HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44928

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2011-09-02

Leütöm az angyalt 17.




Basta!


Leütöm, a francba is, felugrok és nekiesek! Azaz csak ugranék, de nem bírok felkelni a priccsről! Testem elgyengült, ótvaros sebek borítanak tetőtől talpig. Valami furcsa kór rág rajtam, az orvosok sem tudják mi ez. Meg fogok halni. Itt halok meg Délen, ebben a koszlott, neve nincs dél-olaszországi falucskában, melynek nyomorúságos skatulya házai egyetlen utcába összeállva lefutnak a tengerpartig, s ott belevesznek az alakjukat állandóan változtató dűnékbe. Az angyal, Angyal Dezső, ez a makkegészséges, villogó fogú rém azzal áltat, hogy nem halok meg még. Azt mondja, semmi bajom, csak szimulálok a meghalással. Neki legyen mondva. Tegnap óta már levegőt se kapok rendesen. Bejön, rám vigyorog, cipője orrával óvatosan betolja a félig tele serblit az ágyam alá. Levesz egy rongyos, zöld törölközőt az egyik falba vert szögről, s az ágyamra dobja. Törölje meg magát brúder, károg rám. Úgy izzad, mint a ló. A lyukban, ahol fekszem legalább 50 fok van, dacára annak, hogy ajtó-ablak sarkig nyitva. Itt a huzat nem hoz enyhülést. Az angyal lezöttyen a rozoga asztalka mellett álló háromlábú székre, kacsint, és belevág szokásos napi meséi egyikébe.

A férfi a délről jött emberek egykedvűségével szállt fel a vízibuszra az Isola del Unione mellett a lagúnán átívelő, két testvérvárost, Sottomarinát és Chioggiát összekötő híd tövében. A város tornyai felderengtek a reggeli párában, a halpiac felől orrfacsaró bűzt hozott az állandóan fújó szél. Felment a fedélzetre odaállt a korláthoz, hogy mindent jól lásson. Évek teltek el, hogy nem járt erre, most mindent meg akart nézni újra. A hajó elindult, motorja feltúrta a vizet hátul, ahogy kifarolt, tatján lengett a zöld-fehér-piros lobogó. A pénztáros kisasszony végigfutott a hajó oldala mellett, intett az egyik matróznak. Mélyen kivágott dekoltázsába kitűnő bepillantás nyílt fentről a felső fedélzetről. A lány észrevette, hogy a férfi nézi és elmosolyodott. Mosolya azt mondta: én is benne lennék barátom abban a bizonyos dologban, de látod, erről már lekéstünk. Íme, egy ki nem használt lehetőség, amit majd odaát az orromra húznak, bölcselkedett magában alig észrevehető kis fintort vágva. Cest la vie!
Elhaladtak a yacht kikötő előtt, balra fordultak, Chioggia hosszú mólója következett a szedett-vedett, otromba halászbárkákkal. Szent Ágoston templomának magas, négyszögletű, vörös téglából épült tornya a kikötő házsorai fölé magasodott, csúcsán a fehérréz Gábriel ágaskodva, fújta a harsonát a holtak feltámadásának napján. Mindez ismerős volt, mindezt látta már életében jó néhányszor. A látvány lehangolta. Unta Északot, de az olasz Délt is unta, a Délt talán még Északnál is jobban unta.
A hajó kiért a nyílt vízre, rákapcsolt, s habot verve maga mögött a piszkos-zöld vízen Chioggia és Venezia között végignyúló keskeny szigetcsoport felé tartott. Nemsokára feltűntek jobboldalt Pellegrina szegényes kockaházai. A házacskák, soványak és kövérek, kicsik, nagyok, kékek, zöldek, sárgák, pirosak voltak, előttük az öbölben diesel-motoros bárkák ringtak az apró hullámokon. Lehelet-kék volt az ég, s ugyanilyen sápadt színt mutatott a tenger. A hajó baloldali korlátjától végig lehetett látni a rozoga cölöp, és deszkaházak hosszú során, melyek a lagúnába települtek a hajózható csatorna túlsó oldalán. Az egyik mellett térdig felhúzott gatyában öreg halász állt a sekély vízben, a férfi látta, ahogy lehajol a hálóért, s a csónakba gyömöszöli. Végig hajózva a hosszú, felső végüknél egymáshoz támaszkodó hármas cölöpök sora között kijelölt vízi-úton egy jó óra elteltével a Santa Giorgio Maggiore és a Quartiere Campo di Mare között befutottak a Canale Grande kiszélesedő torkába, s kikötöttek a Szent Márk téren. A járat öt órakor indult vissza Sottomarinába, ahol lakott. Hét órája volt, hogy bejárja a várost, felkeresse a régen nem látott helyeket. Habozott, merre induljon. Végül ügy döntött átmegy a Rinaltón a túlsó városrészbe. Ismert ott olyan eldugott helyeket, ahol a keskeny csatornák kanyarulatai mentesek voltak a mindenütt özönlő turista forgalomtól. Mindent bejárt, mindent megnézett, amire kíváncsi volt. Velence nem változott, egyedül csak ő változott. Három óra körül egy hűvös utcácska elegáns kis éttermében megebédelt, majd visszasétált a kikötőbe. Leült az egyik teraszra, sört hozatott, az ernyő alól kibámult a csatorna lüktető forgalmára, a cikázó vízitaxikra, az óvatosan araszoló, kikötni készülő vaporettókra, a fürgén sikló, kecses gondolákra. Magasan állt még, de lefelé tartott pályáján a nap, fénye szemkápráztatóan tükröződött vissza a hullámok tetejéről. A szomszédos asztalnál ketten ültek, egy fiatal lány, félig szemben, s egy átlagos külsejű észak-olasz pasas, félig háttal. A férfi nézte a csatornát és nézte a lányt. Elbűvölte költői szépsége, s az, a tetten érhető tisztaság, ami lényéből áradt. Egyszerű, könnyű anyagból készült szürkés-zöld ruhát viselt, mely minden moccanásnál követte alakja változásait. A lány észrevette, hogy a férfi nézi, és napszemüvege mögül nagy-merészen visszanézett! Így telt az idő. Aztán eljött egy pillanat: partnerének újságját a szél a földre sodorta, s míg az észak-olasz pasas lehajolt érte, a lány teljes testével a férfi felé fordult. Sajnálom, mondta magában a férfi, s közben állhatatosan tovább fixírozta a lányt. Mit tehetnék? Alig észrevehetően megvonta a vállát, elmosolyodott. Sirályok szálltak le a kőre mellettük, veszekedtek a morzsáért, motorcsónak siklott oda két rongy-barnára sült koros nővel, s a sirályok kelletlenül odébbálltak. A pasas a másik asztalnál felállt, odaszólt valamit a lánynak, majd a rakparton átvágva átment a túlsó oldalon lévő étterembe, amihez a terasz tartozott. Alkalmasint a toiletre sietett. A férfi saját asztalát megkerülve átsétált a lány asztalához. Bon giorno, köszönt rá, ugye nem gondolja komolyan? Mit, kérdezte a lány mosolyogva. Tudja mit. Nem, nem tudom. Ja, arra gondol? Felnevetett. Kellemes alt hangja volt. Á, én túl fiatal vagyok. Maga meg túl öreg. Azért én jobban bírom, mint maga, mondta a férfi. Nem hiszem, mondta a lány. Próbáljuk ki. Fogadást ajánlok. Ha nyer, veszek magának egy cabriót. Ellenben, ha én nyerek, kapok magától egy....mondjuk egy fagylaltot. A lány újra felnevetett. Nagyon kellemes, nagyon visszafogott jelenség volt, szőke, hátul összekötött hajával, óriási napszemüvegével. Mulatatta a férfi ajánlata. Várjon meg a hajóállomás előtt, mondta végül. És a pasas, akivel van? Leépítem, mondta a lány. Bízza csak ide.
Felmentek az egyik kis panzióba, a rakpartot szegélyező palotasor egyik gótikus homlokzatú épületébe. A férfi kibérelt egy szobát. Lássuk a medvét, nevetett rá a lány, amikor már fenn voltak, és megitták a pezsgőt. Akkor a férfi megadta neki, s húsz perc elteltével újra megadta. Újabb húsz perc pihenés után ráfeküdt, és ismét beleadott apait, anyait. Elég már, elég? kérdezte aztán. Nem, mondta a lány, lihegve, félig tettetett, félig valóságos vidámsággal, maga pokolbéli szörnyeteg, nem elég, nem elég! Szerelmi játékokat játszottak a szünetekben, a lány nagyon ötletes és találékony volt ezekben. Eljátszott egy-egy szerelmi jelenetet a Káma Szutrából, mókásan imitálva mi történik abban a pozitúrában. Ő volt mindkét szereplő, aki alul volt, és aki felül volt, a férfi volt a közönség. Addig-addig játszott, míg a férfi férfiereje fel nem támadt újra, s akkor ismét nekiláttak. Végül teljesen kimerült, amikor a férfi ötödszörre is megadta neki. Basta, mondta miközben még a végére sem jutottak a dolognak, hagyja abba, ó hagyja abba, maga nyert, inkább kifizetem a fagylaltot!
Hátukon feküdtek a széttúrt ágyban, bámulták a mennyezet stukkóit, az ólomkristály csilingelőkből álló csillárt.
Látja, milyen egyszerűen megy az ilyesmi? kuncogott a lány.
Milyesmi?
Hát az ismerkedés. Ahogy történt. Az emberek szavak nélkül is el tudják mondani, amit akarnak. Maga rám nézett a teraszon, és én láttam a pillantásából, hogy megkívánt.
És maga visszanézett, és azt mondta, hogy igen, én is akarom. A nézésével mondta. De szavakkal mondhatta volna pont az ellenkezőjét, mondhatta volna azt is, hogy nem, hogy szó sem lehet róla, mit merészel uram!
A lány oldalára hemperedett, tűnődött. Mellei kicsik, kerekek, feszesek voltak. Igaza van. Ennyire azért tényleg nem egyszerű. A pillantásokat sokszor félreértik. Mi szerencsések voltunk, de lehet, hogy mások nem azok.
Örülök, hogy belátja, mondta a férfi nevetve. Akarja még egyszer? kérdezte aztán, és kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa.
Nem. Mondta a lány. Isten ments, bele is halnék. Szép volt, jó volt, de elég volt egy szuszra.
Látja, mondta a férfi, megmondtam előre, hogy így lesz.

Az angyal abbahagyja a mesét rám néz. Szuggerál a tekintetével. Erőszakos, önhitt és ostoba.
Tudja, brúder, ki a történetbeli férfi? Hát én vagyok! Nekimennék, ha fel bírnék állni, és egy balegyenessel beverném a képét. Sajnos erre már képtelen vagyok. 17 napja haldoklom ebben az odúban, erőm egyre fogy. Kinn az ablak alatt lepedők lengenek a két szemben lévő ház között. Énekelnek valahol. Itt állandóan énekelnek. Ezek a dél-olaszok nem normálisak. Felnézek. Angyal Dezső már nincs a szobában. Talán nem is volt itt, én vizionáltam csak az egészet.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
917
Időpont: 2011-09-29 15:18:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2011-09-26 17:59:10) üzenetére
kár. egy irodalmi gyerek biztosan mindig szépen csendben van, ahogy az illik a könyvtárban.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2011-09-26 17:59:10

válasz Müszélia (2011-09-24 08:53:01) üzenetére
no de, ha ilyen mélységekig belemegyünk, mi van, ha ez az életunt cinikus angyal ezúttal szerelmes lesz ebbe a lányba, elveszi feleségül, s boldog családban nevelik fel gyermekeiket? Erre nem gondoltál? Egyébként denaturált ökörség ez az angyal. Nem nemz gyereket, ilyen jellegű "irodalmi" lombikból csak devalvált nulla jöhet ki, kiskrambó nem!
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
917
Időpont: 2011-09-24 08:53:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
régen volt már "angyal," hiányzott. elég car belegondolni, hogy ebből megszülethet egy szerencsétlen gyerek. és hogy milyen sokan születnek véletlenül.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2011-09-06 08:03:07

válasz Poós Gergely (2011-09-03 11:25:27) üzenetére
Köszönöm, ez egy régi nyári "élmény" alapján született.
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2011-09-03 11:25:27

Igen, újra és újra zseniális. Olvassátok. Érdemes.

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Visszatérés címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szappanszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az új kenyér címmel a várólistára

KMária bejegyzést írt a(z) ünnep ( húsvéti gondolatok) című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Veszprémi hangulatok című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) ( egy érdemtelen ) reggel című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Bőrömön nyárutók... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Csendvilág című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 1. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 2. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)