HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 19 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51243 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Helen BeregFeltöltés dátuma: 2006-11-14
Mesék a teknősbékáról - A barátságA barátság Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tenger jobb partján innen, élt egy gyönyörű szép teknős. A páncélja sötétzöld volt, a szeme fényesen csillogott a napfényben, ha kidugta a fejét a vízből, hogy levegőt vegyen, vagy körülnézzen a világban. Ha valaki azonban vette volna magának a fáradságot és belenézett volna ezekbe a csillogó szemekbe, bizony abban szomorúságot látott volna. - Mért nincs nekem barátom? - sóhajtott szomorúan naponta többször is a teknős. - A tenger minden állatának van barátja, csak én nem találok magamnak senkit. Addig-addig sóhajtozott, míg egy szép napon elhatározta, hogy ő bizony elindul világgá barátot keresni. A tarisznyarákoktól kölcsön kért egy jó nagy tarisznyát, bele tette kedvenc játékait, meg némi útravalót, elbúcsúzott a többi állattól és elindult barátot keresni. Ment mendegélt, megismerkedett rengeteg állattal, de azoknak már mindnek volt barátja. Már az elemózsiája is fogytán volt, a lábacskái is fájtak a sok gyaloglástól, amikor elérkezett egy gyönyörű országba. A teknős szíve nagyot dobbant, mert megérezte, hogy itt fogja megtalálni az ő igazi barátját. Boldogan vágott neki az útnak, már a lábacskái fájdalmát sem érezte. Amint egy erdő széléhez ért, valami csaholás félére lett figyelmes. Gyorsan behúzta magát a házába. Mikor egy idő után óvatosan kidugta a fejét, egy nagyfülű, gombszemű kutyust látott maga fölött. - Ne bánts, kérlek? - szólította meg a kutyust. - Nem bántalak, mért is bántanálak. - mondta megnyugtatóan a kutyus. A teknős kibújt a házából és érdeklődve vizsgálgatta a nála alig nagyobb kiskutyát. - Hát te ki vagy és mit keresel erre? - kérdezte érdeklődve a kutyust. - Én vagyok a kiskutya, és barátot keresek magamnak. Te ki vagy? Ilyen állatot még életemben nem láttam. - Én vagyok a teknős az Óperenciás tenger partjáról, és barátot keresek én is. De jó, hogy találkoztunk! Menjünk együtt. - javasolta a teknős. A kutyus megörült az ajánlatnak és elindultak együtt barátot keresni. Mentek erre, mentek arra, de igazi jó barátot nem leltek maguknak. Már épp szomorkodni kezdtek volna, amikor elérkeztek egy óvodához. Bekukucskáltak a kerítésen és sok kisgyereket láttak játszani az udvaron. Amint ott nézelődnek, észre vettek egy csoport kislányt, akik csigákat gyűjtöttek. Összeszedték a csigákat, és az általuk készített puha fészekbe rakták őket. A teknősnek szaporán kezdett verni a szíve, mikor meglátott egy mosolygós, csillagszemű kislányt. Nagyon figyelt és hallotta, hogy a többiek Dorcsának szólítják. - Ő lesz az én barátom! - kiáltott fel magában a teknős, és meg is mondta a kutyusnak, hogy ő bizony oda megy a kislányhoz. A kutyusnak pedig a lelkére kötötte, hogy ne menjen el, mert érzi, hogy neki is lesz végre barátja. Amit kigondolt azt meg is tette. Dorcsa amint észrevette a teknősbékát felkiáltott örömében, felkapta őt és szaladt az anyukájához, aki óvónő volt az óvodában. - Anyu! Nézd itt egy gyönyörű teknősbéka, pont olyan szép, mint a Borcsa meg a Lali. Mert, hogy Dorcsának már volt két ékszerteknőse. - Ugye haza visszük? Nézd milyen sovány, fáradt szegény! - könyörgött anyukájának, és féltőn magához szorította a teknőst. - Persze, hogy hazavisszük. Ne szorítsd úgy magadhoz szegényt, még a végén megfullad! - mosolygott az anyukája. - Gyere, tegyük vízbe és adjunk neki enni. Ekkor azonban a teknős megszólalt ékes emberi nyelven. - Úgy örülök, hogy megtaláltalak, tudom, hogy te leszel az én barátom. Nagyra nyílt Dorcsa szeme a csodálkozástól, még teknősbékát nem hallott beszélni. - Persze, hogy leszek a barátod. Pont egy ilyen fényes szemű teknősbékára vágytam! - kiáltott örömében Dorcsa, és ha nem szorongatta volna úgy a teknőst, még tapsolt is volna örömében. - Dorcsa, van itt a kerítés mellett egy kiskutyus, akivel együtt vándoroltunk. Ő is barátot keres. Nem tudsz valakit, aki pont egy kutyus barátságára vágyik? - nézett reménykedve Dorcsára a teknős. Igazából abban reménykedett, hogy együtt maradhatnak. Dorcsa gondolkodott, gondolkodott. Aztán eszébe jutott, hogy a nővére Virág pont egy nagyfülű kutyára vágyik. Rögtön fel is derült az arca örömében, mert így egy kiskutyájuk is lesz. Elmentek megkeresték a kutyust is, aki nagyon örült, hogy talán neki is lesz barátja. Este, mikor hazamentek és Virág meglátta a kiskutyát, annyira megörült, hogy majdnem ugrált örömében. Rögtön magához is ölelte és simogatta szeretettel. - Most, hogy barátok leszünk, illene, hogy nevet adjatok nekünk, mégse szólíthattok úgy, hogy teknős, meg kutyus. - javasolta a teknős. Dorcsa és Virág gondolkodóba estek. Valami szép nevet szerettek volna kitalálni. Sokáig nagy csönd volt, de aztán kitalálták a nevüket. - Én Zsemlének nevezlek a kerek pocakodról. Ugye jó lesz? - kérdezte Dorcsa a teknőst. A teknős ízlelgette a nevét és egyre jobban tetszett neki, minél többször ismételgette. - Én Buksinak hívlak a simogatni való buksi fejecskédről. Mondta Virág a kutyusnak. Hát így talált magának barátot a teknősbéka és a kiskutyus. A két kislány pedig igaz barátra lelt Zsemlében és Buksiban. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
túlparti bejegyzést írt a(z) nyikorog csak padló című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz T. Pandur Judit alkotást töltött fel A rozsdafarkú címmel Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (1/8) című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Rózsalakodalom című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |