merőn színes képi világba merűlő

hátra, majd jobbra- balra tétovázó kíváncsi
tekintettől gyorsan rezegnek pillái

homály-köntösükben érzései szétfutnak,
időn osonva, hallgatózva hullnak rá
áhított szilánkjai a deja vu-nak

fekete-fehér tussal írt szivárványok
teste kúszik függőbe szaladó lapra,
közben kerülget csillagos felhő hadat,
mikről kacskaringós vonalak ugrálnak

egyszerre van mennyben s látja halott testét
mocsaras földbe merülve fél magától
majd sírt átlépve élőtől lop fagylaltot

kellemes vanília illat csaldossa
mélyebb meghittebb zamatú nyolcas útra

álmos fejjel olcsó képregényre ébred.