HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46825

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: FiobacciFeltöltés dátuma: 2006-11-14

Amiről jobb nem tudni ( I./ 1.)

Bevezetés




Számtalan történet született már az éjszaka lényeiről: vámpírokról, vérfarkasokról és más-egyéb borzalmas teremtményekől. Ám ezeknek a meséknek, (mert nevezhetem így őket) valóságtartalmuk igen csekély, szinte a nullával egyenlő. Ugyanis a hatóságok kerülik a pánikot, pedig... De erről majd később! Egyenlőre legyen elég annyi, hogy létezik olyan ezen a bolygón amiről jobb NEM tudni...










I. fejezet





1.



Az a nap is ugyanúgy kezdődött akár a többi. Felkeltem, Összekapartam magam, elvégeztem az ilyenkor szükséges tennivalókat, majd az iskola felé vettem az irányt. Jobban mondva a megálló felé, mert busszal jártam iskolába. A buszon is ugyanaz történt, mint máskor: egy két haver, pacsi és duma a végállomásig. Aztán az iskola felé vettem az irányt. Az első óra történelem: az erdélyi legendakörről volt szó, Dracula és még hasonló ínyencségek. A tanárnő úgy látszik hitt benne, úgy tűnt elég komolyan
veszi. De minthogy én csak mesének tartottam az egészet nem kanyarítottam a dolognak túl nagy feneket.
A második óra biológia volt kissebbfajta meglepetésemre a vérről volt szó, de most még a
mindig oly vidám pörgős órákat vezető osztályfőnököm sem volt... hát, hogy is fogalmazzak... túl élénk.
Úgy nézett ki ez egy álmos hétfő lesz... De mint életemben oly sokszor, most is tévedtem...
Harmadik óránk földrajz volt és mély megrökönyödésemre Románia és azon belül is Erdéllyel
foglalkoztunk. Ez már tényleg több volt a sok(k)nál, és mikor ezt közölni akartam a padtársammal a mindig oly beszédes "Phil" is csak úgy simán lerázott. Mély gondolkodásba estem, egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a törikönyv van a kezemben, ekkor rámszóltak hátulról:
-Fio! (a becsületes nevem Gaszner Tamás volt, de csak Fiobaccinaknak becéztek, mint a ... basszus, mint azt a srácot abból a vámpíros filmből.) Ez már sok volt, kiejtettem a könyvet a kezemből.
Azt vettem észre hogy az esés következtében (legalább is így gondoltam) épp a pénteki
anyagnál nyílt ki, nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget és nyúltam érte mikor hátulról az imént
szóló meglökött, így nem sikerült felvennem a könyvet csak meglöktem, ettől ellapozódott a ma vett anyagra, ekkor tűnt fel! Amit ma vettünk töriből, az messze nem a következő anyag volt, sőt még nem is az érintett leckében volt, hanem a kettővel arrébb lévőben...
Rossz érzés fogott el, a kezemben lévő "okítóeszközt" azonnal egy másikra cseréltem, a bioszra. Sajnos sejtésem beigazolódott, itt sem a következő anyagot vettük! Ekkor visszaraktam a táskámba ezt is. Nagy levegőt vettem és lassan az asztalon lévő földrajz könyv felé nyúltam. Fel emeltem a baloldali lapot és...
... mint a többinél természetesen itt sem a következő anyagot vettük. Nem értettem az egészet! Mintha valaki vagy valami utalni akart volna valamire. Sajnos ez esetben igazam volt.
A többi óra mondhatnánk teljesen normális volt.
A hazaúton azonban történt valami ami az egész életemet megváltoztatta...
Felszálltam a buszra, kerestem az első ismerős arcot, ám nem találtam egyet sem, ezt azért eléggé
furcsállottam, mert már az ezzel a busszal járó emberek többségét (ha máshonnan nem, arcról) ismertem. De a mai nap után nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőset neki.
Ülőhelyet kerestem szememmel, nem volt sehol, már majdnem végigértem a buszon és akkor megláttam, a busz leghátsó ülése volt. Nem haboztam, leültem. Velem szemben egy fekete napszemüveget viselő negyven év körüli férfi ült, szürke pulóvert viselt, és farmert. Olyan hétköznapinak tűnt, olyan általánosnak, hogy az már-már túl általános volt. Egyszer csak megszólalt:
-Jó napod volt, Tamás?-kérdezte miközben kifelé bámult az ablakon.
-Mi köze hozzá?-rökönyödtem meg, aztán rájötten nem is ez volt olyan furcsa!
-Ismerjük egymást?-kérdeztem ismét.
-Ó, az lehet, hogy te nem ismersz engem, de én ismerlek téged-mondta immár rámnézve.
Ettől a választól tartottam.
-És ha szabad érdeklődnöm, honnan?-hangzott az újabb kérdés.
-Az egyenlőre nem számít -mondta- azt szeretném, ha nem mennél haza.
-Ez valami nyilvános emberrablás?-kérdeztem, jogosan.
-Fogd fel ahogy akarod, de ma ne menj haza!-mondta hangosan.
Holdkóros, gondoltam magamban. Ezzel kel utazzak hazáig? - Töprengtem magamban.
-Több lesz ez mint egy utazás, és nem vagyok holdkóros-mondta halálos nyugalommal.
Összeráncoltam a homlokomat.
-Mi???Maga tudja...
-Igen tudom mire gondolsz most, tudom mire gondoltál az előbb és tudom mire gondoltál az elmúlt tíz évben.
-Micsoda?-kérdeztem, most már tényleg sokkoltak a hallottak.
-Ezzel most ne törődj, tudom ijesztő, de majd megszokod. Lenne egy ajánlatom. Meghallgatsz?-fejezte be az ominózus mondatot.
Kíváncsi lettem.
-Tudja a választ nem?-kérdeztem pimaszul.
-De.
Tehát egy válaszút előtt állsz: Az egyik lehetőség, hogy most leszállsz, és örökre elfelejted azt ami itt történt, nyugodt, boldog és viszonylag hosszú életed lesz.
A másik lehetőség szerint velem jössz ne aggódj nem emberrabló vagyok.
Egy perced van dönteni.
Töprengtem, reméltem, hogy csak álom ez az egész mai nap és mindjárt fölébredek... mindjárt... mért nem ébredtem még föl?
Egy pillanatra az ürgére néztem. Rázta fejét. Sóhajtottam. Még egyet. A busz már nagyon közel volt a megállóhoz.
-Ez csak valami vicc. Viszlát.
Az ajtó kinyílt én leszálltam. Csak ennyit mondott:
-Kár, Ha meggondolnád magad, éjfélkor légy ott ahol úgy gondolod a legjobban nem kéne lenned.
Becsukódtak az ajtók, a busz elment. Az órámra pillantottam, úgy éreztem mindenképp meg kell tudnom, hogy mennyi idő van még éjfélig? Öt óra. Pontosan hét van.
Eddigre befordultam az utcánkba, meglepődve tapasztaltam, hogy valami kutya, nagyon-nagy kutya és nem is egy, három kutya jön ki az udvarunkból, először a kutyánkat kezdtem el félteni aztán rájöttem, hogy nem ez az amiért igazán aggódnom kell, azok a valamik, (mert időközben rájöttem, hogy nem kutyák, felém közeledtek,) támadt egy érzésem, hogy nem biztos, hogy megnyalogatnak ha látnak, sőt!
Lassan sarkon fordultam és visszaindultam a kis mellékutcán ahol lejöttem az előbb.
Nem jöttek utánam, talán észre sem vettek. Épp visszaindultam az utcánkba mikor pár méterrel a sarok
előtt, zihálást hallottam, megdermedtem, összeszorítottam a fogaim és becsuktam a szememet. A zihálás
egyre közelelebbről hallatszott, és lassan közeledtek a lépteik is.
Már egy lélek sem járt az utcán, szerencséjére. Ám én még mindig ott voltam, és a zihálás egyre közelebbről és közelebbről, hallatszott. Nem lehettek messzebb pár méternél, és csak egy bozót takart el... félig, a figyelmes szemlélő simán észrevehet, de ha ez nem a szagom mindenképpen elárul, ugyanis edzésem is volt ma, tehát egy az átlagos orrnál kicsit jobb is biztos, hogy megérezte volna a szagomat, nem is beszélve egy ilyen kutyáról, vagy mi a fenéről?
Mikor úgy éreztem ott áll előttem, lassan kinyitottam a szemem. Ebben a pillanatban egy
hatalmas állkapcsal néztem farkasszemet. Vicsorgott, de csak egyedül volt. Bár ettől nem lettem könnyebb helyzetben, meg voltam róla győződve, hogy széttéphet egyedül is minden gond nélkül (ebben nem tévedtem). Már hörgött is, azt hittem itt a vég, elfutni semmi esélyem se lett volna, hát vártam egy ijesztő nap talán tragikus végét. Mikor már azt hittem belémharap, egy hatalmas állkapocsnyitással, becsuktam szemem...
Nem történt semmi, még mindig nem éreztem a hatalmas fogakat, vagy talán már végzett is velem?
Lassan kinyitottam szemem, meghökkenésemre egy néger férfi állt előttem. Elég csúnyán nézett. Nem tudtam eldönteni, hogy az az előző valami volt félelmetesebb vagy ez a valami. De tényleg hol a szörnyeteg? Hangot adtam szavamnak:
-Hol az a valami?
-Az a valami itt áll előtted-mondta halálos nyugalommal.
ettől, a választól féltem.
-És akkor most mi lesz, megöl?-kérdeztem, bár magam is meglepődtem, magamon.
-Nem, most még biztosan nem, de eljöhet az a nap mikor te akarsz majd végezni velem-ezt viszont abszolút nem vártam.
-Maga is...-hagytam félbe.
-Mit én is?-kérdezte.
-Semmi csak azt szeretem volna megkérdezni, hogy maga olyan vérfarkasféle mint a "mesékben"?
-Igen én pontosan olyan vérfarkasféle vagyok.-válaszolt.
Nemis tudom, hogy nem lepődtem már meg ezen. Ez az egész nap tényleg olyan mint egy rossz álom.
De mint az előbb már bebizonyosodott ez nem álom sajnos. Belecsöppentem ebbe a világba, ahol az egyik ember, (bár még kérdéses, hogyaz a valami ember volt-e a buszon) belelát a másik gondolataiba, és
ahol, vérfarkasok mászkálnak az utcán. Hát ez szinte csodás!
De a legnagyobb sokk csak most következett.
-Most el kell menjek, de ígérem, bár nem fogunk eg ytáborba tartozni, azért még biztosan találkozunk,
és akkor nem leszek ennyire kedves-mondta s egy mozdulattal újra felvette azt a másik ezek szerint
farkas alakot. Bólintott és enyhe kocogással, a főút felé indult.
Na akkor összegezzük a dolgokat: Ma egész nap misztikus mesébe illő dolgokról volt szó az
órákon, hazafelé valami fazon, hát ezt hogy is fogalmazhatnánk meg? Alkut ajánlott és egy állítólagos
vérfarkassal beszélgettem, aki előtte pár másodperccel meg akart ölni (bár ezt csak én gondoltam). És
még nem volt vége...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Az ebéd című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Menekülés, IV című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Nehéz idők - Érzelmek képekben című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Etelvaria alkotást töltött fel A motorosbanda címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Daniel bejegyzést írt a(z) Hangya doktor című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A május megfogant című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)