HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46825

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: GunodaFeltöltés dátuma: 2006-11-14

Szent szerafim zuhanása ("felturbózott változat")



Valahogy vonzódom az ortodoxiához: mindig is erősen hatott rám a görög-keleti templomok aranytól ragyogó ikonosztáza, s a fára festett szentek komoly, lélekbe mélyedő, sötét szeme. A tükörből ugyanez a pillantás néz vissza rám: dédnagymamám öröksége, aki igazi, ájtatos, ikoncsókolgató szerb asszony volt. Cselédlányként került fel Budapestre, a húszas években.
Talán tényleg az ő génjeinek köszönhetem fogékonyságomat a tömjén átható illata, a lüktetően mély színek, az ikonokhoz közelítő hívek meghatóan gyermeki arca iránt, amely szinte mellbe vágott, amint betettem a lábam a nagyváradi Holdas Templomba. A középkor maga, az emberi ésszel felfoghatatlan misztériumok, a torokszorító Isten-közelség ólomsúlya nehezedett rám. Megsemmisített és felemelt; sírva és nevetve reszkettem a szentek tekintetének komor kereszttüzében; vérembe hatolt a régi misztikusok acélmarkú eksztázisa.
De voltaképpen nem erről akartam írni, hanem a pesti Dunakorzó közelében csendesen megbúvó, homállyal telt, kis ortodox templomról. Bár általában zárva tartják, nekem háromszor is sikerült bejutnom.
Első alkalommal a pünkösdi szertartásra bóklásztam be, teljesen véletlenül. Odabenn, a szürke boltívek alatt sok-sok nyúlánk gyertya fénye borzongott, lágyan simogatva a fiatal pópa szakállas arcát, súlyos, aranyló öltözékét, a szentek halványan derengő, finom kezeit és az ikonosztáz merész, barokk kacskaringóit. És az az ének! Az angyalok dalolhatnak így, ha épp jó kedvük van. Zaklatottan érkeztem, kisimultan távoztam, megfogadva, hogy ide még visszatérek.
A következő húsvét táján jártam újra arra: vékonyka gyertyát gyújtottam a rég halott Dédike emlékére, életem párjának pedig ortodox egyházzenei albumot vettem ajándékba, hogy ő is hallhassa az angyalok énekét.
Harmadszor "jobb híján" tértem be az ismerős templomba. Eredetileg buddhista szent tárgyak vándorkiállítását akartam megnézni, ám a múzeum előtt kígyózó hosszú, tömött sorok meggyőztek arról, hogy inkább sétálni szeretnék egyet a Duna-parton. A templomot véletlenül nyitva találtam, hát bementem. Senki sem volt odabenn, leszámítva egy asszonyt, aki a kegytárgyakat kínáló pult mögött üldögélt álmatagon.
Szórakozottan sétáltam végig a gyertyafüsttől megfeketült képek között, meg-megállva, kissé unottan, bámészkodva: nem gondoltam, hogy tartogathat még nekem bármi újat ez a hely...

***********************************

A szokásos, álmosító vasárnap délután: pókháló-homály, ürességtől kongó szentély; a szentmise szavait rég felitta már a fénypászmákban táncoló porszemek sivataga. Anica, ez az áldott jó lélek, teli gyomorral, bóbiskolva ücsörög a kegytárgyas asztal mögött.
Csend, áldott csend, mint a Szárovka-folyónál, az erdei remeteségben, vagy kétszáz évvel ezelőtt... Imádságos csend; társaim a gyertyafüstös falakon magukba mélyednek, s az Úrhoz emelik az emberek szívből jövő fohászait. Tudom, ez az én kötelességem is, Uram, de ne haragudj, most képtelen vagyok rá... Egy szentnek is szüksége lehet néhanapján egy kis szunyókálásra! A gyertyák bágyadtan hunyorognak a képem alatt; sőt, velem szemben az Istenszülő is laposakat pislog, felismerhetetlenné feketedett ikonján. Anicáról meg jobb, ha nem beszélek: mindjárt lefordul a székéről!
A hívek könyörgései úgyis megvárnak. Most behunyom egy kicsit a szemem...
Halk ajtónyitás, gyors keresztvetés, márványpadlón kopogó léptek. Hát, ennyit a délutáni szundításról... Cserében alaposan szemügyre veszem, aki megzavarta pihenőmet.
Aha, ismerős! Nem igazi templomjáró, sőt, még csak nem is ortodox. Véletlenül keveredett ma ide; jöhetett volna kicsit később...
Nézi Szent Miklóst, az Istenszülőt, meg a többieket, de nem imádkozik. Bezzeg az öreganyja! Az teljesen más volt: emlékszem, süldőlánykorában mennyit térdepelt a képem előtt a zombori nagytemplomban. Amúgy ez az asszonyka eléggé rá hajaz, bár úgy látom, fogalma sincs, milyen lélekemelő tud lenni egy kiadós böjt... Egészen az öreg Katica nena, úgy nyolcvan évvel ezelőttről, csak ennek épp sokkal könnyebb élet adatott. Semmi éhezés, semmi világháború, semmi ostrom... Nem csoda, hogyha leszokott az áhítatról. Valami azért van helyette: írás, vagyis "alkotás", ahogy nagyképűen nevezni szokta.
...Hehe... pedig, ha tudná, mi az igazság! Hogy nem több üres nádfurulyánál, melyet az Úr lélegzete szólaltat meg néha-néha...
...Hé, hát ez a tutulás meg mi volt?! Az a harsonás angyal, ott, az ablakon már megint nem fér a bőrébe! Na, majd szólok neki, hogy....
...JAJ! Mi történik itt?? Óóó...
...Hát, ez fájt! Ekkorát még Lucifer sem zuhant!
Igen, értelek, Uram: szolgád, Szerafim, nem a dolgát tette, hanem üres bölcselkedésbe merült, de minek... Most aztán megnézheti magát: a márványpadlón hever ripityára törött üveggel, repedt palásttal és sajgó tagokkal.
...És ez a szegény asszonyka! Kis híján agyonvágtam! Ha egy perccel előbb ér ide... Ajaj, erre gondolni sem akarok! Nincs valami jó színben, pedig még az üvegszilánkokat is megúszta... Ó, Uram, köszönöm!
Remélem, azért neki is eszébe jut, hogy hálát adjon Neked, és az Isteni Édesanyának, hogy megtartottátok ezen a földön! És nem szerepel olcsó újságok "színes hírei" között, hogy: "Bizarr halál a szentélyben!" "Gyilkos ikon végzett egy fiatal nővel!" "Ki felelős a furcsa balesetért?" Huh!
Aggodalmas arcok hajolnak fölém: Anica a könnyeit nyeldesi, és csak úgy hányja a kereszteket, az asszonykára, magára meg énrám. Aztán mégis csak megszabadít az éles szélű üvegcserepektől, és óvatosan lefejti rólam a több darabra törött, súlyos keretet, meg a...
...Hé, erről nem volt szó! A fémpalástot is lehántja; így lemezteleníteni az embert...! Tiszta szerencse, hogy nem haltam mártírhalált: akkor most mindenki a pucér testemet nézegetné! Így azért mégis eltakar egy kék köpönyeg a kíváncsi, szörnyülködő tekintetek elől.
Akár egy holtat, úgy terítenek ki a kegytárgyas asztalon: szégyenkezve húzom össze magam. Amint Anica félrefordul a seprűért, az asszonyka hozzám hajol, és megsimogatja az arcomat:
- Ne szomorkodj, öreg! Ezt megúsztuk.
Hát, ezt meg... Istennek legyen hála!



2006. októbere - novembere

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-11-25
Összes értékelés:
475
Időpont: 2007-01-22 10:35:16

Szerintem nagyon jól sikerült ,ne aggodd halálra magad :nagyon jól irsz és minden a helyén van ,és nekem is jobban tetszik a második rész ,nem is tudom miért ,talán szinesebb egy picit .Csak igy tovább.
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2006-11-19 08:47:14

Bár nem olvastam az eredetit, és nem tudom összehasonlítani, de gondolom nem is ez a lényeg. Tetszett, főleg a második rész! Nagyon egyedivé teszi, hogy "kép" szemszögéből mondod el. Ügyesen írsz! Gratulálok!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Az ebéd című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Menekülés, IV című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Nehéz idők - Érzelmek képekben című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Etelvaria alkotást töltött fel A motorosbanda címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Daniel bejegyzést írt a(z) Hangya doktor című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A május megfogant című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)