HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48287

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Erica TailorFeltöltés dátuma: 2011-08-27

Zoey, a boszorkány 4.

Amikor végeztem a konyhában, összeszedtem pár takarót és ágyneműt, és kivittem a pajtába. Szerencsére volt odakinn egy rozzant ágy, amin Tom elalhatott. Megmutattam neki, hol talál szerszámot, és szögeket hogy az ágyát rendbe tudja hozni.
A pajta elég tágas volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjen. Igazából csak én használtam lim-lomosnak, de egy takaros kis faház volt. Thomasnak is tetszett, s rögtön neki is állt, hogy berendezkedjen. A felesleges holmikat kivittük egy másik kisházba, szekrényt, asztalt, és két széket, pedig kivittünk. Mivel semmije nem volt, így megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk, és veszünk neki pár ruhát, és cipőt.
Kezdtem magam jó tündérnek érezni, aki összegyűjti maga köré az árva embereket, akiknek semmije nincsen.
Tom háláját fejezte ki azért, amit teszek, és megígérte, hogy megfizeti mindazt, amit ráköltök, ha másképp nem, megdolgozik érte a farmon. Túl sok bizodalmat nem fűztem ahhoz, hogy ez a városi férfi boldoguljon a szántóföldön vagy az állatokkal.


Mivel Iza és Tom nagyon belemerültek a kisház rendbetételébe, magukra hagytam Őket, mondván, hogy fontos dolgom van benn a házban.

Soha nem voltam egy gyenge jellem, de azon a napon túl sok volt számomra az újdonságokból és a meglepetésekből. A férfi magához térése, Iza különleges képessége, hozzá való ragaszkodása... Nyugodt körülmények között át kellett gondolnom a napi eseményeket.
Igazából eddig nem foglalkoztam azzal, hogy az a csöpp kislány rendelkezhet-e valamilyen képességgel, ami kiemeli Őt a többi hasonló korú gyermek közül. Igaz, hogy eddig még nem is adta jelét, hogy fel tudja venni a kapcsolatot az emberekkel telepatikus úton. Meg kell tudnom, hogy mire képes még, hiszen az is lehet, Ő maga se tudja még, hiszen olyan kicsi. Nem szeretném, ha baja esne...
És persze a férfi, aki valószínűleg kapcsolatba lépett vele. Lehet, hogy befolyásolja a kislányt, fel akarja használni valamire? Minél előbb meg kell tudnom. Mielőtt még baj nem lesz.

Elmélkedésemet Iza zavarta meg, amit nem is bántam, mert aggályaimat a neki feltett kérdésekkel próbáltam eloszlatni.
- Tündérkém - szegeztem neki a kérdést, ahogy beért a szobába, és az ölembe telepedett -, mondd már meg nekem, ha már így rám törtél, hogy mit csináltál Tommal, amíg kómában volt?
- Miért kérdezed? - nézett rám ártatlan szemekkel, és még jobban belefészkelte magát az ölembe.
- Csak azért kérdem, mert nekem úgy tűnik, hogy Thomas teljesen meggyógyult, és egyáltalán nem gyengült le a négy nap alatt, pedig nem is evett.
- Ja, arra gondolsz? Meggyógyítottam - felelte teljes nyugalommal, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Hogyan? - hűlt meg bennem a vér. - Te gyógyítottad meg?
- Igen... Miért? - kérdezte, míg kicsinyke arcán aggodalom futott át. - Baj?
- Nem... csak kicsit megleptél. Te tudsz gyógyítani, és nekem nem is mondtad eddig. Miket tudsz még Iza, elárulod?
- Beszélgettem vele...
- Igen? És mit?
- Azt mondta, hogy egyedül érzi magát, és legyek a barátja.
- És persze, te megígérted neki, hogy az leszel.
- Aham...

Szóval az én négy éves kis tündérkém tud gyógyítani, telepatikusan beszélgetni, ja és elzárni a gondolatait előlem. Nagyszerű! El kellene gondolkodnom azon, hogy tényleg át kell-e adnom neki a tudományomat... Lehet, hogy inkább nekem kéne tőle tanulnom.
- Iza, mi van akkor, ha a bácsi rosszat akar? Mi van akkor, ha nem mondott igazat?
- Zoey, Ő nem rossz. Bíznod kell benne.
- Miért?
- Mert tudom. Érzem, valahogy úgy, ahogyan te is tudtad, hogy ott voltam az erdőben. Én megérzem az ilyet...
- Mit tudsz még róla?
- Ő jó ember... csak...
- Csak... ?
- Csak rosszat tett, de a lelke mélyén Ő jó.
- Mit tett?
- Nem tudom, csak érzem...
- Szóval, igazából, amit tudsz róla, azt csak az érzéseid alapján tudod. Iza, nem szeretném, ha bajod esne...
- Nem lesz semmi baj, ne félj... - Ezzel átölelte a nyakam, és magához szorított. A szívemet jóleső érzés öntötte el. Szerettem Őt. Túlságosan is hozzám nőtt, és nagyon féltettem. Nem hittem, hogy négy évesen helyesen tudna dönteni. Ahhoz, hogy az adottságainkat jól tudjuk használni, nagyon sok gyakorlás és idő kell. Mindenkinek. Hiába vagyunk mások születésünktől fogva, a tudásért még nekünk is meg kell harcolni.


Az éjszaka számomra nagyon lassan telt el. Egész éjjel csak forgolódtam az ágyban, nem tudtam elaludni. A férfi járt az eszembe. Velőmig hatoló mély pillantása, mosolya... Iza feltétel nélküli ragaszkodása hozzá... Ez mind nyugtalanná tett. A látomásaim elkerültek, hiába koncentráltam. Miért van az, hogy ezzel az emberrel kapcsolatban nem érzek semmit? Nem jelennek meg képek előttem, amiből kiszűrhetném, hogy mit is tett? Miért volt nála annyi pénz, és fegyver? Miért? Miért? Miért? Erre az egyszerű kérdésre nem tudtam a választ. Ki Ő, hogy nincsenek emlékei, és gondolatai? Miért bízik meg benne az én kicsikém? Hogyan lehetséges az, hogy Iza meg tudta gyógyítani?

Egyszer már találkoztam egy olyan emberrel, aki kézrátéttel gyógyított, de Ő is évekig tanulta és gyakorolta ezt a tudományt. A gyógyítást valamilyen szinten nekem is megtanították a szüleim, de nekünk boszorkányoknak ahhoz főzetekre és varázsigékre van szükségünk, hogy meggyógyítsunk valakit. Ki Iza? Milyen lény? Tündér, boszorkány, vagy angyal? Miért pont én találtam rá? A sors kifürkészhetetlen. Mindennek megvan az oka, hogy miért történik úgy, ahogy. De vajon mi a célja, hogy pont ide vetette hozzám ezt a két embert a sors?





2011

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12464
Időpont: 2019-04-19 18:17:01

Kedves Erika!

Véletlenül találtam rá a novelládra, elolvastam, és nekem nagyon tetszik. szép,
tiszta magyarsággal írtad. Csodálkoztam, hogy senki sem olvasta, csak - akkor
is véletlenül. Régen nem jársz már ide. Kár, mert jó itt a napvilágnál.
Már többé nem is jössz ide?
Regényrészedet szeretettel olvastam, és nekem nagyon tetszett.

Üdvözlettel, és kellemes húsvéti ünnepeket kívánva:
szeretettel: Finta Kata

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) három lány 3. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság: Epilógus II. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel fagyhalál címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel tea zsír- (M)ars poétika címmel a várólistára

Angelface alkotást töltött fel Hányszor...??? címmel

Angelface bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Rozsdamarta ereszen című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Rozsdamarta ereszen című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Rozsdamarta ereszen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) három lány 3. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 2. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel három lány 3. címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)