaFeltöltés dátuma: 2011-08-26

Apokalipszis - 2012

Már minden idő elmúlt,
S én mégis itt vagyok.

Már minden megtörtént,
Az összes kín, kéj, gyalázás,
Már minden mocskos vágyunkat kiéltük,
Már százezerszer kiégtünk.

Már mindent meggyaláztunk, amit csak lehetett.
Már minden szentséget összetörtünk.

S itt vagyunk. Mindenen túl,
Túl a könnyön, a bűntudaton, a zokogáson. Bűntudatunk tisztító tüzét rég elhasználtuk. Ezerszeresen feléltük.

S mégis itt vagyunk. Mindenen túl. És könnyek peregnek le az arcunkon.

Már minden érzés ezerszeresen kiégett belőlünk. Már nincs mit elpusztítanunk.

S végül, mindenen túl, itt vagyunk, és a romok fölött elsírjuk magunkat.

Már nem várunk feloldozást.

Ezerszeresen eljátszottunk minden feloldozást. Ezerszer feloldoztak, és ezerszer visszaestünk. Ezerszer megbocsátottak, és ezerszer váltunk árulóvá újból. Ezerszer megsegítettek, és ezerszer hagytuk cserben megsegítőnket újból.

Mindent, mi érték, fölzabáltunk.

Mindent meggyaláztunk.

Meggyaláztuk Önmagunkat, a Hűséget, összetörtük a Család szentségét, a Szerelmet, a Barátságot, elpusztítottuk a Művészetet, a Gyógyítást, szétroncsoltuk az Életet, megszentségtelenítettük az összes Szentséget, megsemmisítettük a Szeretetet.

Már mindenen túl vagyunk.

Ezerszer megbántuk, hiába: ezerszer meggyaláztuk a megbánást is.

Már nem várunk többé feloldozásra.

A füstölgő romok fölött térdelünk némán, és sírunk.

Már mindent eljátszottunk, már minden elveszett, végtelenszer végtelenül elveszett, s mi gyöngéden simogatjuk a szétszóródott cserepeket törékeny, remegő kezeinkkel, maró könnyek áztatják elgyötört arcunkat, és vonalat húznak a rajta lévő porban; szemeink a semmibe révednek, és tudjuk, túl vagyunk, túl, a túlvilágon is túl, és nem tudjuk, milyen új Hajnalt várhatunk még, ha azt is eljátszottuk.

Már nem várunk feloldozást. Már nem várunk felszabadulást. Már nem várjuk kínjaink enyhülését. Olyan könnyű minden. Már nem vágyunk újjászületésre. Megnyugszunk. Olyan csöndes minden. A holttestek fölötti csönd.

Már nem várunk semmit sem. Minden érzés távol úszik. Már nem ragadunk meg semmit sem. Már nem a miénk semmi sem. Körülöttünk úsznak az emlékek, távolodnak, nem nyúlunk utánuk. Már nincs értelme semminek se többé. Felbukkan a gyilkolás emléke, elúszik; felbukkan a bűntudat, a gyász emléke, elúszik; a könyörgésé a felszabadulásért, majd az eljátszott feloldozások százezreinek emléke - elúszik ez is, minden elúszik, semmi nem számít már. Csak magunk vagyunk. Vér és füst, törmelékek és romok - semmi nem számít már, és már azt is elfelejtettük, mi az, hogy kín. Mint egy őrült álom, mint egy szürreális vízió, egy lelassított, ide-oda úszó kép, olyan ez a valóság: itt ülni a romok között, véresen, mocskosan.

Hát én is itt vagyok.

Egy közületek.

Mindig is tudtam, hogy így lesz. Láttam, éreztem, de nem vettem észre, nem akartam észrevenni a vad pusztítás és pusztulás forgatagában.

Ezt az egész őrületet valóságnak hittem. És most itt ülök. Alig tűnök ki a romok közül. Bőröm és ruhám sárral, porral, vérrel áztatott, ahogy minden, ameddig csak a szem ellát. Szeretteim holttestét simogatom kezeimmel. És az egész szürreális és álomszerű. Már túl vagyok mindenen.

Csak most, amikor minden összetört, ami csak összetörhetett, józanodok ki végre.

A kép kitisztul. Elmém élessé válik, mint egy kristálytiszta tó rezzenéstelen víztükre: üres, tiszta, gondolattalan. A füstölgő romok látványa, ahogy egy suhintásra a pára, egy pillanat alatt eloszlik.

Csak én vagyok, magam.

És tudom, mindenen túl vagyok.

Fölnézek az égre. Kiégett belőlem már minden, ami csak kiéghetett. Már nem vágyom semmire, azt sem tudom, mi az, hogy vágyni; már nem várok semmire, azt sem tudom, mi az, hogy várni. Tekintetem a semmibe réved, üres vagyok, furcsa, lebegő érzés jár át. Már nem látom a romokat. Már nem maradt bennem semmi.

Egyszer csak furcsa mozdulatot tesz a szám. Azt hiszem, ez az első lépésem: megtanulok mosolyogni.

(2009 ősz)

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2011-09-04 09:33:49

Kérjük, vegye figyelembe, hogy az alkotó NEM kér kritikát! Köszönjük!

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) kéjes mosolyával a kín figyelt című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Versike címmel

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ha majd a május... című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

sailor alkotást töltött fel kéjes mosolyával a kín figyelt címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A legélőbb remény címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Mi a baj velem? címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi vihar című alkotáshoz

magam alkotást töltött fel Tavaszi vihar címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Profit címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A varázsseprű című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Föld napja című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Álmomban című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel A téren vártalak címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Álmomban című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)