HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48414

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Annalich JaramineFeltöltés dátuma: 2011-09-19

Az Idegen

- Végre megtaláltalak!
Kiáltotta, a reményétől csaknem teljesen megfosztott Elizabeth, égető fájdalmommal hangjában, a végtelennek tűnő óráktól, amíg kereste az idegent. Az életfelfogás kínkosarába aztán beletuszkolta minden keserűségét az életnek, minden sötét titkot, amit a világ rajta kívül nem tudhatott. Csodálta az idegent, aki nem is volt igazán idegen. Valahonnan ismerős volt az illata, de mégsem tudta honnan. A beszédét is, mintha már hallotta volna, de az emlékfoszlányok, csak nem akartak összeállni elméjében. Az idegenről tehát nem lehetett semmit sem tudni biztosan, az ember csak feltételezni tudta, milyen ember is rejtőzhet, a barna csuklya alatt. E sejtelmes gondolatmenetet, az idegen alig hallható suttogása szakította félbe:
- Elizabeth! Én ismerlek téged,te viszont nem ismersz engem. Tudom, miért vagy ott, ahol most tartasz az életben, és hogy hogyan tudnék segíteni rajtad.
- Várj! Te tudod, miért jöttem hozzád, én viszont olyan bizonytalan vagyok egyáltalán a létezésedben! Honnan tudhatnám, valódi vagy-e?
A barna csuklyás idegen egy pillanatig meredten szorította a kezében lévő fakeresztet, majd halk, de határozott hangon újra megszólalt:
- Ha te nem tudnád, miért kerestél most fel, akkor én sem lennék most itt-Itt enyhén megemelve hangszínét, tovább folytatta.- Kérdésedet, most még te magad elmondhatod, de a választ, már önmagadban kell megkeresned!
Elizabeth megpróbálta visszafojtani a torkát szorongató sírást, majd kis idő után, gyenge hangján megszólalt:
- Rendben. Szívélyes engedelmeddel...Ki vagy te, valójában?
- A válasz egyszerű: Én, a te segítőd vagyok, akiben megbízhatsz és támaszkodhatsz, az utolsó órákban -Mondta megnyugtató, mély hangon az idegen-. Nem kell többé félned, amíg engem látsz, mert én most is érted vagyok itt. S amikor eljön az idő...
Itt hirtelen Elizabeth kapcsolata az barna csuklyás idegennel megszakadt, mert egy ismerős alakot látott maga előtt. Karinath volt az! Egy fiatal fiú, akit már 5 éves kora óta ismert és szeretett, ám az utóbbi pár évben, nem találkoztak egymással. Elizabeth, most nagyon boldognak és felszabadultnak érezte magát. Mintha egy óriási jégsziklát olvasztottak volna fel szívében, úgy törtek fel belőle a szavak:
- Karinath! Hát te élsz?
- Te ki vagy?
- Hát nem ismersz meg? Én vagyok az! Elizabeth!
- Nem tudom, ki vagy...Én nem ismerek semmilyen Elizabeth-et!- Mondta Karinath, a lány szavaitól megrendülve és meglepve.
- Ne tedd ezt velem Karinath! 5 éves korunk óta a legjobb barátok vagyunk! Ne verd át magadat, kérlek! Karinath...Én...Jaj, Istenem, mi történik?
De a fiú addigra már elfutott a lány elől, az orvosi rendelő túlsó végére. A pap pedig, kezében a kereszttel, tovább imádkozott...

2011.09.19.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-13
Összes értékelés:
64
Időpont: 2011-09-19 20:51:26

Kedves Joxemi!

Köszönöm, nagyon jólesett a hozzászólásodat olvasni! Azt hiszem, rá fogok állni a novellákra, mert ez, amit most írtam, szinte önmagától íródott. Beleadtam szívemet, lelkemet, megpróbáltam olyanná tenni, amit én is szívesen olvasnék. A tudathasadást igen jó témának találom egy történet megírásához, mert rengetegféleképpen végződhet.
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-17
Összes értékelés:
128
Időpont: 2011-09-19 20:04:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Annalich!

Húha! Kettős érzés dolgozik bennem: a megtiszteltetés, hogy elsőként írhatok ide, és a döbbenet, hogy miért nem hamarabb tettem ezt. Az általad leírt cselekmény minden részlete megfogott, úgyhogy nem mondhatok mást: csak így tovább!

Azt hiszem, gyakran látogatok majd el ide! :D

Szeretettel:
Jox

Legutóbb történt

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Csak így, egyszerűen 06. címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Didaktikus dal című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 05. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)