HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 394

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Molnár GézaFeltöltés dátuma: 2011-09-19

Játék az idővel. I. könyv. I. fejezet: Carsz az idegen; 2.

Írj egy kettest fiacskám. 2 Ne oda! Középre. Ej, barátocskám! Ha tudom, hogy ilyen nehéz fejű vagy, nem hagyom, hogy leírd a történetet. Új nap, új fejezet. Ezért kell kettest írni középre, ennyi az egész. Holnap majd hármast írsz, holnapután négyest, aztán két napig semmit, mert odaleszek a Liet túlpartján... Hanem most már ideje lenne a lényegre térni...

2.



Clarson nem akart hinni a szemének. A földön hevert, nem messze az óváros kapujától. Körötte lassan visszatért az élet a régi kerékvágásba. A három idegent elnyelte a tömeg...
- Ezt megúsztad, fiú! - került elő valahonnan Skaren, Clarson gazdája. - Én mondtam neked, hogy ne gyere el a vásárba. Ezek semmire sincsenek tekintettel. Semmire! Nem ismernek se' istent, se' embert.
- Ne koptasd itt a szád hiába! - dörrent rá valaki a köréjük sereglő szájtátiak gyűrűjéből. - Szedjétek össze magatokat, és tűnjetek el! Biztosra vehetitek: a Renegát nem hagyja ennyibe a dolgot. Ha itt nem is próbálkozik, hazafelé tőrbe ejthet benneteket.
Skaren felpillantott, s döbbenten ismerte fel a beszélőben az egyik ezüstlovagot. A körülmények tehették, az izgalom, a tömeg, mert egyébként bizonyára szó nélkül engedelmeskedik, így azonban - önmagát is meglepve vakmerőségével - feleselni kezdett: - A Kapitány hol jár ilyenkor? Miért fizetek neki, ha nem tud megvédeni!
Az ezüstlovag elgondolkodva nézett az előtte térdelő alakra. - Ne hidd, hogy aprópénzen megválthatod az életed. Ha védelem kell, szólhatok Von Leenek, de figyelmeztetlek: meg fogja kérni az árát!
- Nincs több pénzem! S ha veszni hagy, nem is lesz.
- Ó! - nevetett a lovag. - Félreértettél. A Kapitány új szolgálót keres. Csak egy szavadba kerül, s a kíséretedbe szegődik. Csupán néhány vászoncseléded bánja majd. Ők is csak addig, amíg be nem törjük valamennyiüket.
Clarson - talán megérezte mi vár rájuk? - rögtön Alkára gondolt. Megragadta hát gazdája karját. - Nincs szükségünk rájuk! Ha rögtön indulunk, hazaérhetünk, mielőtt Vormen észbe kap.
- Jól számol a fiú! - nevetett az ezüstlovag. - Csupán egy apróságról feledkezik meg! Azt hiszed, kölyök - hajolt egész közel a földön fek¬vő legényhez -, hogy a scoor annyiban hagyja a dolgot? Eddig is csak a Kapitány erélyes fellépése tartotta vissza attól, hogy megostromolja a tanyátokat. Most azonban, attól tartok, szavakkal semmire se' megyünk. Többre van szükségetek, jóval többre!
- Ha a Kapitány elkísérne a tanyára... - próbálkozott Skaren.
- Az egészen más. E nyílt fellépés elgondolkodtatná a Renegátot.
- Beszélj az uraddal!
A három idegen közben...

......Mit fecsegsz Trivor? Hogy ide kellene a fejezetszám? Ugyan, miből gondolod? Hogy vált a cselekmény? Ezt nem szeretem én a magadfajtában. Nagyon kiokosítottak ott az oskolába, így aztán mindent jobban akarsz tudni másnál. Ah! Mondj, amit akarsz! A számozás nem esetleges, de ha te annak véled, akkor se szakítsd félbe a mondandómat, mert csak azt éred el vele, hogy befejezem a mesét. No azért?
Harbal!
Minden szót leírt?
Ne bólogass nekem, beszélj értelmesen!
...
Még a közbeszólást is?
Trivor! Húzd ki az egészet, de menten! Úgy fog kinézni ez a papír, mint valami...; a fenébe is, inkább folytatom:


...

Egyszóval Carsz és két társa a Liet mentén várakozott, fenn a dombon...

Hogy pontosan hol? Nem fogjátok elhinni. Épp itt, ahol a kocsma áll. Nézzetek csak ki az ablakon! Most, hogy ilyen alacsony a folyó vize, jól látszanak a cölöpök maradványai. Nem látod Trivor? Ott lent, annál a sziklás kis dombocskánál. Ne a túlpartot nézd! A kezemet figyeld! Itt mutatom! Látod már? Na végre! Az a bucka egyébként a kapuerőd maradványa. Ha nem hiszel nekem, holnap délelőtt közelebbről is szemügyre veheted. A Sorkan felé vezető út ettől a kaputól indult, s egy darabig a folyóparton kanyargott, csak feljebb, a Rókaparti-gázlónál fordult be a dombok közé. Hogy ma miért nem ott megy? Már miért menne ott, amikor Sadán idetelepült. Minek mennénk le a folyópartra? Nem egyszerűbb itt átvágni a dombokon? Akkoriban azonban épp a hátunk mögött terpeszkedett a város legelőkelőbb negyede, lent abban a kis völgyhajlatban, ahol az öreg Suha portája áll. Bizony! A vén csirkefogó tán nem is tudja, milyen előkelő elődei voltak! Majd kérdezzétek meg tőle, hogyan érzi magát az egykori hely¬tartók rezidenciájában! Mert én mondom nektek, pont a helytartói palota romjai fölé építette saját kulipintyóját. A kertet művelni sem tudja, mert mindenféle régiséget, köveket, meg egyebet fordítana ki az ásója. Egy szó, mint száz, az út arra — bár rövidebb lett volna — nem mehetett. A főrendek nyugalmát nem háborgathatta senki és semmi.

Carsz itt a két világ határán várakozott barátaival.

Hogy kire? Mindjárt elmondom azt is. Előbb azonban képzeljétek el a helyszínt! A kocsma akkor még nem volt itt. Nem is lehetett, hiszen csak a háború után húztuk fel a falait.
Igazam van, Florisz? Na ugye.


Jobb kéz felé, ahol most Harbal temploma áll, egy kis erdő volt, balra, a gyümölcsös helyén magas kerítéssel határolt ligetek. Hogy épp kinek a palotája magasodott hátul a bokrok között, meg nem mondom, de nem is érdekes. A két városrészt összekötő út épp itt haladt keresztül az ivón. Úgy hogy Carsz, aki az út szélére húzódott, talán ott állt a pultnál, ahol most a vén Suha támaszkodik. A többiek se lehettek nagyon messze. Álltak és nagyokat hallgattak. Végül Carsz törte meg a csendet: - Hamarosan itt lesznek - jelentette ki határozottan.
- Kik? - kérdezte a radör, mintha semmiről se' tudna, holott valamit sejtett őkelme is. Hogy honnan tudom? Tőle magától. Bizony! Mert tudjátok meg, nem akárki volt őkelme, hanem maga Carlav, a Kitaszított!

Ugyan Suha! Ne jártasd a szád! Mi az, hogy legutóbb nem így meséltem? Nem megmondtam az elején: a történet attól függően változik, hogy honnan nézzük. Ha az érdekel, milyennek tűnt a legutóbbi alkalommal, menj vissza néhány hetet az időben, s hallgasd meg az akkori változatot! Hogy-hogy nem tudsz? Akkor meg hallgass!
Mi az Harbal, Trivor ezt is lejegyezte?
Nem? Akkor meg mit vigyorogsz, mint egy jólla kott csecsemő? Hogy most írja? Tegye, ha nincs jobb dolga! Engem ugyan meg nem zavarhat. Mintahogy Suha sem!


Ha azt mondom Carlav itt volt Carsz mellett...

...akkor itt is volt. Rajta kívül — akkoriban — csak Solt járt a radörök közül északon. Később persze, mikor Niak elűzte a rend vezetőit többen is megfordultak közülük errefelé, de ne rohanjunk annyira előre.
- Kik? - ismételte meg Carlav a kérdést, mert az idegen elsőre nem akarta meghallani. Legalábbis válasz helyett elgondolkodva nézett maga elé.
- Skaren és az ezüstlovagok - jegyezte meg végül, olyasformán, mintha nagy titkot árulna el, s azt is csak azért, mert a következő pillanatban az említettek megjelenhetnek a kapuban, s akkor úgyis lelepleződik.
- Mi dolgunk még velük?
- Játszunk, vagy nem? - mosolygott az idegen.
- Mi köze a társaságoknak a játszmánk¬hoz? - értetlenkedett a radör.
- A tiétekhez? Semmi. A miénkhez viszont annál több - vetette közbe a sliven főúr. - Északnak is megvannak a maga hősei, nemcsak Délnek! Mozgásba kell lendítenünk őket.
- De legalábbis meg kell jelölnünk valamennyit - vette át a szót Carsz. - Ez a legkevesebb, amit tehetünk.
- Badarság! - legyint Carlav. - Harcunk a Délvidéken dől el. Nézz csak körül Északon, Carsz! Mit látsz? Egymással ma¬rakodó her¬cegecskéket. Birodalmuk romjain ál¬modozó sliveneket. Szétforgácsolódott liet tör¬zseket. Nincs erő, mely rendet tehetne e káoszban. Észak elveszett. Új rend, új hatalom csak délről érkezhet. Taul trónja a kulcs! Aki a kezébe kaparintja, a világ legnagyobb hadsere-gé¬nek parancsol majd. Zászlaja alá egyesítheti a Gárdát, a rendeket, a helytartó seregeit! Olyan erő ez, melynek nem állhat ellent semmi és sen¬ki! Sem a hercegek, sem a társaságok, sem a lietek, de még a slivenek sem! Mire Nair eljön, minden idők legnagyobb hadseregével nézhet far¬kasszemet! Olyan sereggel, melyet Sharonisten hét megnevezhetetlen hőse vezet majd! El fog bukni!
- Ami a hadsereget illeti, nem hiszem, hogy bárki is fel tudna állítani annál nagyobb sereget, melyet San-too vezetett Nair ellen még a slivenek fénykorában. Ha nekem nem hiszek, kérdezd csak meg Sudacát! Ő tud¬ja, hogy nem a levegőbe beszélek. Nem ba¬rátocskám! A katonák, a seregek mit sem érnek. Az erő itt nem segít. Nair legyőzéséhez másra lesz szükségünk...
- Tudod - vetette közbe Sudaca - San-too azért veszített, mert nem tudta kiben mi lakik. Még csak nem is sejthette, kiből mit vált ki Nair színre lépése. Amikor elindult, azt hitte, egységes seregnek parancsol, mire a csatatérre ért valamennyi had szétesett. Az emberek — mondják, magukra maradtak, és egymás ellen fordultak. Most is így lesz, ha egységes sereggel vonulunk fel ellene.
- Bizony ám barátocskám. Így aztán jobb, ha még a háború előtt elválik az ocsú a búzától. Mert háború lesz, annyi bizonyos. Színvallásra kell tehát késztetni mindenkit, akit csak lehet. Mert ne hidd, hogy a slivenek vagy a lietek, vagy akár a radörök közt ne lehetne olyan, ki szívében már Nairt szolgálja.
- Szerintem pofon egyszerű az egész. Egyik oldalon Nair ellenségei, a másikon a szövetségesei...
- Mindkét oldal bennünk lakik, Carlaw - mondta az idegen.
- Ez nekem amolyan papi huncutság, amit a délvidéki parasztok megvezetésére talált ki a Rend. Nem hiszek benne. A Slivenek és a lietek a kezdetektől Nair ellenségei. Rájuk feltétlen számíthatunk. Hasonlóképp a társaságokra és a helytartóra is. A Fényességes Császár éppúgy felesküdött a Gonosz ellen, mint a sliven learok, vagy a liet törzsfők...
- Hisz épp ez az. A társaságok, mint magad is láthattad, Nairt szolgálják
- Csak, mert megsértettek egy tabut...
- Nem barátom. A világ szövetét szaggatják. Olyan törvényt vettek semmibe, amit maguk alkottak, de legalábbis részt vettek a megalkotásában. Ha valaki csak addig tartja be a törvényeit, amíg ez ránézve kedvező, s abban a pillanatban felrúgja, mihelyst érdeke úgy kívánja: a Gonoszt szolgálja. Te¬hát, ha — érveidet elfogadva — a Birodalom akarnánk megnyerni, reménybeli szövetségeseinkkel kellene szembe fordulnunk, s Nair követőivel kényszerülnék szövetségre lépni.
Carlav elgondolkodva vakargatta állát. - Van abban valami, amit mondasz - ismerte be végül. - Nélha jobban forgatod a szót, mint a kardot, de mégis, mond meg nekem, akkor hogyan lehet, hogy a hét megnevezhetetlen kivétel nélkül délvidéki?
- És én? - mosolyodott el Carsz. - Vagy engem már nem sorolsz Sharonisten hősei közé?
- Dehogynem! Csakhogy te sehová se' tartozol...
- Így akár délvidéki is lehetnék, nem igaz?
- Gúnyolódsz? Nem illik hozzád. Sokáig hiába győzködtelek. Hallani sem akartál semmiféle játszmáról. Pedig hidd el, az a vihar nem volt véletlen. Soha nem mentem volna Siron falujába, ha az ítéletidő nem kényszerít rá, s te sem tértél volna vissza oda. Nekünk találkoznunk kellett... - A radör elharapta a folytatást. Kérdőn nézett társaira, mintha megerősítést várna.
Carsz megigazította köpönyegét, és a lovához lépett. - Eszembe sincs gúnyolódni - mondta csendesen. - Csak másképp látom a dolgokat. Való igaz, találkoznunk kellett. De ez önmagában semmit sem jelent. Nair épp annyira Észak ügye, mint amennyire Délé. Nem sa¬játíthatjátok ki. Az se lehet véletlen, hogy Észa¬kon rejtették el San-too fegyvereit, s az Ékszert, holott az egyetlen túlélő, Drien Coor Délre menekült, s persze az sem, hogy engem is itt vetett partra a sors.
- Ez azt jelenti, hogy nem vagy hajlandó a Délvidékre jönni?
- Semmi ilyesmit nem jelent. Figyelj ide barátom! Ha valóban szükség lesz rá, eljutok Délre. Egyelőre azonban korainak vélem. Sőt! Szerintem még a te visszaindulásod ideje sem érkezett el. Hidd el, jobban teszed, ha megvárod a következő tavaszt. Sokkal világosabban láthatsz mindent...
- Ugyan!
- Ne kapkodd el a dolgot, Carlav! Nézz csak oda! Épp most vágtat ki a kapun Skaren és kísérete. Itt halljak meg, ha az a magas fickó azon a pejlovon nem a Kapitány. Von Lee személyesen védelmezi hűbéresét. Hát nem gyönyörű?
- Te tudtad, hogy így lesz?
- Mondhatni: biztos voltam benne. Tudod, barátom, ha az ember nyitott szemmel járkál Sadánban, sok mindenről értesül. Akinek jó a szeme, hetekkel korábban tud¬hatta: mire is készül Vormen, mint ahogy azt is: annyira bízik a meglepetésben, hogy mindössze négy scoor kíséretében akar lecsapni Clar-sonra. Hiba volt. A végén ő lepődött meg. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A másik sokkal izgalmasabb. Nemcsak mi értesültünk a készülő szentségtörésről. Nem bizony. Az ezüstlovagok éppúgy tudtak róla, mint a helytartó. Csakhogy ők meg sem próbálták meg¬akadályozni. Látták, mi készül, és fel is akarták azt használni saját céljaik érdekében. Mi azonban valamennyiük számításait keresztülhúztuk. A játszma ezzel el¬kezdődött. Csupán néhány apróságot kell elren¬deznünk ahhoz, hogy itt Északon világosan lát¬hassuk: ki kivel van. Ennek azonban rám nézve igen súlyos következményei lesznek: ha sejtésem nem csal, hamarosan igen forró lesz erre felé a talaj a talpam alatt. Még az is lehet, hogy a Délvidékre kell menekülnöm.
- Ezt hogy érted?
- Túl csendes itt minden. Mint a Medve-tó színe az igazán komoly viharok előtt. Tegyük egy kicsit mozgalmasabbá a hétköznapokat.
Nos, ebben nem is volt hiba! Carsz alaposan felkavarta az állóvizet. Fél évvel később Sadán három meghatározó ereje: a scoor, az ezüstlova¬gok és a helytartó összefogott, s szervezett haj¬tóvadászatot rendezett utána. No, de ne vágjunk a dolgok elibe. Ezt azon a tavaszi napon még senki sem sejtette. Tán maga Carsz sem...

És nem mond azt nekem Suha, hogy egészen eddig a pillanatig én magam sem. Amúgy is elegem van belőletek. A nap is lenyugodott, a söröm elfogyott, el is fáradtam, úgyhogy nem is untatlak bennetek tovább. Holnap majd találkozunk, s ha hosszabb mesét akartok, tán jobban figyeljetek, ne árválkodjék ilyen hosszú ideig előttem az üres söröskorsó...

...Hagyd el Trivor, már úgy is késő. Ha erőlteted a dolgot, egy korsót még elszopogatok a magam csendességében, de a történetet már csak holnap folytatom...

A normál betű a történet, a dőlt betűvel szedett részek a mesélés körülményei, az aláhúzott részeket a mesélő kihúzatta. (képzeljétek el, hogy ezek át vannak húzva)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-08-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2011-09-30 19:59:20

válasz Bödön (2011-09-28 08:51:23) üzenetére
Köszönöm!

Örülök, hogy tetszik...
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8527
Időpont: 2011-09-28 08:51:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Amit el tudtam olvasni belőle az alapján azt kell mondanom, hogy érdekfeszítő jó történet ihletetten megírva. Tetszik!!! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-17
Összes értékelés:
108
Időpont: 2011-09-20 09:33:22

Az egyes fejezetek oly távol jellenek meg egymástól, hogy kénytelen vagyok magyarázatot fűzni a dologhoz. Ezek a töredékek önállóan nem állják meg a helyüket. Aki érteni akarja az Előjátéktól kezdve olvassa. A felvezető kimaradhat. Az első fejezet közel 180.000 karakter, azt tíz részletben tudom feltenni. Miután az egyes részleteket átírom, a dolog el fog húzódni egy kissé. A második fejezettel még nincsenek terveim. A többit meglátjuk...

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel J. W. von Goethe: Karácsony címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A budafoki Dunaparton című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) Régi álmok című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) Hamis elv jogán című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)